Mindenidők legnagyobb szopása

Ismét egy kép nélküli bejegyzés, a cím nem vicc, véresen komoly, ilyen szopáshullámot még nem éltünk meg.

Keseregtem már azon, hogy a tavalyi horgászidényhez képest mennyire silány a mostani, azonban a silányság folytatásához az elmúlt hétvégén olyan balszerencse társult, amellyel nyugodtan kijelenthetem, horgászpályafutásunk során még nem tapasztaltunk.

Talán túlságosan is vártuk ezt a hétvégét Gővel és Galambérral. Talán a nagy akarás vezetett oda, hogy végül irgalmatlant szopunk. Pedig olyan jól indult minden, már reggel hétkor el tudtunk indulni Balázséktól így tíz körül már a Dráva vonzáskörzetében tartózkodtunk. Nagyatátod vettünk jegyet a folyóra - mintegy 10-15 telefon után sikerült olyan egységet találnunk ahol vehető napijegy a Somogy megyei szakaszra - egy meglepően jól felszerelt horgászboltban. Irány a panzió (első blikkre még ok) Berzencén, majd a Dráva Vízvárnál.
Minden szép és jó volt, a Dráva gyönyörű, vad víz. Találtunk kis mellékágat, kövezést is. Bár említésre méltó halat nem fogtunk - talán Gő domolykója volt az - volt rengeteg fajta fenéken, mini változatban, durbincsok minden változatban, géb, küllő, mini jász, dévér, sügér és a többi. Jó tesztje volt egy ismeretlen helyszínnek.
Hullafáradtan tértünk vissza a szállásra, ahol először szembesültünk a panzió hiányosságaival. Törülközőtartó hiánya, retkes evcajgok a sublótban s olyan mikró, amiben egy adag tészta öt perc alatt melegszik fel.
Ettünk, ittunk, hullafáradtan dőltünk le kőkemény ágyainkra. Levegőtlen szoba, tipikusan olyan hőmérséklettel, hogyha betakarózol meleged van, ha ki, akkor fázol. Pihentető alvásra semmi esély.
Szombaton elképesztő lelkesedéssel vetettük rá magunkat a bélavári tavakra. Sajnos a nagy víz, a kotró felejtős volt, mivel - ahogy Lehőcz úr, a tógazda mondotta - "hét fő osztrák személy tartózkodik a kotrón".
Még inkább sajnos, hogy a a többi öt tavon még csak kapás, rávágás, ránehezedés sem volt. Jobbnak láttuk, ha a délután és az estét a kis tavaknál töltjük. Ezek a vizek már jobban néztek ki, volt mozgás is. Sőt Gő kövérkés csukája bizakodásra is adott okot, de csak bizakodásra, mert jött még egy-két sügér, majd az nagyon hirtelen elkezdett alkonyodni. A másnapot találjuk, szervezzük meg, gondoltuk, hogy a kevés időnket vasárnap ne napijegy és helykeresgéléssel töltsük. Napijegy a kocsmából - nyilván onnan - majd irány haza. És innentől indult be igazán a szopógép.
Hogy a hagymás babot is egy órán át kell melegíteni a mikróban, szinte már fel se tűnt, az viszont annál inkább, hogy a panzió alatt húzódó vendéglátóipari helység nem annyira csendes. Ezzel nyolckor még nem is lett volna nagy baj, meg a fáradság miatt gyorsan el is aludtunk, zenebona ide-oda, de onnantól nem jött álom a szemünkre, hogy valaki benyitott a szobába. Gő mondja félálomban, hogy hol a kulcs, be kéne zárni. De az ajtóban nem volt a kulcs se kívül, se belül, se seholse, bármerre kerestük. Nyitott ajtónál feküdtünk volna vissza, ha lentről nem szól elképesztő primitív techno. Gő nem restelkedett tehát, hívta a főnénit. Ennek volt hatása, a tuc-tuc abbamaradt, viszont a közönség még vagy egy órát óbégatott odalenn.
Hajnalban még mindig idegesen keltünk, a gyűlölet, az utálat és a helyről való menekülni akarás mindenféle álmot kiűzött a szemünkből. A berzencei Aranypatkóban is háromszor laktunk: először, utoljára, sohatöbbet.
Kárpótoljuk magunkat egy jó kis rablózással!
Aha, persze.
A somogyudvarhelyi tavak mellett szántóföldek vannak, ott vezet a földút. Felázva, nem kicsit. Elmentünk a végéig, ütközésig, amíg lehet, majd amikor visszafordultunk, hogy jó helyet találjunk - szinte még sötétben - felhágtunk egy platóra, amin elakadt a Szörnyeteg, azaz a benzinpusztító terepjáró. És se té, se tova. És beásta magát. És odacipeltünk ágakat, de semmi. És odacipeltünk zúzott köveket a vasúti töltésről, de semmi.
Gő ekkor hősiesen elindult a töltésen a faluba, hogy kerít egy traktort.
Balázzsal ottmaradtunk és próbáltunk horgászni az ömlő esőben. Az autómentési próbálkozások alkalmával annyira vizes lett mindenem - pedig rajtam volt addig sok esőn átsegítő pelerinem - hogy bakancsom előbb hideg lett, majd átázott és a víz szépen jött felfelé a gatyám szárán.
Kábé két óra múlva Gő megjelent egy traktorral, ami két perc alatt lehúzta a Szörnyet a bakról. Közben - mivel nem volt drótelőkém - elcsesztem a horror-hétvége egyetlen csuka kapását...    
De itt abba is hagyom a történetet, mert ahogy írom, kezdek belázasodni.

Olyan történet volt ez, ami több, mint húsz éve tartó közös horgászpályafutásunk alatt még nem történt, megfejelve azzal, hogy benzinre, kajára, horgászatra több, mint harminc ropit költöttünk fejenként...
  

Cserególok

Tegnap este igazi mumusunk volt az Espanyol, így tizenöt éve nyeretlenek vagyunk a kék-fehér barcelonai csapat otthonában.

Aduriz és Gurpegui egyszerre átkozzák a bírót

Szerencsére Valverde nem egy makacs öszvér - mint amilyen Bielsa volt jó párszor - kitette a kapuból a rendkívül bizonytalan Iagót, Moránt Itu váltotta, mellé Mikel Rico került, Benat játszott Ander helyén és De Marcos is bekerült, az ő valódi helye azonban a poszt megjelenéséig ismeretlen.

Az első félidőben nagyon jól játszottak az oroszlánok, Itu és Mikel Rico nagyon jól szűrték a középpályát, feltűnő is volt, hogy Gurpeguinek nem volt sok dolga, San José szinte labdába sem ért.
Viktor Sanchez góljáról nem érdemes szólni, magáért beszél, talán De Gea védte volna a lövését a Liga kapusai közül. Annál inkább a hatalmas bírói hibáról: Aduriz próbált egy középre fejelni egy labdát, ami telibe találta Colotto kezét. A spori két lépésre állt, de sípja néma maradt. Még szerencse, hogy ez csak lelkesítette a csapatot, így még a félidő vége előtt egyenlítettünk De Marcos révén. (Ha még három percet hosszabbít a játékvezető, tuti lövünk még egyet.)

Fingom sincs mint mondhatott Ernő az öltözőben, de második félidőre teljesen szétesett a csapat. Öt perc sem telt el és Sanchez megint betalált - amúgy kiváló középpályánk ezúttal sem lépett oda rá - és hogy az előző félidei történelem ismételje önmagát, megint nem kaptunk meg egy jogos tizit. Helyette jött SS Garcia, 3-1. Paff.
Garcia gólja előtt feltétlenül említést érdemel, hogy az Ibai-Itu csere után mennyire összezavarodott az Athletic. A fél csapat nem találta a helyét, hiába védett Gorka kétszer is nagy bravúrral, azzal nem tudott mit tenni, hogy San José, mint egy óriási óvodás táncikál az ötösön.
Sajnos ezt követően Valverde hiába hozta már be Andert és Susaetát, csak szépségtapaszra futotta az erőnkből, Ibai révén, aki irgalmatlanul becsavart egy szabadot.

Először játszott igazán jól a csapat - az első félidőre igaz ez - látszott mi a játék, látszott mit szeretne Valverde. Mikel Rico kifejezetten jól játszott, labdabiztos volt, jól cselezett és előrefelé is tudott játszani. Mellette De Marcos és Ibai voltak még jók, hiszen mindketten betaláltak, pedig egyikőjük sem játszott végig egy meccset sem idén. Viszont gólmutatójuk a legjobbak között van a ligában, hiszen Oscar 157 , Ibai 93 perc alatt lőtt már kettőt.

A meccs embere nála Mikel Rico.

Az első félidei játék kéne csütörtökön és akkor jól bosszút állhatnánk a Betisen a tavalyiért (3-5 oda). Hát az nagyon kéne...

A hangmérnök réme

Tegnap este a Fiesztában olyan lelkesen illusztráltam mennyire a torkomba ugrott a szívem amikor először léptem a San Mamésba, hogy többször is megütöttem a mikróportot. Bocs!

Jobb volt az összkép, mint azzal a két alakkal...

Hogy a legelejétől kezdjük, valamikor 2010-ben Mariann beírta az athletic.club.hu fórumára, hogyha van egy kis időnk írjuk már le neki, mi miért szurkolunk az Athleticnek, fontos lenne neki a szakdolgozatához amit a klubról ír. Egy esős vasárnap délután megírtam neki cirka másfél flekkben, amit ő lefordított és kitett az aupaathletic.com fórumába. Jöttek is a kommentek rá egyből, nagyon tetszett a baszkoknak az írás, hogy mit jelent nekem, mit jelent egy magyarnak az Athletic. Aztán idén áprilisban Mariann szólt, hogy próbálkozzak meg egy esszével a San Mamés-pályázaton, hiszen a "bemutatkozás" már is sikert aratott. Írtam egyet, Mariann lefordította, elküldtem, nyertem. Ezt megírtam a spottévének, akik szeptember elején meginvitáltak bennünket a Fiesztába.
Iszonyat véletlen és szerencse, hogy Mariann ebben a fél évben pont itthon van így ketten fogadtuk el a meghívást.

Az adás előtt egy órával ott kellet lennünk, hogy beszélgessünk a műsorról, úgyhogy Mariann jött hozzám ötre a boltba és onnan metróztunk, taxiztunk ki az M0-ás környékére, a XV. kerületbe, ahol a tévé székel.
És Mariann bejött hozzám a boltba, én pont el voltam foglalva, mondtam, hogy bocs, mindjárt jövök, és ennek ellenére olyan volt, mintha napi kapcsolatban lennénk, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig másodszor csak másodszor találkoztunk.
Ez azért van, csak azért lehet, mert ő is, én is voltam Bilbaóban. Voltunk meccsen is, és ezek okán azt gondolom, - nyilván ő a szakmája/tanulmányai miatt (is), én a szélsőséges érzelmeim miatt - mélyebbre merültünk az Athleticben, mint egy átlagszurkoló. Mert a klub egy dolog, de hozzá jön a város, az emberek, a környezet és a többi.  És igenis sokat jelent, hogy mindketten voltunk ott - remélem minden szurkertársunk eljut oda mielőbb - mert úgy sokkal jobban együtt lehet lenni, hogy az ember azt tudja mondani a másiknak, hogy "...tudod ott jobbra fordulsz...és a kedvenc helyem a tudod melyik...vagy hogy a izével szemben ott az izé..."
Cinkosság, félszavakból és pillantásokból egymás értése. (Ricsi, nemsokára te is csatlakozol a "bandánkhoz"!) Mert aki ott volt, az jobban érti. Erről igazán nem is lehet beszélni, abba is hagyom.

És még fociról is ír.

Szóval kaptunk sminket, mikróportot, amit lehet ütögetni, azt beültünk a stúdióba. Le a kalappal Molnár Mátyás előtt, aki kiválóan moderálta a beszélgetést - legalábbis belülről ezt jött le. Nagyon érdekes volt nekem, - bent a stúdióban is éreztem, de visszanézve főleg - hogy lassúnak tűnt a beszédem, mivel megpróbáltam ügyelni arra, hogy ne csapongjak és hogy ne beszéljek túl slendriánul. Visszanézve az is kiderült, hogy elég hosszú volt a beszélgetés, hogy Hajdú Attila Mariann felé intézett kérdésére az agresszivitásról, végül Iraloa adta a választ, hogy elég informatív volt a műsor, és hogy még rengeteg dolgot szerettem volna elmondani, elmesélni. Úgy érzetem épp csak megkarcolgattuk a jéghegy csúcsát.
Örülök, hogy megemlíthettem a Tamás vezette szurkolói honlapot és hogy két szót szólhattam Ricsiről és Astarloza Tamásról, még ha név szerint nem is tudtam említettem őket.

És akkor a műsor kétharmada után kijöttünk - amúgy is a Madril-ról volt szó, arra meg minek maradjunk, nem igaz? Én elképedtem az utánunk következő műsor jól ismert szakértőin, valamint míg a vissza-taxira vártunk fogadtunk a gratuláló sms-eket. Ez is megvolt.
A sztori utózöngéje, hogy a stúdióban dolgozó férfiak és barátaim közül sokan az ideális nőt látták/látják az intelligens, mosolygós, 180 centi magas, hosszú lábú antropológusban, aki "A" futballcsapatról írta doktoriját... na igen, nincs mit csodálkozni. (Amúgy mennyire durva, hogy a Kötényblogos Audrey és Mariann is nemcsak hogy jó nők, de futballszakértők is egyben?!)

ui.: Megpróbálom megszerezni és föltölteni valahova a műsort.

Gálameccs

Igazán gálameccsesre sikerült a San Mamés nyitómérkőzése, volt minden, mint a vurstliban.

Gyönyörű, ugye?

Az értékelés elején az új stadáról. Nagyon szép. Impozáns. Csak szuperlatívuszokban beszélhetünk róla. Ahogy a Nervión fölé magasodik, mintha valami földönkívüli pottyantotta volna oda. Ez már nem is XXI.., inkább XXII.. századi létesítmény. Ami a belsőt illeti, rendkívül látványos a csupa piros interior, bár az eső eleredtével jól látszott, hogy a torzó így még nem teljesen óvja a rajongókat.  Ennek ellenére már a háromnegyed stadionnak is fantasztikus az akusztikája, mi lesz ha teljesen befejezik? Igazi oroszlánbarlang lesz.

Új otthonban a nagy család

Jól kezdődött. A csapat a Caparrós-i időket felidézve kezdett, tíz percen keresztül át sem jött a Celta a félpályán. De amikor átjöttek, Morán kapitális hibáját követően az első kapura lövésből felavatták a San Mamés Barria hálóit. Még szerencse, hogy néhány perccel később San José a többi mezőnyjátékossal ellentétben tudta hol van és bepofozott egy lepattanót, Benat szabadrúgása után. Aztán jött egy tizenegyes. Az egész meccsen bizonytalan Iago Herrerín itt nem hibáztatható, hiszen mindkét kezével érintette a labdát, mielőtt a galíciai támadóhoz ért. És tényleg, mintha gálameccsen lennénk, Charles úgy lőtte  kapu fölé a büntetőt: "Nehogy már egy büntetővel verjük őket a nyitómeccsen!".

A második félidőre - Iago kivételével - az egész gárda összekapta magát, bár a labdabirtoklás kiegyenlítődött. A kapus továbbra is horror dolgokat művelt, szerencse, hogy a félidő derekán két gyönyörű támadással mattoltuk a Celtát. Benat gólja után azt gondoltam, hogy még egyet-kettőt simán verünk nekik, de az utolsó tíz percben már úgy voltam, jó ez így.
Gólzáporos meccs, sok helyzet, megítélt és kihagyott büntető. Csak piros lap nem volt, bár én azt felmutattam magamban Herrerinnek, a kapus cserével végleg kiáll, jöjjön vissza Iraizoz!

Nagy lesz a verseny a gólkirályi címért.

Megint nem derült ki mire számíthatunk a szezonban. A San José-Gurpegui-Morán hármas - Iagóval a háttérben - tragikus, őket soha többé nem szeretném együtt látni. Érthetetlen miért szerelmesek az edzők Gurpeguibe. Okés, Ekiza sérült, ezért kényszermegoldásra volt szükség, de kérdem én, mi a fenének hoztuk vissza Etxeietát? Két játékossal lehetünk maradéktalanul elégedettek, Laporte-val és Benattal. Mindketten világklasszisok.

Jövő héten megyünk az Espanyolhoz. Húúúááá. A hideg kiráz tőlük. Az lesz az igazi felmérő. És hogy mikor? Mit tesz isten, hétfőn. Tízkor.

Ajánlom magamat!

Szó szerint ajánlom magamat, illetve azt a Váczi Mariannt, aki nélkül meg sem írtam volna azt a szösszenetet, ami a San Mamés 100. szülinapjára megjelenő könyvben lesz.

Ebben a stúdióban leszünk!

Mert meghívást kaptunk a Sport Televízió Fieszta című műsorába. Amikor kiderült, hogy az írásom bekerül a könyvbe, elárasztottam leveleimmel a kapcsolódó médiát. (Nem mindennapi sikereinkről írtam Farkas Norbinak, Hollai Olivér barátomon keresztül, a La Liga Loca blognak és Kötényblogos Audrey-nak is.) Ebben nem csak magamat ajánlottam, hanem Mariannt is. Hiszen ő már évek óta tudományos szinten foglalkozik az Athletic és a baszkok kapcsolatával. Antropológia szakon ebből írta diplomáját, sőt ebből is doktorizott a nevadai Reno-ban. 

A műsor szeptember 17-én. kedden 19 órától élőben lesz a Sport1 csatornán!

Majd meglátjátok!