Az Athletic Bilbao miatt jártam idén Barcelonában és Bilbaóban, Szlovákiában Zsolnán és november végén Augsburgban. A csapat meg is hálálta ezt a több ezer kilométert, hiszen a fiúk behúzták a szuperkupát, 1984 óta először nyertek trófeát. Bilbaóban és Barcelonában barátaim lakásához kulcsot kaptam, ilyen még nem volt, nemhogy külföldön, itthon sem. (Mellesleg a magyar válogatott kijutott az EB-re, regisztráltunk is a jegysorsolásra!)
Horgászatilag elmaradtak a nagy fogások - pár csukeszt azért elhoztam a Csatiról - viszont eldőlt, hogy sügérfüggővé váltam. A legfinomabb édesvízi hal. Jövőre kifejezetten sügerezni fogok, még ehhez való felszerelést is fontolgatok venni.
Könyvészetileg nagyon mentünk ismét. Iszonyatosan sikerült megnövelni az Atlantisz forgalmát, nagyon élvezem a külföldi könyvek rendelését, van eredménye, értelmes dolog, olyan, mintha enyém lenne a könyvesbolt.
Mivel melegben igencsak nagyok a visszereim, és fájnak is, nem nagyon gördeszkáztam a szezonban. A gördeszkázást 2015-ben a medence befejezése jelentette a Rióban. Íme.
Elképesztő vívmány és különlegesség az, hogy március közepe óta baszkul tanulok. Igaz hetente csak másfél óra, de akkor is, ismét nyelvet tanulok. Nagyon élvezem, bár a baszk, ha eddig nem lett volna világos, kb. olyan nehéz nyel, mint a magyar. Pár mondatot már tudok is beszélni baszk barátaimmal.
A kertem sajna nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Inkább az új növényekkel törődtem többet - cukorborsó, spenót - a cukkinit és a paradicsomot bár nem hanyagoltam, de valamiért nem termettek úgy, mint tavaly. 2016-ban növelni szándékozom a termőfelületet.
Ami szívfacsarást illet. Nem, sajna nővel nem készítettem ki magam tavaly (sem). Először a menekültválság tett szomorúvá, hiába igyekeztem júliusban több alkalommal is segíteni a szerencsétlen vándorokon a Déli pályaudvarnál.
Aztán meg apám betegsége az év vége felé. Nyelvgyök daganat, kezelés. Emiatt nem tudtam/tudok igazán kikapcsolni. Sem horgászaton, sem Augsburgban, se sehol sem szórakoztam önfeledten. Mindig ott motoszkál az ember fejében a dolog. Remélem hamarosan vége az eredményes kezelésnek és nemsokára csak rossz álomként fogunk rágondolni. (A betegség kiderültének szinte másnapján életmódot váltottam, már ami a kaját, piát illeti. Nem eszem, nem iszom szarokat, illetve sokkal kevesebb szart veszek magamhoz.) És ha ez még nem lenne elég, Mijukát kétszer is orvoshoz kellett cipelni, egyszer tavasszal, egyszer ősszel. Hiába öregcica nem gyorsvonat, benne van már a korban a 13 éves öreglány.
Végére maradt a főzés. Pite-mester lettem, több, mint tízet készítettem, főleg meggyből, majd szilvából és vegyesen is. (Jut eszembe Toshi jóvoltából még van egy csomó meggy a mélyhűtőben!) A cukorborsóból és a spenótból is mennyei kajákat varázsoltam. És ha már varázslat: szenteste csináltam csokiszuflét. Na az az igazi varázslat maga. Idén párszor biztos lenyűgözöm majd vele evőközönségemet.
 |
| Lekak urdaiazpikoarekin. Joder eta ostia. Aupa Athletic! |
