 |
| Gő ezzel a fogással csábított |
Nem, nem született utódom, egy tiszai horgászat végződött ezzel az aktussal. A szokásos nyári, tiszai horgászat. Sajnos ezúttal Galambér nélkül, ami azt jelentette számomra, hogy Gergőék után mentem vonattal, Kiskunfélegyházáig IC-vel, onnan BZMOTtal. Huszonegyedik század eleje versus nyolcvanas évek, de semmiképpen sem a jelen. Illetve ez a magyar jelen.
És Csongrádon is magyar jelen: nincs napijegy a nagy horgászboltban. Na kérem Fazekas miniszter úr, így tetszettek megoldani, hogy a csúnya halászokkal ellentétben minden a horgászoké legyen? Nekem tök jó volt az interneten jegyvásárlás. Miért kellett az úgy ahogy működő rendszert szétbaszni? Hogy álljon a horgász Csongrádon és ahelyett, hogy horgászna magát és a tisztelt kompániáját szidja? (Nem beszélve arról, hogy egy esetleges betli után, honnan vegyek tiszai halat? Halászat nincs ugyebár, ergo tiszai hal sincs csak az, amit maga fog az ember. Nevetséges. Pláne mi lesz az amurokkal, busákkal és egyéb invazív fajokkal. Megint kitaláltok valamit, ami szar, azt majd utána kell dolgozni.)
De minden szopás ellenére 4-fél 5 körül már lent voltunk a parton, igaz nem a szeretett kövezésünknél, hanem jóval följebb, mivel a kövön ültek. A Rosta-család - Dávid jött velünk - hamarosan Lilivel és Diane-val egészült ki, így pektattunk együtt egy kicsit, majd amikor a sporttárs elhagyta a kövezést Gő hazavitte Dudut én meg átmentem a kőre.
Sajnos sem a kishalas, sem a harcsás cájgot nem érte támadás, így a kő előtti jól beetetett állóvízben spiccbotoztam, míg megjött Gő, nem is eredménytelenül, fogtam pár jászt, dévért, nagy bodorkákat és egy 20 centi körül kispontyot.
A kapókedv később sem nőtt, Gergő fogott egy kis harcsát, de ennyi. Hogy lehet ennyire halott a víz?
Hajnalban ismét a kőre ültünk, de megint totál feleslegesen, bár egy ladikban csorgó és kuttyogtató tatától megtudtuk, fent a fahíd mellett ülnek többen, keszegeznek és süllőznek.
Amikor elkezdtük érezni a nap erejét kitelepedést is bontottunk, Rostáék mentek a strandra én meg a hűs szobába aludni, hogy legyen erőm a délután-esti horgászathoz.
Váltottuk egymást, a srácok hazaértek és lefeküdtek én meg vegyes érzelmekkel elindultam a hídhoz. (Előtte Lili adta oda nekem a lángost amit a Körös-torokból hoztak, ragaszkodott hozzá, hogy ő adja!)
 |
| Kisebbik Bálintom hályogos szeme |
A híd mellett van egy "komplejáró", a szimpatikusabbik felén ült egy tata, ezért a kevésbé ígéretes oldalra telepedtem, már csak azért is, mert láttam a sekélyben egy jókora őn riogatja a kishalakat. Bevettem egy fenekes békéshalast, kishalat fogtam spiccbottal és egy nagyon rövid eresztékkel bedobtam a húszcentis vízbe. (Azért vicces, hogy az utóbbi időben, ha más ragadozót nem tudunk fogni akkor balinozunk, mert egy időben egyenesen megfoghatatlannak gondoltuk a ragadozó őnöket, mostanában viszont egész jó betlikerülővé váltak, ha más nincs, balinozunk! És miután Galambér talán idén tavasszal bálintnak nevezte el a balinokat, féktelen agymenésünk lett a balin neveiből: őn, balin, bálint. Például: Őn, Bálint? Igen én őn vagyok!)
Nagyon sokat nem kellett várni, hogy a bálint meglelje. Szépen elvitte az úszót, és iramodott a szerelékkel. Mivel a szák nem volt kinyitva, sőt a bottartóban pihent, felfekvésig húzattam a ragadozót. A faszi szemben nézett is, hogy mit és mekkorát fogtam. Méretes bálint volt és az egyik szemén volt egy kinövés. Először azt hittem valami vízicsiga, hogy le tudom szedni szerencsétlen élősködőjét, de ahogy hozzáértem irgalmatlanul csapkodni kezdett, úgyhogy inkább hagytam és visszaengedtem természetes közegébe.
Nemsokára megjött apa és fia és ők is a húrokba csaptak, olyannyira, hogy apa egy szép magas hátú sügeret akasztott fenéken. (Újabb Lilis képeslap: én is kellett jóéjtpuszit adjak, kis szerelmemnek!)
Egyértelmű volt hát, hogy másnap ott kezdünk - már ha lesz hely.
 |
| Három S, azaz Gő terítéke |
És mit tesz isten volt. A harcsázást ugyan fel kellett adjuk, mivel a fő sodrás jó messze volt, de annál inkább megtaláltuk a a hamisítatlan süllőzőhelyet. Úgy félóránként nyúltunk egyik vagy másik bot után, enervált kapásokkal jelentkeztek a kis süldők. Fogytak a kishalak így a két-két bedobott bot mellett elkezdtem spiccbotozni, mire a hidászok közül, akik épp karbantartást végeztek, az egyik elkezd süvölteni, hogy öt bot van bedobva. Erre Gő szépen leszámolta, hogy négy fenekező van bent, mire a hídról: Há meg ott a gyerek kezébe az ötödik! Jól van a kurrrva anyád! Kitekertem a nadályost, a jó kurva anyád, hogy ezzel vagy elfoglalva. Hát, mi a fasz bajod van, ha egy spiccbottal kishalazunk?! Okés, a horgászrend két botot enged és a spicc meg a háló is botnak számít, de most komolyan, csütörtök reggel 8-kor az a legnagyobb baja, hogy plusz egy bottal kishalazunk? Ó, hogy mekkora kibebasztott nagy rend van ebben az országban!
Nemsokára jött is a süvöltő, nyakában a rendészeti bilétával, leellenőrzött, majd megfedett bennünket. Hát tisztelt rendészeti hatáskörrel felruházott hidász úr, tessék jönni egy kicsit Budapestre és rendet tenni, úgy ahogy minket leteremtett, mondjuk Qestor-ügyben vagy Rogán-ügyben. Biztosan jól móresre tanítaná a bűnöző-minisztereket!
Gő két süllőcske után vissza a családhoz, nekem maradt még két órám. Kéne valamit aprítani, gondoltam, és nekikészültem átszerelni a nadályos botot süllőzőre, amikor a másik boton a kapásjelző irgalmatlan erővel vágódik a botnak, ami már indulna is befelé. Jó hogy a közelben ültem, mert ez a torpedó elvitte volna a cájgomat! Bevágok és fárasztok, kézbe veszem a szákot és fárasztok, és még mindig fárasztok egy kicsit.
Szép kettes bálint! Azannyát! Igen!!! Lesz ezen a nyáron is Marinált Bálint!
Megint spiccbot, friss kishal, újradob. Alig húzós kapás: mini süllő. Ez volt az utolsó halam ebben a pár napban.
Vissza összepakolni, Gergő kivisz az állomásra - előtte persze búcsúpuszi Lilitől Lilinek. Ja és Dudu megkapta legóember fejlámpámat. Remélem meglesz akkor is, amikor Dávid először visz majd bennünket horgászni, úgy tizenöt év múlva!
A bálintot otthon lemértem, 1,95 kg-ot nyomott, tenyerem szélességénél szélesebb farokúszója nélkül 57 centis! Amikor lemostam otthon és tartottam a farka alatt, fejjel lefelé olyan volt mint valami óriás hering.
 |
| Marinált Bálint személyesen |
Mivel akármekkora is egy balin mindig tele van szálkával, már tavaly is szálkaoldó marinádban érleltem a sült balint. Olyan öt-hat centis darabokra vágtam a "heringemet", paprikás lisztbe forgattam, megsütöttem. Közben készítettem egy marinádot forró vízbe cukrot szórtam, babérlevelet, borsot és koriandermagot. Ecetet adtam hozzá, majd a kihűlt halszeletek alá és fölé vékonyraszelt hagymát tettem és fölöntöttem a löttyel. 3 nap hűtő.
Még egy újdonsággal szolgált ez a horgászat - mindamellett, hogy Rosta Lívia mintegy 48 órára szerelmem lett - hogy az egyik fotót butatelefonomról emailben elküldtem magamnak. És persze nem valami nagyon jó a kép, de azért látható. Bosszankodom is, hogy a nagy bálintot nem fotóztam le, így azt csak marinádban láthatjátok.
