Bilbaóból az EB-re

Az meg hogy, mi? Az alapötlet Egoitz barátunké, aki még Augsburgban megnyilatkozott az ügyben, amikor arról beszéltünk baszk barátainkkal, hogy hol találkozunk legközelebb.

Lesz "liptáking" Bordeaux-ban is!

Az "Ész" találta ki, még ott a pályaudvaron, hogyha Bilbaóhoz közel sorsolják a magyar csapatot - Bordeaux, Toulouse - akkor mi menjünk Bilbaóba és onnan együtt a meccshelyszínre.
Pinnyey Ricsi barátom és állandó sportútitársam szeme is felcsillant a terv hallatán, és amikor decemberben megtudtuk, hogy az osztrákokkal Bordeaux-ban játszunk június 14-én, egyből regisztráltunk a jegyekre szóló sorsolásra az UEFA honlapján.
Egyeztettünk a baszkokkal is, és mivel ők még nem tudták lesz-e szabadságuk aznap, Ricsivel így döntöttünk. Én regisztráltam 4 darab 25 eurós jegyre. Nyilván akkor a legkerekebb minden, ha ezt kisorsolják nekünk és Mikel és Egoitz is tud jönni.
Ricsi regisztrált 2 db 105 eurós jegyre, ha esetleg a baszkok nem tudnak jönni, mi azért átmegyünk - azzal a kitétellel, ha nem nyerünk ebben a kategóriában, akkor elfogadunk drágább, 145 eurós jegyet is. (Végül is basztmeg, még sosem voltunk világversenyen a válogatottért és hiába pumpálták fel az EB mezőnyét, a magyar foci állapotát nézve, lehet, hogy egy ideig várni kell még a következő kijutásra.)

A regisztráció után pedig, csak, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, vettünk is egy-egy repjegyet Düsseldorfon keresztül Bilbaóba. Szóval könyvhét utolsó napján elindulunk Bilbaóba. Másnap így-úgy-amúgy, valahogy Bordeaux-ba. Aznap este vissza, majd pénteken haza.
Ha meg nem nyerünk - ez szinte lehetetlen - akkor a Zazpi Kaleak - Bilbao óvárosa - egy kocsmájában nézzük az osztrák-magyart.

Kérlek szorítsatok, hogy megnyerjük a 25 eurós jegyeket és akkor a különbözetből csak szuveníreket vásárolok majd, nektek!

ui. 1.: már előkerestem a régi meccsrejárós zászlót, ami oly sokszor ázott el - leginkább a könnyeinktől - meg a válogatott mezemet is, amit a barátaimtól kaptam harmincadik szülinapomra...    

ui. 2.: most vettem csak észre, hogy Ricsi mennyi posztban szerepel. Kijárt már neki egy külön címke. Ricsi, voltál már címke valahol?

Kilenc éves a mosoly

Kilenc éves Fehér Miklós utolsó mosolya. Kilenc éve hunyt el a csatár. Múlt szombaton Lewis Marnell, ausztrál gördeszkás távozott közülünk. Szóljon e bejegyzés kettejük emlékére.

          


Még abban az évben egy brazil sráci is meghalt a pályán, épp akkor amikor az újságíró sulibban Hajdú B. István órájára kellett jegyzetet írni, amit stúdióban kamerába olvastunk. Ezt írtam.

Fehér-fal

Tegnap a sportújság ismét foglalkozott a tragikusan elhunyt Fehér Miklóssal, amikor olvastam, nem is gondoltam, hogy mennyire aktuális az a cikk.

Éjszaka, hírek után kutatva kapcsolgattam a tévét, ahogy mindig szoktam lefekvés előtt. A Euronews sport beszámolói között megdöbbentő hírt láttam, hallottam. Mérkőzés közben elhunyt Serginho a Sao Caetano labdarúgója. Szívroham végzett vele. A pályán, a mentőben és a kórházban is megpróbálták újraéleszteni a brazil fiatalembert, de 24 percnyi küzdelem után összeomlott.

Az, hogy egy ember meghal, minden napos dolog, általában a hozzátartozókon és a barátokon kívül, nem sok ember foglalkozik a másik bánatával, nyomorúságával. Sajnos az is mindennapos, hogy életerős fiatalok eltávoznak. Mégis valahogyan, nagyon más, amikor összeesni látok egy labdarúgót. Serginho-t nem ismertem, viszont Fehér Miki halála nagyon megviselt. Baráti társaságunknak nagy kedvence volt a győri fiatalember. Hamar kikerült külföldre, és mi minden hétfőn és kedden, azért vettük meg a sportot, hogy megtudjuk, Fehér játszott-e a hétvégén, vezeti-e a házi, vagy a portugál góllövőlistát. Naná, hogy vezette…

Szerettük Fehér Mikit, mert olyan volt, mint mi. Mindig vidám, mindig lelkes, sikerre éhes és az utolsó percig tudott küzdeni. Ahogyan azon a januári estén is.

Amikor Mikire gondolunk, azt hiszem minden, az ő esetéhez hasonló, tragikus körülmények között elhunyt játékos eszünkbe jut: a kis Dárdai, Foé, és most már Seginho.

Többen dolgozunk egy helyen barátok, és rögtön, Miki halála után készítettünk egy tablót a csatár képeivel, egy Fehér falat.

Mi, így emlékezünk.