2013. május 31., péntek

Bekerült!!!

Bekerült az írásom abba a könyvbe, ami szeptember elején jelenik meg a San Mamés 100. születésnapjára!


Az Athletic alapítványa április elején hirdetett esszépályázatot a 100 szülinapra készül könyvbe, amire Váczi Mariann hívta fel a figyelmemet. Mit felhívta, egyből azt is felajánlotta, hogyha írok valamit le is fordítja spanyolra.

Éltem a lehetőséggel és írtam egyet (itt olvasható a  San Mamés búcsúposztjaként), amit Mariann át is ültetett spanyolra.
Elküldtem. Tegnap este csörög a telefonom, a kijelzőn: +3494... nyúltagyamban sem fordult meg, hogy Bilbaóból hívnak. Pedig onnan hívtak.
Az alapítvány embere elmondta, bekerült a pályázatom a könyvbe! Szeptemberben jelenik majd meg és elvileg októberben lesz valamiféle megjelenési ünnepség. (De jó volna ott lenni!)

Roppant boldog és büszke vagyok, bár talán még nem igazán fogtam föl, hogy mit jelent ez, mit jelent majd, hogy a nevem egy kötetben szerepel Pichichi-vel, Iribarral, Urzaizzal.
Mariann azt írta, "bekerülsz az Athletic történelmébe...". Hát basszus, ez egyelőre tényleg felfoghatatlan!



2013. május 27., hétfő

San Mamés búcsú és búcsúposzt

Tegnap utolsó bajnokiját játszotta az Athletic a San Mamésban.



Muniain ostoba visszarúgásának köszönhetően a nagycsapat dicstelenül búcsúzott a Katedrálistól, a csorbát a kicsik köszörülhetik ki vasárnap hiszen a Levante B ellen itt játszanak a rájátszásban a másodosztályba való feljutásért.

De nem is ez az igazán fontos, hanem, hogy a La Liga Locá-s srácok felkértek egy búcsúposztra az alkalomból, hogy az Athletic az utolsó bajnokin taposta a stadion gyepét.

Sokáig gondolkodtam mi legyen a poszt, gondoltam személytelen stadion-történetre, kicsit személyesebb nosztalgiázásra, de végül amellett döntöttem, hogy elküldöm azt az esszét, amit arra a pályázatra írtam, amit a klub írt ki még áprilisban. Lényege, hogy igaz, személyes történetekből egy háromtagú biztosság kiválasztja a legjobb húsz írást és ez bekerül a San Mamés centenáriumi könyvébe. Váczi Mariann, a kedves antropológus, Athletic-mindentudó hívta fel a figyelmem a pályázatra, majd le is fordította az írásomat, köszönöm neki az "útegyengetést"! Elvileg még a hónapban lesz eredménye a pályázatnak, nagyon kíváncsi vagyok bekerül-e vajon az enyém. Magyarul elég jó a visszhangja, nemcsak a La Liga Locá-n, hanem az NSO-n is, hiszen kitették a főoldalra:


A magyar kommentekből ítélve, ha feleennyire tetszik majd a baszkoknak, akkor berakják. Nem tagadom, valami baromi jó érzés lenne egy ilyen kiadványban szerepelni.

Az írás magyar eredetije itt: Agur, San Mamés!

2013. május 23., csütörtök

Nem tudok ezzel mihez kezdeni

Nem tudok mihez kezdeni Erőss Zsolt eltűnésével...

Fotó: Gál László/MTI


Nem vagyok hegymászó, utálom a hideget mégsem tudok napirendre térni Erőss eltűnése fölött. Minduntalan eszembe jut, piszkál, nem hagy nyugodni. Őszintén és egyszerűen: kivagyok.
Nem ez az első ilyen eset, mindig is megviseltek az ilyen hírek. Bőgtem amikor meghalt Fehér Miki, nehezen viseltem amikor meghalt a kis Dárdai, Foé, majd Kolonics vagy amikor tavaly elhunyt Varga Ákos majd két napra rá MCA., idén meg Lewis Marnell. Nagyanyám halálakor nem készültem ki így...
Bizonyára az a baj, hogy nagyon ragaszkodom - nemcsak emberekhez, tárgyakhoz is - és képtelen vagyok elengedni őket. Szentimentális barom vagyok.

És basszus így vagyok most a konok székellyel. A konok székellyel, aki levágatta összezúzódott lábát, csakhogy mielőbb mászhasson. (Mennyire abszurd sztori már, hogy miközben 8000-es csúcsokat mászott, a Tátrában érte olyan baleset amelynek következtében elvesztette a végtagját.)

Egyelőre nem tudom feldolgozni Erőss eltűnését, az agyam tudja de a szívem nem fogadja el, hogy nincs többé a Hópárduc. Miközben rájövök arra, hogy neki - a hegymászónak - minden bizonnyal ez a legszebb halál, hiszen az úgy szép, ha a költő a csatatéren, a focista a pályán, a zenész vagy a színész a színpadon hal meg.
De hát mégis...

Zsolt, ha már nem élsz, baszki, akkor föntről figyeld már azt a platót, amin ti megcsúsztatok, hogy az utánatok jövőkkel ne történjen ilyen! Most már úgy is a csúcs közelében leszel... örökre...


2013. május 21., kedd

Mázli, parádé, Európa?

Vasárnap este az Athletic győzött Zaragozában.

Itu infantilis mosolya elárulja: jó minden, nyugi van.

Pocsék játékkal, irgalmatlan mázlival és egy parádés góllal nyertünk a La Romaredában és most már öt meccse veretlen a csapat. És nemcsak, hogy veretlen, milyen meccseken veretlen! Négy kiesés ellen küzdő, és a bajnok ellen nem kaptunk ki, ami ezt az évet figyelembe véve nem is rossz. (Gabilondo szurkerkolléga azt írja az athletic.club.hu chatjén, hogy a két nagy mellett csak a Granadának meg nekünk van ilyen szériánk!) Pláne, hogy két-három hete még rezgett a léc rendesen.

És ez a sorozat némi bizakodásra ad okot. Miszerint a különböző eltiltások és helyezések miatt a Liga nyolcadik helyezettje is indulhat az Európa Ligában. (A Malagáról júniusban döntenek, de a LaLigaLoca-n azt írják a spanyol bajnokság követői, hogy veszélyben az Espanyol a Valladolid és a Rayo is.) Tehát, ha ellenfeleink buknak - azaz ha levesszük az elvileg eltiltottakon kívülieket, azaz a Getafét meg a Sevillát - akkor két győzelemmel meg is van az Európa Liga.

Csak folytassuk így! De Marcos betörését és Ibai sarkazását minden fordulóban megnézném jövőre is:


Hát az egy papedli lenne, ha egy ilyen reménytelen szezon után indulhatnánk a kupában. 

Kiesők? Személy szerint a Mallorcát szívesen látnám régóta a második vonalban, ahogy a Zaragozát is. Mellettük most a Celta áll kiesésre és nagyon úgy tűnik, hogy a két galíciai csapat közül az egyik biztosan á segunda. Remélem csak az egyik és akkor maradjon bent a Depor, ha lehet választani.

Jövő, pff, messze van még, kár beszélni róla. Lesz itt még jövés-menés, intrikálás attól félek! A jövő nekem egyelőre május 26. este nyolc óráig tart. Ekkor kezdi a csapat az utolsó meccsét a régi San Mamésban...

 





2013. május 13., hétfő

Bentmaradtunk!

Az Athletic Bilbao három fordulóval a vége előtt, bebiztosította első osztályú tagságát a Primera Divisionban.

Róka és oroszlán. Mindkét csatárunk betalált.

Igen gyötrelmes és hektikus szezon végén, egészen a 35. fordulóig kellett várnunk arra, hogy biztosak lehessünk benne, az új San Mamésban is elsőosztályú meccseket láthatunk majd. 
Igen, ezen a meccsen szerettem volna ott lenni, de a csapnivaló anyagi helyzetem keresztülhúzta eme vágyamat, így szombat délután otthon néztem, ahogy gyakorlatilag másodosztályba taszítjuk a Mallorcát.

A játékvezetőnek köszönhetően az utolsó percig para volt, mert ugyan Fontást kiszórta Hernandez Hernandez spori, már az ezt követő jogos tizenegyesnél elkezdett kompenzálni, mivel a kipattanót bevágó Muniain gólját nem adta meg.
A második félidőben szintén annulálta Ander találatát - Aduriz passza előtt nem volt kint a labda - és azt hittem Llorente kísértetiesen hasonló célját is elveszi. De nem.

A hagyomány folytatódik, vagyis a egyik liga alapítója továbbra is marad elsőosztályú, ahogyan története során mindig. Mindenesetre én a bennmaradás után meg is köszönöm Marcelo Bielsa munkáját, köszönöm a   z előző zseniális szezont és nem köszönöm az idei idegbetegséget. Várjuk a következő trénert - remélem Urrutia nem lesz idióta és legalább Valverdét hozza. (A fejemben megfordult már Heynckes is, aki volt már az Athletic edzője és a bajorokkal idén fantasztikus szezont produkált. De ott van a lehetőség, hogy a büszke és makacs Urrutia az utolsó pillanatban a Bilbao Athletic edzőjét, Zigandát kéri fel...)

A San Maméstől jövő vasárnap búcsúzunk a Levante ellen. Jövőre új stadionban, új célokért küzdünk majd, remélem sikerrel. 


2013. május 3., péntek

Kamaszkori álomcipő

Novák Marci barátom hathatós közreműködésével szereztem egy Nike Air Flight 89-est!


Régen a Szilágyi Erzsébet fasorban volt egy sportbolt, pont ott ahol én hazafelé leszálltam az 5-ös buszról. És  ennek a boltnak a kirakatában volt ez a Nike. Úgy vágytam rá, hogy még! Amikor busszal mentem haza mindig megálltam a kirakat előtt és csorgattam egy kicsit a nyálam, aztán több alkalomra is kértem anyáméktól, de akkoriban szegények voltunk és 1992-93-ban apámnak esze ágában sem volt 5200 forintot adni egy cipőért. (Helyette kaptam irregular Levi's farmerdzsekit, amire egyáltalán nem vágytam. Majd egy évre rá - amikor ezt már nem lehetett kapni - anyám félig titokban vett nekem egy hasonló Converse-t, de az azért nem volt az igazi.)

Szóval amikor a Nike nemrég elkezdte piacra dobni régi, sikeres modelljeit, árgus szemmel figyeltem a Flight 89-est. Mígnem az év elején találtam az ebay-en egy megfizethető darabot. Novákmarcinak meg van ebay account-ja, így összehoztuk a dolgot, megrendelte nekem.

Persze miután elküldtük a pénzt kezdtem csak a Magyarországra megérkező, illetve meg nemérkező csomagoknak utánaolvasni, és amikor már egy hónapja híre sem volt a cipőnek elkezdtem aggódni. Tamáslacit, mint profi ebayezőt faggattam, hogy ez normális-e és pont a határidő lejárta előtt egy nappal megérkezett a cipő.

Nem mintha nagyon felnőttnek érzeném magam, de amint belebújtam, úgy éreztem visszamentem a Pearl James, Nirvanás, Faith no More-os kilencvenes évek elejére, amikor kockás inget, kiszakadt farmert és magasszárú kosarascipőket hordtunk...

Marci, köszi az ügyintézést!

ui.: Természetesen nem "pálfordultam" gördeszkás Nike-t nem veszek és ezzel nem is állok gördeszkára. Don't Do It!