Csokiskeksz, esküvőre, ipari mennyiségben

Gergő barátom esküvője. Kéne nászajándék. Fölöslegeset nem vennék, sok pénzem nincs. De van itt ez az életmentő csokiskeksz. Az jó lenne. Jó sok. Gergő, mit szóltok? Okés, vasárnapra még úgy sincs desszert. Százötven darab rendel!

Hozzávalók trendi módon (csak szarul) fotózva

Nem szeretek idegen tollakkal, bevallom nem az én kreálmányom a recept, találtam, méghozzá Zenóbiánál.(Édesszájúaknak kifejezett érdemes kalandozni a blogján!) Persze kicsit változtattam az alaprecepten, de a lényeg ugyanaz. Azért életmentő a keksz, mert többször vittem már horgászatra és mert az effajta időtöltésre leginkább csak horgászfölszereléssel szoktunk alaposan felkészülni, a keksz igen csak jó reggel éhgyomorra, vagy ha Balázs egész nap nem evett semmit és/vagy fáj a feje az éhségtől. Szóval ez a keksz életeket ment!

Ők, százötvenen

Én a Zenóbia-féle mennyiség felével csinálom, így kezelhetőbb a massza és pont két tepsi jön ki belőle, 30-36 darab. Tíz dekások: cukor, étcsoki, dió. 6 deka vaj. 5 deka barna cukor, 14 deka liszt, egy tojás, csipet só, fél csomag sütőpor, teáskanál vaníliaaroma, teáskanál pálinka, reszelt narancs és/vagy citromhéj. 

Ami szerintem a lelke a dolognak, hogy a diót és a csokit nem szabad géppel aprítani. Vágódeszka, éles kés. Így lehet ideális méretűre aprítani a hozzávalókat, bár monoton és lélekölő munka. (A nászajándék-adaghoz egy órán át zakatoltam a késsel.) 

Szóval a cukrokhoz a felolvasztott vaj, összekever, de nem simára, maradjon ropogós a cukor. Jöhet a sütőpor, vanília, pálinka, citrushéj, só. Megint kever, de nem agyon! Tojás felverve. Megint kever, de nem agyon! Jön a csoki, egy fordítás után a fele liszt. Kis keverés után a dió és a maradék liszt. Ennyi. Nagyobb teás, kisebb leveseskanállal sütőpapíros tepsire szedjük, egymástól kétujjnyira, hiszen megduzzadnak. 175-180 fokos előmelegített sütőben 10-12 perc kell nekik. Ha elkezd barnulni az alja már jó, ha tovább hagyod, kiszárad és kőkemény lesz. Kiszedés után 2 percet pihen a tepsin, majd rácson is tíz percet. 

Egyetlen probléma, hogy pihentetésnyi idő alatt mind elfogy. 

Ahogyan ez történt Gergőék esküvőjének másnapján, a Gabsi-féle szarvaspörkölt desszertjeként...

Nászajándékozásra csomagolva

Gergő és Diane sütije, 5 adag volt, tíz tepsi, százötven darab, este héttől, éjjel kettőig készült. 

Nagy kihívás, de jó mulatság, férfimunka volt!  

Houser a falon

Jim Houser Two Face című munkájának printje csajnem egy éve pihent a polcomon, míg végre elszántam magam és pénztárcám a bekereteztetésre.

Majdnem vízszintes

Egyik kedvenc alkotóm Jim, van könyvem tőle a Babel, de régóta vágytam valami falra tehető matériára. Mivel a főleg a Toy Machine-nál megjelent lapjai már rég elfogytak, nyomatok után kutattam, mígnem az elég jó felhozatallal rendelkező PosterChildPrints oldalon találtam rendelhető Housereket. (Ahol egyébként vannak Don Pendleton, Neckface, Tim Armstong művek is csakhogy pár ismert nevet említsek a repertoárból.)

Houserrel az a legnagyobb baj, hogy minden második cuccát kitenném a falamra. Annyira kedves, naiv, és olyan szép színeket használ, hogy teljesen odáig vagyok értük. Most is van egy print, egy gördeszkás ami nagyon kellene, de annyiba kerül, mint a négy Two Face bekereteztetése. Remélem nem sokan tudnak róla és marad nekem is egy...

  

A nagy IKEA-csapda

Az IKEÁban való vásárlás nagy csapdát rejt, így is van kitalálva az áruház; nincs esélye a vásárlónak arra, hogy gyorsan a kasszához menjen, át kell mennie az egész bolton. Az út tulajdonképpen az összes portéka mellett elvezet. Ez vásárlásra készteti az embert, még akkor is, ha egyáltalán nem akar vételezni, vagy ha megvan a konkrét portéka amit szeretne.

Így jártam én is a minap, összeírtam egy rövid listát csupa KELL dologból, olcsó apróságok: cukortartó, zuhanyfüggöny, elem, izzó, mécses. Ennyit akartam, bár kellene még szőnyeg, ágynemű, de most csak az előbbiekre volt szükségem.

A csomagolás megmutatja, ez nem Árpád-sáv...

És alig hogy elindulok a piactéren máris egy teljesen fölösleges ügybe ütközöm, piros-fehér, hosszanti csíkos szalvéta. Meg is dobban együgyű Athletic-rajongó szívem, pláne hogy féláron dobják utánam. Hogy mikor fogom használni, gőzöm sincs, egyelőre a San Mamés gyep darabja mellet van a polcon. De ha vendégségbe, kajálni jöttök, számíthattok rá, hogy a bajszotokra ragadó lecsó-szottyot (Fehér Béla után szabadon, miszerint a lecsónak nem leve, hanem szottya van...) piros-fehér szalvétával törlitek le.    

Hát ilyen az IKEA-csapda!