2015. április 21., kedd

Újabb Athletic-könyv


Újabb Athletic-könyv jelent meg, ezúttal a szurkolócsoportokról. Én írtam bele a mi penánkról és Budapestről. 


Naná, hogy ez is Váczi Mariannak köszönhetjük, ő szólt az utolsó pillanatban, hogy van lehetőség bekerülni a kötetbe, ha elég gyorsak vagyunk. Több sem kellett, billentyűzet mögé ültem, Pinnyey Ricsit pedig fotók miatt riasztottam. Irgalmatlanul kíváncsi vagyok a könyvre. Amíg szerzünk belőle álljon itt a szentimentális szösszenet, ami igazából egy szerelmeslevél.  

Messze a San Mames legendás ívétől, túl a Pireneusokkon, túl az Alpok keleti leejtőin, a Kárpát-medencében él tízmillió magyar. A tízmillió magyar egytucatnyi fiának s lányának szíve augusztus végétől május végéig bőséges években hetente többször, ínségesebb esztendőkben hetente egy alkalommal egyszerre dobban. Mit dobban?! Torkukba ugrik s kilencven percen keresztül nem is mozdul onnan, bárhogy tépik hajukat, rágják körmüket az izgalomtól, idegességtől. Mert az Athleticnek szurkolnak. Ők a magyar piros-fehérek, Magyarország oroszlánjai.

Közös, örök, romantikus szerelmünk Athletic! 

Fogadd maroknyi magyar szurkolód bemutatkozását dióhéjban! Mivel nekünk nem adatott meg, hogy köldökzsinórral kötődjünk Hozzád, szabad akaratunkból lettünk követőid. Egyedülálló, lenyűgöző, szentimentális "játékos-politikád" mely indított el mindannyiunkat azon az úton, aminek a végén csapdád állt. Mi beleestünk és Beléd szerettünk élethossziglan. Van közöttünk akinek már százéves évfordulód óta kedvence vagy, de az elmúlt évtized végére már mindannyian bűvkörödbe kerültünk. Innen Magyarországról régebben nem volt olyan egyszerű követni ami arrafelé történik, volt idő, mikor csak az Estudio Estadio összefoglalójában láthattunk. Ekkor úgymond még szabadok voltunk, de a kommunikációs csatornák fejlődésével egyre inkább függőid lettünk: a televízióban vagy az interneten minden szereplésed elérhető!
Persze az igazi az volna, ha mindig személyesen találkozhatnánk, de tudod olyan távol vagyunk Tőled, hogy ritkán engedhetjük meg magunkat, hogy személyesen nézzük meg a játékodat. Azért amikor a környéken jársz útra kelünk...
Emlékszel amikor tizenegy éve Bécsben térdig érő hó esett? Az Austria radikálisait lovasrohammal futamították meg a rendőrök. Hát onnan való első relikviánk, egy szurkolótól vásárolt sál! A mérkőzés elmaradt, de az ismétlésen mi megint ott voltunk!
Néhány év múlva először találkoztunk Nálad. Még a régi Katedrálisban, ugyan vesztes meccset láttunk, de akkor tért vissza eltiltásából Gurpegui. Az egész San Mames a kapitány nevét skandálta! Még most is kiráz a hideg.
Tudod nekünk az egyik legizgalmasabb Hozzád kapcsolódó dolog, amikor az európai kupákat sorsolják. Megfeszülve szorítunk azért, hogy olyan helyre húzzanak, ami számunkra könnyen elérhető. Képzelheted mennyire örültünk a Slovannak! A győztes mérkőzés előtt találkoztunk az egész csapattal Pozsony belvárosában. Abban az évben Salzburgban bilbaói barátokat szereztünk, sőt azon az őszön, a következő szezonban Prágában találkoztunk velük, Miattad. Sportszerű közönséged másodszor ejtett ámulatba minket, hiszen megtapsolták a jól játszó, győztes Spartát. A prágai játékosok visszatapsoltak a közönségednek és mi ott álltunk elámulva: ilyen foci is létezik. Azóta hogy vannak bilbaói barátaink már többet járunk Feléd. Megmutatják nekünk a varázslatos baszk partvidéket, a hegyeket és elvisznek kedvenc tavernáikba ahol számunkra minden falat mennyei manna. Sőt tavaly ők jöttek hozzánk és a baszk-magyar csapat együtt vonatozott tizenhat órán át Lvivbe, hogy tanúja lehessen a történelmi Bajnokok Ligája győzelemnek. San José! San José! San José! – ordítottunk a vonaton visszafelé Budapestre.
Két éve szó szerint beírtuk magunkat történelmedbe. A San Mames századik évfordulójára készült könyvben két írásunk is olvasható, az egyik felkérésre készült, a másik az esszépályázat egyik győztese. Magyarországon több lap, a sport televízió és honlapok is foglalkoztak velünk és ezáltal Veled.
Szóval így vagyunk mi, magyar rajongóid. Látod, a köztünk lévő távolság ellenére ezer szállal kötődünk Hozzád! Időszámításunk meccstől meccsig tart és nekünk minden meccsnap ünnepnap. Küzdjünk kiesés ellen vagy nyerjük „a másik ligát”, meneteljünk kupadöntőig vagy búcsúzzunk az első körben, a San Mamesban, itthon vagy külföldön, mindig ugyanolyan szenvedéllyel vagyunk, amikor felhangzik az Athleeeetic! Eup! 

Budapest
Budapest Magyarország fővárosa, majdnem kétmillió lakosával Kelet-Közép- Európa egyik metropolisza, nyüzsgő világváros. Bár a város környékén már kelta korban település állt, és a rómaiak Aquincum néven várost is emeltek, az első kőhidat csak 1848-ban emelték a Dunán, Buda és Pest csak 1873-ban egyesült. Magyarország hányattatott történelmével osztozott, az 1526-os törököktől elszenvedett mohácsi vereség után birodalmak jöttek-mentek Pesten és Budán is. Oszmán Birodalom, Habsburg Birodalom, Harmadik Birodalom, Szovjet Birodalom alakították az elmúlt ötszáz évet. A magyar nép azonban minden évszázadban felkelt az elnyomók ellen - párnapos forradalomtól többéves szabadságharcokig - s próbálta kivívni függetlenségét.
Budapest új város, nincsenek meg benne a hagyományos városközpontok, ehelyett több negyedre oszlik. A turistákat leginkább a Várnegyed és a Belváros és a Városliget vonzza. A régi Zsidónegyedből buli negyed lett a világhíres romkocsmákkal. Ha zöldben akarnak lenni a budapestiek a Margit-szigetre vagy a Normafára mennek. Budapest számtalan gyógyvizű fürdője télen-nyáron jó program, az Athletic-szurkolóknak pedig ajánlott egy közös meccsnézés a magyar penával de legalábbis a törzshely, a Zöld Gyémánt felkeresése! Szívesen állunk kalauznak is, írjatok bátran az athleti.club.hu oldalra vagy keressétek a Hungarian Athletic Bilbao Fans profilt a Facebookon!

2015. április 1., szerda

Bréking! - Kolbászriadó!

Akkor most klaviatúrát, tollat letesz, és elindul az Október 6. utca 9-be, a Faszaládéba!

Tálcán, papíron, ahogy kell! fotó: Faszaládé fészbúk.

Páran tudjátok mennyire odavagyok a kolbászokért. A második 7Réteg című gördeszkás kiadványunkba példának okáért a Kis budapesti kolbászkörkép című írást adtam, de itt a blogon is foglalkoztam már rendhagyó kolbászozóval, jelesen a Kolbice nevű találmánnyal. Szeretem a különböző hentesek kolbászait tesztelni és szoktam a szír delikátban merguezt venni. Na de most, ezennel, a mai nap megdőlt mindenféle kolbászba vetett hitem, elképzelésem, mindenem.
Ugyanis elmentem a Faszalédába, amit megnyílása óta magasztal nemcsak a gasztroblog szcéna, hanem egyéb oldalak is. Nem éremtelenül...

Pici hely, nem találtam meg könnyen. Belépéskor a belsőépítész - a Faszaládé tervezője - Szendrő Péter üdvözöl, mint kiderült enni ő is először eszik itt. Elég jó interiort csinált Frencsi, aki kollégáival eszik, azt mondják, a kolbász még "faszább", mint a hely belsője.  
Megnézem az étlapot, majd az akciós szett - 12-15 óráig 2db disznókolbász 1480 ft. - mellett döntök. A csípőset nem igazán szeretem, ezért marad a Budapest csemege és a Citromdisznó. (Hagytam tesztelni valót a jövőre is, kacsamájas csirkekolbász, marhás-bárányos, meg a véres hurka.)
10-12 percet várok a kolbikra. Kerek alutálcán hozzák, rajta papír, amin az egység húsdarálós logója díszeleg. A csemegéshez mustár, a citromoshoz szardellás majonéz (!?) jár, vadítóan ropogós bagettel. Evcajkként kb. húszcentis hegyes végű pálcikák szolgálnak.
Először is a csemege. Baszki. Tökéletesre sütve. Porcogók, mócsingok nélkül és olyan íz...picit a merguezre (észak-afrikai, fűszeres kolbászok) emlékeztet, bár az nem disznóból készül. A kolbász és a mustár keringőre kelnek egymással. Aztán a citromos. Bár nem szeretem a majonézt, azért megkentem vele a kolbit. Na takarodó, ez nem is majonéz! Vagy engem eddig átvertek! A szardella nem is érződik, viszont a citromos, az citromos, üde friss.
Naná, hogy a maradék bagettel feltunkolom a kolbászok zsírját. Hozsannázás helyet csak annyit tudok mondani: egyelőre nem találom a szavakat. 
De tényleg. Itten újragondolták a kolbászokat kérem. Te jó ég, bele sem merek gondolni milyen a többi és mi lesz, ha a srácok ismét agymenést kapnak és kikísérleteznek valami új kombót!     

Marhák. Még tetoválás is lehetne. fotó: Faszaládé fészbúk.

Túlzás nélkül a Faszaládé a kolbászrajongók Mekkája!

Mindenesetre egy valamit elvett tőlem a Faszaládé. A hagyományos kolbász élvezetét. Én most már csak Faszaládé-kolbászt vagyok hajlandó enni. Illetve lehet próbálkozni, ajánlani mi érhet a nyomába!

Szóval: Faszaládé, Október 6. utca 9.!

ui.: Kitűző van még? Legközelebb szeretnék egyet!