 |
| A Róka már nem tehet semmit... |
Szeretek focizni, szeretek focit nézni bár az utóbbi időben igazán csak az Athletic meccseit szeretem nézni. Tök érdekes volt - visszagondolva - hogy régebben akárcsak a többi gyerek én is mindig gólt akartam lőni, aztán ráébredtem a játék további szépségeire, szerelésekre, cselekre, passzokra és egy idő után furcsán kezdtem nézni azokra, akik mindig gólt akarnak lőni. Meccsnézéssel ugyanez. Egy idő után elkezdtem kedvelni az úgynevezett "vízhordó" játékosokat. A Dárdai- és Iturraspe-típusú játékosokat szerettem, a csapat "szürkéit" akik nem voltak a reflektorfényben.
Mégis a csatárokat sirattam meg. Négyet. Az először Marco van Basten-t, aki az első ideálom volt a labdarúgásban. Elegáns, visszafogott, sosem reklamált, fantasztikus játékos volt. Amikor kiderült, hogy olyan súlyos a bokasérülése, hogy nem játszhat többet, teljesen kiborultam.
2004-ben Fehér Miklóst, aki a futballpályán halt meg. Kortársam volt, kiemelkedett a magyar foci posványából. Még egy Fehér-falat is csináltunk emlékéül a könyvesboltban.
Két évre rá Öcsi bácsit. Illetve hát Öcsi bácsit azért néhányszor megkönnyeztem azóta is, amikor megnézem vagy belenézek Almási Tamás dokumentumfilmjébe. Abban vannak olyan mondatok, amiket nem lehet könnyek nélkül kibírni. Érdemes.
És most Aritz Adurizt.
Aduriz visszavonulása azért fáj, mert rohadtul igazságtalannak tartom. Hihetetlen, hogy egy ekkora harcos, agresszív és kiváló csatár egyik percről a másikra bejelentse, vége. És ha nem jön ez a rohadt kovídiusz, akkor esélyünk lett volna még tizenegy bajnokin és egy kupadöntőn látni őt. Ha meg is úsztuk nagyobb veszteség nélkül a pandémiát, nekünk Athletic-szurkolóknak ez örök hiátus marad. Arról álmodtunk, hogy a kupadöntőt Aduriz dönti el az utolsó percekben!
Ami különleges Adurizban, hogy harminc éves korára ért be. Nem volt kiemelkedően tehetséges játékos, későn került az első csapat közelébe, ahonnan többször is kölcsönadták. 2008-ban megvette a Mallorca - akkor edzője Caparrós nyilatkozata szerint az Athletic gazdasági szempontok miatt adta el. És a sors fintora, hogy két évre rá a csőd szélére jutott baléári csapat szintén anyagi okokból adta tovább a Valenciának. Onnan fejben érett, ereje teljében lévő játékosként tért vissza és lett a XXI. század második legjobb Spanyolországban született góllövője.
Mindenféle statisztika helyett, amit bárki bármikor megtalál a neten, jöjjön egy válogatás Aduriz remek mozdulataiból, amelyek a legnagyobb kedvenceim. Először is itt egy Sevilla elleni találat, 2014 novemberéből, amit a San Mamésben láthattunk Pinnyey kollégával. A Róka mintaszerűen figyeli a játékot, keresi a helyét és a beadás előtt úgy mozog, hogy mindenképp üresen legyen, amikor közelébe ér a labda. A gól tulajdonképpen Aduriz egyik védjegye, elmozgás, berobbanás és kapásból bombázás. Hangzásra amolyan piff. (Sajnos a csatár nem sokkal később meghúzódott, cserét kért így a három nappal későbbi Porto elleni BL-meccsen nem is volt keretben.)
Két évvel később Augsburgban találkoztunk is vele a csapat szállodájában. Én 184 cm vagyok, a képen jól látható, hogy Aduriz alacsonyabb nálam. Hát akkor micsoda rugói vannak az embernek?
 |
| Augsburgban Aduriz mellett |
Természetesen itt is Ricsivel voltam, a meccs után azon röhögtünk, hogy milyen jó kabala voltunk Aduriznak, hiszen az ő két góljával fordított az Athletic. Azt hiszem ez a meccs volt a legjobb, amit élőben láttam. Rengeteg fiatal bilbaói drukkerrel, bilbaói barátainkkal egy fordulatos, izgalmas meccset éltünk meg. Emberünk itt nem lőtt nagyokat, de mindkétszer remekül helyezkedett!
Ha már szó esett a súlypontemelkedésről. Aduriz rengeteg gól fejelt, specialitása volt, hogy hatalmas erővel tudta megfejelni a labdát. Nagy kedvencem ez a gól, nézzétek mit mozog előtte, hogy aztán a védőt messze túlugorva, elemi erővel fejeljen a hálóba. Ja, nem mellesleg az ellenfél a Real, a védő Pepe, a kapus Casillas. Minden idők egyik legszebb fejes gólja! Tukk.
A tipikus középcsatár hatalmas gólokat lőtt pályafutása alatt, a 16-oson kívülről azonban nem sokat. Két legemlékezetesebb a Granada elleni, a renoválás alatt álló San Mamésben, a másik a Velodrome-ban Marseilleben. Micsoda helyzetfelismerés!
A Rókának volt azonban egy kevésbé szimpatikus arca. Néha teljesen elgurult a gyógyszere és alattomosan szabálytalankodott, a sok sárga lap mellé begyűjtött jó néhány pirosat is. Az ellenféllel és a bírókkal is szeretett beszélni. Talán emlékeztek milyet pakolt oda Umtitinek, két sárgával kiszállt a Marseille ellen is. Az egyik legnagyobb összecsapása mégis az egykori Athletic-védővel, a meglehetősen favágó Amorebietával volt. Ment az adok kapok és a duma is rendesen!
Sok védő fellélegezhet, hogy nem kell Adurizt többé fognia, viszont amennyire tudott goromba lenni, annyira adott a fair playre is. Aduriznak sosem volt eltúlzott gólöröme, nem alázta meg az ellenfelet és hát a modern labdarúgásban nagyon kevés az alábbihoz hasonló jelenet, amikor egy csatár ha hozzáérnek nem dobja el magát, hanem még mutatja is a bírónak, hogy nem volt semmi. (Pedig láttunk már ilyenért tizenegyest...)
A tizenegyeseknél maradva - ezt a statisztikát nem nagyon láttam - negyvennégy büntetőből tízet elhibázott. Legutóbb a Mallorca ellen, szeptemberben hagyott ki (mondjuk ez abból a szempontból nem baj, hogy így a Barca elleni lett az utolsó gólja), viszont volt egy-két parádés büntije, amely bejárta a világsajtót. Nyilván ez a legnagyobb! Micsoda ötlet!
Az utolsó gól az ellenfél - Barcelona - és az időzítés - utolsó percekben bejőve, 39 évesen a szezon első meccsén - miatt ekkora horderejű. Ugyanis Aduriz lőtt már ilyen gólt, nem is egyet. Ha már bikafejes és berobbanós kapásgólok jellemezték játékát, az ollózó és félfordulatos mozdulatok is sajátjai. A publikum már becserélésekor elkezdte énekelni a nevét, jól hallani a videón. Miután bevágta nem csoda, hogy a közönség mellett a játékostársak és a kommentátorok is megőrültek! (Külön vicces, hogy együtt néztük a találkozót és talán a félidőben Tamással arról beszéltünk, hogy ez tipikusan olyan meccs, amikor a végén beáll Aduriz és valami szenzációs mozdulattal megszerzi a három pontot...)
És a hattyúdal. Tudtuk, hogy Aduriz a szezon végén visszavonul. Tudtuk, hogy nem fog sokat játszani, de bíztunk benne, hogy egy-két percet minden meccsen kap, hogy láthatjuk még egy párszor. Nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó dal, ami felharsan neki. Március elején azt reméltük, hogy Aduriz utolsó dala a kupa megnyerését követő ünneplés alatt csendül majd fel. De nem. A test közbeszólt, így az utolsó nótát a játékostársak énekelték neki a Barca legyőzését követően.
Ég veled Aduriz! Köszönök szépen minden élményt! Mielőbbi felépülést és egészséges életet!
