2013. július 18., csütörtök

A véletlen pacsi

Mondom a szokásos dumát, gesztikulálok, felemelem a kezem, azt jön Jim Greco és belecsap...

A pacsi (fotó: Polinszky Tibor Gyula)


Amikor kiderült, hogy jön a Supra-csapat, Azucki Lacival - akinek a legnagyobb tisztelet és köszönet, hogy idehozta Muskáékat - szinte egyszerre hívtuk egymást, hogy érdemes volna összekötni az idei Deszkás Pikniket és a Suprásokat. 
Már májusban kiagyaltuk ezt, szerveztünk, csűrtünk-csavartunk, aztán egyszer csak elérkezett a júli 15. azaz a vonulás és a demó napja. Már egykor álldogáltak srácok a Lokálnál, kisvártatva pedig már attól paráztunk, hogy a hatalmas tömeg miatt kijönnek a közteresek vagy a zsaruk, de nem így lett, leginkább azért, mert Lacival néha terelgettük az embereket, kihasználva, hogy a megafon felhangosít minket.
Az első gyomorgörcs fél öt tájban jött rám, amikor látható volt, hogy legalább egy órányi sor vár még aláírásra, miközben a felvonulásnak legkésőbb negyed hatkor indulnia kellett. Gyors egyeztetést tartott ekkor a Piknik vezérkar és a Supra managerek, majd Greco mondta ki a végső és mindent eldöntő szavakat: Ha így volt megbeszélve, akkor indulás!
Összeszedtük és áttereltük a deszkásokat a Síp utca végébe, ahol nem igazán felkészült és tapasztalt rendőrök vártak arra, hogy levezessék a vonulást. (A tömeg instruálása közben történt a közjáték Grecoval...)
Aztán Greco elindult. Még szerencse, hogy a rendőrök kapcsoltak és gyorsan az élre álltak, mert az öreg Jim olyan sebességgel kezdett hajtani, hogy alig bírtuk tempót. 

Veretés a kiskörúton (fotó: Novák Márton)


Szerencsém vagy sem, hogy a Bajcsy-Alkotmány sarkon kénytelen voltam két srácot is kiállítani a menetből, mert annyira kifulladtak, így lemaradtam a Szemere utcai káoszról. (A rendőrök ahelyett, hogy csinálták volna az utat beálltak a dugóba, de Greco feltalálta magát és az általa vezetett élboly kikerülte az autósort és továbbhajtott.) Így a Nyugatinál, vezető és terelő rendőrök nélkül feltartottuk a teljes forgalmat. Mi a magyar deszkások, meg Lizard King, meg Terry Kennedy, meg Erik Ellington. Na takarodj!
Ekkor ért mellém Atek, aki már sokszor vonult velünk és azt mondta:
- Kicsit eluralkodott a káosz nem?
- De! - feleltem vigyorogva.
Két hajtás után Kopry ment el mellettem, aki talán még sosem vonult és szólt így:
- Hát ez hatalmas!
És mindkettejüknek igaza volt!
Egy sarokkal odább ismét megállítottunk egy buszt - az pedig blokkolta a körutat, hiszen ferdén állt két sávban. Valaki spontán "kovácsműhelybe" kezdett, majd volt egy deszkaemelés is, majd tovább az Oktogon felé.
Férfiasan bevallom, itt elszakadt a cérnám és az iszonyat tempótól, a takonytól és az ordibálástól kifújva szégyenszemre okádtam egyet. Majd Pennyvel és az egyik fotóssal az Andrássyn hajtottam az Erzsiig.
Arra értem oda, hogy Lacika fut az egyik megafonnal - hiszen egy jó 20 perccel előbb értünk oda - hogy fogadja és eligazítsa a profikat. Aztán elkezdődött a demó. Nem volt olyan veretés mint a DC-n tavaly, de ez sokkal emberibb volt. Jobb arcok voltak a legendák, mint a sztrít líg sztárjai. 
És főleg ahogy a cigány herceg - Greco - baszta magát. Kábé két trükköt próbál/csinált, de azt olyan elánnal, hogy mindannyian példát vehetünk róla. Méltó zárása is volt a délutánnak, amikor beadta a 360 ollie-t, a közönség Greco, Greco! skandálásba kezdett. (Nem tudom hányszor történhetett ilyen az öreggel mondjuk az utóbbi öt évben, de ettől azért biztosan hízott a mája. Legalább ettől, ha már tíz éve nem iszik.)
Aztán Muska, aki sokszor beszélt mini megafonjába a gördeszkázásról, hogy miért fontos, hogy miért utolérhetetlen közösségkovácsoló dolog ez. (És ha ő mondja, az úgy is van, hiszen csőlakók közül deszkázta magát Hollywoodig.)

Hangulat (fotó: Novák Márton)


Kilenctől volt hivatalos party. (Nem értem egyes kölykök miért hitték azt, hogy Muska kilenctől zenél, amikor volt még öt másik dj. Ők azt mondták, hogy mi azt mondtuk. Lófaszt. Senki nem mondta. Azt mondtuk 9-től party. Nem voltak még buliban, koncerten ahol van előzenekar??? Baszki emberek visszaigazolnak egy eseményt, amiről nem is tudják mi? Na mindegy). A Supra bagázs éjfél körül ért az Ankertba s Muska egyből a lemezjátszókba csapott Kevin Romar segítségével. Aztán Penny is magához ragadta a mikrofon néhány taktus erejéig. Baaaszki mi volt ez! 

Szóval óriási volt ez, hatalmas élmény. Pappának köszönhetően már vasárnap kint volt a videó az Offline-on, aztán szerdán jött előbb az Index majd a HVG videós összefoglalója. 

Őszintén? Durvák voltak tavaly a DC-sek, de ez a banda annyival emberibb volt, annyival közvetlenebb és a többi. Életem egyik meghatározó élménye marad mindörökké! Kösz Lacika!

   



2013. július 9., kedd

Kerekedik a szoba...

Szinte napra pontosan két évre, hogy visszaköltöztem az Érmellékibe, kezd formát ölteni a szobám. Ez főleg egy IKEÁ-s polc megvásárlásának tudható be. Eltűntek a dobozok, még több deszka és képek kerültek a falra.


A legnagyobb felületet a Pontus Alv-installáció foglalja. Még az első Polar szállítmányból tettem félre egy Janus-deszkát, illetve egyet fel is szereltem, kifejezetten azzal a céllal, hogy a szétcsúszkáltat az új mellé rakom majd. Utalva a Pontusban - és tőle függetlenül bennem is - dolgozó kettősségre: egyszerre vidám és szomorú. Aztán tavaly szeptemberben amikor Zsombi, Azucki Laci és Turcsik Viktor Malmőbe mentek, írtam Pontusnak, hogy ugyan küldjön már valami "artvörköt" nekem. Zsombiék el is hozták a két cuccot, amit Pontus kiválasztott. 
Nemrég lecseréltem a deszkámat, így a szétkrosszolt lappal lett teljes az installáció.

   
Következik a macskás Ejnoi-szett. Ezt a grafikát matricán láttam először a Lokál Skateshopban. Macska gazdi lévén azonnal beleszerettem. Hihetetlen, ahogy meg vannak rajzolva. Mindegyik egyéniség, mindegyik más. Minden szem kifejező és aki ismeri a macskákat, annak nyilván mond is valamit a kicsit bandzsítós, vagy szűk, vagy elkerekedett pupilla.
A hazai Enjoi-mágustól, Santostól kaptam ugyan pár matricát, de a lap után sokat kellett kajtatni. Hosszas kalandozás után már a grafikushoz is eljutottam, ő Winston Tseng, az Enjoi art directora. Megírta, hogy sajnos nincs már ebből a modellből, mert 2011 őszi katalógusban szerepelt, de mivel nagyon népszerű volt, így az Enjoi néha utána nyomja, de csak limitáltan és hogy a CCS webshopon néha feltűnik. Hát ezt követően naponta kétszer néztem a CCS-t, míg végre előrendelhető lett. Aztán egyszercsak hív anyám, hogy jött egy nagy csomag... onnantól alig bírtam magammal. Megjött a macsis deszka! Másnap egy gyönyörű öreg kerettel és a matricával mentem is a képkeretezőhöz. 
                                                   

És nem utolsó sorban a már falon lévő darabok. Sorrendben: Anti Hero - John Cardiel grafika: Chris Johanson, Cliché - Lucas Puig grafika: Matt Irving, Cliché - Javier Mandizabal grafika: Eric Frenay.
Hát így megy ez.