2022. július 1., péntek

Itt a bandanagy csé! avagy Haute-Normandie, je t'aime!

 Az Atlanti Óceánon innen, Lutécián túl a Horgász Testvériség - Brothers in Fishing - ismét összeállt, hogy koppintson egyet az észak-normandiai csukák orrán. Rendszeresnek mondható - Svédország, Írország, Franciaország többször is - horgásztúráinkat majd három évre megszakította a koronavírus, volt mit pótolni.

Nyilván valamennyire túlzásba estem - mint annyiszor - hiszen Gő volt itthon párszor 2019 szeptembere óta és verettünk is pár jót, a Dunán, a Tiszán a Körösön és tavaly ősszel legújabb felfedezésünknek köszönhetően a Debreceni-tavon. Érdekes, hogy fő célhalunk a csuka tulajdonképpen elkerült, a kolbász-csukákat leszámítva. Gő fogott egy jobbat a Debrecenin, de a balinok, süllők, sügerek meg a kis harcsák voltak többségben.

Ilyenben reménykedtem! Ismét 90 cm fölött!


Miért kell messzire menni normális halat fogni? Asszem erre leginkább az időszűke a válasz. Egyszerűen nincs arra időnk, hogy itthon több helyet felderítsünk ezért majdnem hogy tutira kell mennünk amikor horgászhatunk, ezért megyünk nem agyonhorgászott, nem agyon szabályozott, nem lerabolt külföldi vizekre. 
Még több kérdés aggasztott.
- Nyugodtan hagyom otthon a félhülye anyámat és a már csak félig élő macskát? Nem!
- Klímavédelmileg felelős döntés, hogy csütörtökön Párizsba repülünk és hétfő vissza? Nem!
- Anyagi helyzetemben megengedhetek magamnak egy utazást? Nem!
De hát "Éljük az életet, Élvezzük amíg lehet." és  "Mert nyalni csak úgy lehet, Ha élvezzük az ízeket."

Hogy ott is b@sz-e a nap, Gő azt válaszolta, hogy "de b@sz ám, pénteken szombaton simán 35 fok felett lesz", ezért 940 forintos női szalmakalap befektetést tettem a Pepcóban, nem a pridera készülve csak annak volt a legnagyobb a karimája s az a vízen, csónakban ülve jó szolgálatot tesz. 
Gergely ismét Rouen fölé kalauzolt minket, egyrészt azért, hogy Galambér visszavághasson annak a harcsának, ami 2019-ben megtépte, másrészt, hogy horgásszunk a La Lac les Deux Amants nevű hatalmas kavicsbánya tóban. A visszavágást oly komolyan gondolta Gő, hogy beruházott egy halradarba, hátha azzal fel tudjuk kutatni a harcsát.
Mondanom sem kell a kalauz remek szállást is talált a földuzzasztott Szajna és a tó között, terveinkben az szerepelt, hogy pénteken megvallatjuk a folyót, szombat, vasárnap és hétfő pedig a tavat. A ház annyira a közel van a tóhoz, hogy egyértelmű volt a csónakot szombat reggel összerakjuk és hétfő délután nem szedjük szét, hanem hurcibálni fogjuk ház és a tó között.

Gőéknél megaludtunk a marcoussis-i házuk Rugby fantázianevű apartmajnában, együtt reggeliztünk a szupercsaláddal (Lívia tornászbajnok, Dávidu dzsudóban veri a frankiákat, anyukájuk Diane pedig menő rockénekes) majd a másfél köbméretnyi cuccot behánytuk az egyterű Dáciába és irány Poses!
Mi sem egyértelműbb, hogy a legnagyobb melegben értük oda. Abban állítottuk föl a csónakot és szálltunk vízre. Teljes szatt! 
Sajnos a következő behányás már nem a cuccainkról szólt, sokkal inkább Gőről, aki annyira megpirrant a napon, hogy a hőguta miatt Balázzsal ketten szedtük szét a csónakot illetve próbáltunk összepakolni, miközben Gő előbb szétfosta magát szállásunkon majd jókorát be is hányt. Pedig jó két órát árnyékban töltöttünk kikötve. Még szerencse, hogy nem másnap lett szarul. A nagy meleg miatt hiába kutattuk a vizet halradarral és Balázs hiába vette föl ugyanazt az AC/DC pólót, amit akkor viselt, amikor elment a harcsa.
Galambérral így egy zacskó csipszet és pár sört vacsoráztunk. De valahogy nem is kellett több a hőségben. 
Szombat reggelre helyreállt a rend, a nem túl jó-alvó Gő már reggelivel fogadott minket. Másodszor is összeraktuk a csolnakot, azt irány a tó! Nagy meleg, magas UV fogadott bennünket a vízen, szél sem mozdult: magam részéről hosszúujjú inggel, szalmakalappal  a lábszáramon kompressziós zoknival védekeztem újból.  


Cipelném én ezt hetente, de naponta is!


Alighogy ellöktem a bárkát a parttól - nem változtattunk a megszokott felálláson, Gő a kapitány, Balázs középen én az orrban - azok ketten már szórták is a csalikat, én azt hittem beljebb megyünk. A legfogósabb villantóval kezdtem - neonsárga 4-es Mepps Aglia - aztán váltottam Ottó bácsi Kele nevű rézsárga támolygójára. Gő feltette a kérdést: "Matej, milyen taktikát kövessünk?" Mire én mondtam, menjünk arra meg arra, és nézzük meg a tőlünk balra eső szegletet. Elindultunk és mivel a trolling - műcsali vontatása csónakból - nem tilos Franciaországban, jó messze kidobtam a csónakból a műcsalit és kezdtem vontatni, néha megállítani, néha belehúzni, ahogyan az Írországban Michael Canney megtanította. (A vén Michael csónakjából trollingoltam először, kérdeztem mit kell majd csinálni, azt mondta majd érezni fogod. És nemsokára éreztem is ahogy üti a cájgot a sügér. Majd ütötte még jó pár darab, sőt egy kisebb csuka is.)  
És talán a harmadik dobásra jött is egy csuka, életem második kanállal fogott hala. (Az elsőt még a kilencvenes években fogtam: egy jókora dévér volt ami a zebegényi szigeten sötétben vette ajkaira a DAM Effzettet.) Köszi Ottó bá!
Azt vissza a Meppset: sügerek jöttek és folyamatosan ütögették a vontatott körforgót. A szegletben egy laposabb részen Galambért megtépte egy nagy csuka, amely a vízinövények közül tört elő és Gő is fogott egyet, egy nagy gumival, amilyenekkel állítása szerint a franciák horgásznak. Itt azonban rövid reklámszünet következik, ugyanis a nap ereje és a hőség elviselhetetlenné vált; árnyékba húzódtunk jó 2-3 óra hosszára. 

Ki üvölt jobban?



Délután már nem voltunk szerencsések hiába verettünk a tó ezen oldalán keresztül-kasul. 
Vacsoránk Elzász jegyében telt. Előételnek Kronenbourg sör főételnek elzászi specialitás choucroute, öblítésnek valami elzászi vörösbor. A bejegyzés gasztro-része következik: Choucroute. Ez az elzásziak kvázi rakott káposzta és legutóbb, amikor itt jártunk Gő ezt csinálta egyik este. Úgyhogy amikor készülvén az útra kérdezte, hogy mi legyen kaja én egyből írtam chocroute.Nem mellékesen azért, mert a könyvesboltba - ettől függetlenül rendeltem - Gabriel Kretuher Spirit of Alsace című szakácskönyvéből, ami mitteszisten a choucroute-nál nyílt ki amikor először belelapoztam. Szóval ez egy savanyúkáposztás kaja, nehéz húsokkal, különféle elzászi kolbászokkal. Nyilván sokféle változat létezik, de Gő maga érlelt káposztát, hozzávágott egy kis édesköményt, főzött hozzá frankfurti virslit, kolozsvári szalonna-szerűséget és a kétféle, név szerint. Montbéliard és Morteau elzászi kolbászokat. Ugyan nem egy tipikus nyári étel, de ismét nagyon jól esett, pont mint 3 éve. (Sokadszor csodálkozom rajta, hogy barátaim mennyire gyorsan esznek, pedig én is falni szoktam.) Vasárnapra 15 fokkal kevesebbet jósoltak.
Hiába keltünk korán, zápor után zápor következett, kettő közt Gővel elmentünk reggeliért a legközelebbi bolta. (Ahol ugyan nem szabad a hűtőbe földi halandónak, vásárlónak benyúlni, hanem mindent kérni kell, de azért a főnök-tulaj a croissant-ot kézzel teszi a zacskóba.) A radarképet folyamatosan figyelve nyugodtan megreggeliztünk majd esőcuccban a csónakba ültünk, fejünk felett sötét felhők kavarogtak, igazi csukás idő kerekedett.  



Délelőtti csukák Gő...

...és Matej módra.


A délelőttön jó pár csukát és sügeret fogtunk, de az igazi nagy példányok elkerültek. Két társam néha szívta a vérem, hogy én nem pergetek csak vontatom a csalit, de hát látjátok ez vezetett eredményre. És különben is nem-trollingolva is fogtam! Hanem teringettét, úgy tűnt a csónakmotorhoz való akksi fölött eljárt az idő, egy egész napot nem bír már, ezért arra jutottunk, hogy töltjük egy-két órát, ezért visszahajóztunk a "kikötőnkbe". Gő felvitte az akkumulátort, Balázs vele tartott, hogy előbb szerezzen még pár sört, és hogy pihenjen egy keveset. Amíg Galambér elvégezte fontos teendőit, Gővel fogtunk pár naphalat és snecit és partról megpróbáltunk becserkészni néhány sügeret. Eredménytelenül. 
Hanem ami visszatérésünk után következett. Kicsit rendet raktam a csónakban, viszont valahogy Balázs egyik wobblerje beleakadt a szákba. Mondtam neki, horgássz nyugodtan én már túl vagyok pár értelmesebb méretű csén, majd én kibogozom! De nem hagyta és milyen jól tette! Merthogy a parttól még nem nagyon távol dobtam egy jó hosszút és húztam annak rendje s módja szerint, amikor valami alaposan rákoppintott a Meppsre. Bevágtam és egyből éreztem, hogy ez nem kolbász, de ami ezután következett az íme itt van videón! Akasztás után mintegy 20-30 másodperccel kapcsolódunk be a történésekbe. Figyelem, szókimondó szövegek! Kiskorúaknak kizárólag szülői felügyelettel hallgatható!





Bocsánat, hogy ennyire csúnyán beszéltem és emiatt ennek-annak nem tudjátok megmutatni ezt a videót! 
Valamint tiszta ciki, hogy még nem tanultam meg normálisan tartani nagy csukát, de hát ez volt a második 90 pluszos nekem! Ezeket a bestiákat ezek szerint mindig magamhoz ölelem. A következő ekkora csénél sokkal nyugodtabb leszek - bár Gő ezután megjegyezte, hogy mennyire nyugodtan fárasztottam - és nem fog a számból ömleni a pöce! Remek befektetés volt a Ron Thompson féle nano-spin bot, ami ha lágynak is tűnt, azért ennél a krokodilnál elég jól bizonyított és tökéletes összhangban van azzal a Daiwa Ninja LT orsóval, amit Balázstól kaptam szülinapomra másfél éve. Meg is csókoltam őket az akció után, sőt még a 4-es Meppest is! 
És akkor magamban, úgy, hogy még magamnak is alig hallottam, feltettem magamnak a kérdést: most mi motivál még? Egy ideig tanakodtam a válaszon: egy méter fölötti csuka. Mikor? Most? Hol? Itt? Igazából nem hittem benne és elég magasan is a léc. De megvan az új cél!
 
A nap további részében talán egy sügeret fogtam még és süvöltöttem az Írországban is énekelt Fields of Athenry című dalt valamint ezen utazásunk énekét. Eörsi István versét Márta Pista zenésítette meg és Hobo énekli a Szegény Dzsoni és Árnika című Lázár Ervin könyv film-adaptációjában. (Hogy hogy nem ebben a filmben a rablócsapatból lett focisták egyike a mai magyar miniszterelnök. Kutyából nem lesz...)





Mindenesetre sikerült addig-addig kóvályogni a tavon, hogy lemaradtunk a pizzarendelésről, de volt még Gő elemózsiás tarisznyájában egy vörös pesztó konzerv, úgyhogy azt nyomtuk be tésztával. 
Már csak fél napunk maradt a következő haditervvel: koránkelés, kicsekkolás és horgászat majd összepakolás délután 3 órakor
Hétfőn olyan tipikus sügeres napra ébredtünk, - felhős, szeles - mondtam is a többieknek vízreszállás előtt és nézz csodát az első két hal amit én fogtam két gyönyörű színekben pompázó 20 centi körül sügér volt. Hihetetlen, hogy arasznyi, vagy kisebb sügér ugyanazt a csalit kapja el, mint a közel egyméteres csuka! A kedvenc célhal - csé - és a legszebb hal - sügér - ugyanúgy a 4-es méretű neonsárga vasat vélte kajának. Az egyik szép sügi visszaengedése után vallottam meg társaimnak, hogyha nem lennék tele anyajeggyel és lenne egy tenyérnyi rész ahova még tetováltathatok, akkor egy sügeret magamra varratnék. Ami a csukákat illeti hétfőn Gő oktatott és a végére, mintha a srácok is ráéreztek volna a trolling "művészetére". Magam nyolc csukával és hat sügérrel zártam ezt a néhány napot. 


Az utolsó csé, ezen a túrán.


Kár, hogy a bruttó 4 napból csak kettőn volt ideális időnk, de sajnos ehhez hozzá kell szokjuk. Amikor 2019 szeptemberében legutóbbi közös kalandunkról blogoltam majd posztoltam a facebookra, egy ismerős megkérdezte, hogy visszaengedtem-e az akkor fogott nagy csukát, és ha igen kívántam-e valamit és mit. Én erre azt válaszoltam, hogy horgászhassak életem végéig, legyen hol, ne száradjanak ki a tavak és folyók. Gondoltátok volna, hogy nem egészen három év múlva ez egy teljesen reális kívánság? Idén rekord alacsonyra apadhat a Tisza, emberek!

Mindig rühellek hazafelé út előtt búcsúzkodni, meg egyáltalán hazajönni, pláne a mai magyar valóságba, de hát a cica!
Az emberi ostobaság pedig elképesztő. Az amúgy is káoszos, hatalmas reptéren az emberek úgy csinálnak, mintha még sosem repültek volna. Vinné föl a gépre a vizet, az üdítőt, tudj'isten miket még, amivel még lassítják a becsekkolást, átvilágítást és a többit. Másik. Az Orly-n este 8-kor majdnem minden bezár. Kávé már ott sincs, ahol még nyitva vannak. Találtunk egy automatát. Leülünk a váróba ahova ki van írva a gépünk, és ha nem figyelünk a magyar beszédre lehet, hogy azóta is ott ülünk. Épp csak elkezdtük megenni a csirkés szendvicseket, egy lány mondja az övéinek, hogy 4-es kapu helyet a 20-as hoz kell menni. Hát mentünk. Aztán a szendvics felénél kiderült, hogy a 19-es. Aztán miközben a gép előző utasai még szállnak lefelé, a földi személyzet elkezdi beengedni a kalitkába a priority jegyeseket, akik ott állnak a zárt kapunál, mint barmok a karámban. Ehhez képest egy órás késés nem is sok.
Na meg itthon. Feladott extra méretű poggyászunk - sportfelszerelés - hamar meglett, akkor taxizni kéne, hisz éjfél után van, de a taxiposztnál vagy egy órás sor áll. Minibusz már nem megy. Ott a reptéri busz, nincs rá jegyünk, rohanunk, a jegyellenőr bácsi jegy nélkül felterel minket a buszra. Az Astorián sem lehet taxit fogni, sebaj jön a 8-as éjszakai, ott meg nem működnek a lyukasztók. Welcome Home!
Amúgy az Orly a reptéren kapható citrom lekvárral töltött Maison Colibri madeleine isteni!

2022. május 26., csütörtök

Most egyed!

 A tavasz és a zero waste jegyében íme egy recept. Leginkább azért lett ez, mert imádom a friss, zsenge  fokhagymát, csak úgy olívaolajon megfuttatva, darabolt vagy passzírozott paradicsomkonzervvel, fűszerekkel, viszont utálom kidobni a fokhagyma szárát, ezért keresgéltem hozzá receptet. Találtam.


Egy kifőzde, a Tepszi ételbár honlap-blogjáról való az ötlet, nagyon ízletes, gyors, késő tavaszi, kora nyári idényétel, amíg van zöld fokhagymaszár. 

Három alapanyag, cukkini - lehetőleg zöld és sárga, a sárgának édesebb az íze, fokhagymaszár és valamilyen jó sonka. Én a karakteres íze miatt feketeerdei sonkával szoktam csinálni.

A sonkát tetszőlegesen felaprítom, egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítom, lehet nyugodtan ropogósra. Mert eközben zöldségspirálozóval spagettivé, de inkább tagliatellévé aprítok két közepes cukkinit. A sonkát kiveszem, még egy kanál olívaolaj az edénybe, majd rá a vékony karikára vágott fokhagymaszár. Amikor színt kap és illatozik, jöhet rá a cukkini. Ez annyi hőt kap, hogy összeessen, de ne engedjen túl sok levet. A sóval vigyázni kell a sonka miatt, de borsozni kell és a végén ha van mehet rá friss kakukkfű!

Menj a piacra, mert a fokhagymaszár idényzöldség!

Jó étvágyat, Rozsinak köszi a fotót!  

2021. június 14., hétfő

Fetával töltött grillezett kápia!

 Ha idén nyáron csak egy új receptet próbálsz ki, ez legyen az! Fetasajttal töltött grillezett kápia!


Mind a kápiát, mind a fetát nagyon szeretem. Előbbit meg szokom sütni serpenyőben, kevés olívaolajon, héját leszedem, azt mindenfélére rápakolom, legyen az szendvics, tortilla de patatas, saláta, bármi. A fetából mostanában krémet szokok, reszelt répával, újhagymával, zöldfűszerekkel.

A minap összeraktam a kettőt. Kerestem "fetával töltött kápia" recepteket a neten, de igazán egyik sem tetszett teljesen, úgyhogy összekukáztam a magamét. A sajt szerintem fontos. Legyen jó! A szupermarketes "krémfehérsajtokkal" szerintem nem érdemes ilyet csinálni, pláne, ha van egy jó feta lelőhelyed! Az enyém a Dubai Market az Urániával szemben. Nagy edényben, lében, kockára vágva várja a vásárlót a görög feta. Eléggé nem drága, 2200 forint körül lehet egy kiló, egy kocka olyan 300 gramm. 

Paprikát vettem négy szép, egyforma, kicsi, vastaghúsú pirosat, valamint egy-egy zöldet és sárgát. Egy vékony serpenyőt jó felmelegítettem és megégettem a paprikát, majd egy nagy edénybe tettem és follpackkal jól lefedtem, had gőzölődjék. 

A fetát fölmorzsoltam, vágtam hozzá három gerezd friss fokhagymát, egy marék zöldfűszert aprítottam rá: nagyobb részt petrezselymet és mentát kevesebb bazsalikomot és egy kis kakukkfüvet, ráreszeltem fél citrom héját, borsoztam és egy kis olívaolajjal elkevertem.

A kápiák tetejét levágtam, kicsumáztam, kitöröltem és megtöltöttem a fetával, majd 200 fokos előmelígett sütőbe tettem tepsin, olívaolajos sütőpapíron, meg egy kicsit meg is locsoltam.

Talán 20 percet sült, kicsit a végén rápirítottam.  

Nem hiszed el. A sós, citromos, fűszeres feta, a sült kápia édességével, valami elképesztő. A kifolyt sajt feltunkolása erősen ajánlott! Ha van lehetőség érdemes kipróbálni zöld és sárga kápiával is, ha nem is nagyon, de más az ízük!



2021. január 1., péntek

Koronás. karantnénos kaja-poszt

 Ennek az évnek tulajdonképpen csak gasztronómiailag volt értelme. Nem voltak utazások, bulik, közösségi programok. Igazából nem volt semmi se, viszont jó sok kajával kísérleteztem és jó pár étellel bővült a menü.

Ramsay-féle hot pot

A tavaszi lezárás alatt kipróbáltam és többször sütöttem ír szódás kenyeret. Nem olyan nagyon finom, mint egy 24 órán át hűtőben kelesztett kovászos, de ha gyorsan kell kenyér, akkor ezt érdemes csinálni. Úgy találtam leginkább szaftos cuccokhoz érdemes, például hagymás-paradicsomos bab vagy lecsó. A lehetőségekhez képest tökéletesítettem a pizzát és többször csináltam focacciát. Rengeteg spárgát ettem és tettem el a fagyasztóba is. Meglepően jól működik a fagyispárga. És négyféle bazsalikom nőtt az erkélyen - bordó, görög, citrom és sima - szóval nyáron kéthetente ettünk pestót.

Régóta akartam már csinálni az igazán takarékos kenyérmorzsás tésztát. Ez is mentő-étel, hiszen olívaolaj, tészta, parmezán, valami pékáru, fokhagyma (szinte) mindig van otthon, rozmaring meg van a kertben. Próbáljátok ki, nagyszerű!

Három nemzetközi húsétel került a repertoárba: csilis bab, burgundi marha és csirke tikka-masala. Az első kettő régen érett már, csilis bab marhából, étcsokival kávéval, burgundi marha egy kis báránnyal, órákon át lassan főzve. De a harmadik. Én nem vagyok (voltam) oda az indiai kajáért - leginkább az embertelen csípősséget nem bírom - de az egyik novemberi horgászat alkalmával Galambér tikka masalát hozott pergős rizzsel. Elképesztően finom volt, úgyhogy másnap nem bírtam magammal, megvettem az csomagolt aldis csirkét és kevertem a pácot, kedden pedig Balázs instrukciói alapján elkészítettem a tikka masalát. Azóta vagy háromszor csináltam.

Némileg egészségesebb újdonság a spanyolföldön híres ensalata mixta amely össze-vissza variálható. Ez egy nagy saláta, mindenféle hozzávalókkal. Nekem az ízlik a legjobban ami főtt krumplival indul, rá a tépkedett római saláta , vagy tölgylevél, vagy frizé, grillezett kápia csíkok, főtt tojások negyedekben, tonhal, olívabogyó, kukorica, olívaolaj, só, bor, oregánó, esetleg uborka, de lehet benne répa, grillezett spárga vagy bármi ízlés szerint. Irány a google-képkereső: ensalata mixta!

Két új édességről van beszámolni valóm, mindkettő francia eredetű, egyszerű, gyümölcsös süti. Epres galette és borított almatorta, azaz tarte tatin. Nem ördöngösség egyik sem.

És hogy legyen valami új az év végére is, íme Gordon Ramsay hot-potja. Tévében láttam, ahogy Gordon a kislányával csinál ilyent, hűvös őszi-téli estékre, hogy melengető legyen az étel. De honnan vegyek angol kolbászt? A Culinárisból nyilván nem, hisz oda is bevásárolta magát a NER és azért egy ilyenhez mégsem használhatok Aldisat vagy Spárosat. Aztán rájöttem, hogy a back bacont - ez a miénktől teljesen eltérő szalonnafajta, Írországban kaptunk reggelire és azóta mindenhol hajkurászom - a British Pantry-ből lehet rendelni és már néztem is a honlapot. Bingó: slightly herby lincolnshire sausage. Ez biztosan jó lesz! Teljesen más, mint a mi paprikás, fokhagymás kolbászunk, ez épp zsályával készült. Szóval kolbászokat körbesütjük, de nem sütjük ropogósra, ha megreped már jó is. Kolbászok félre. Ugyanebbe az edénybe megy két evőkanál vaj, majd mintegy 400 gramm felvágott lilahagyma. A hagymára barnacukor majd amikor elkezd karamellizálódni két-három evőkanál balzsamecet. Ha a hagyma összeesett mehetnek vissza a kolbászok, két deci vörösbor, amikor az kissé felforrt, két deci marha alaplé. Amikor megint gyöngyözik mehet bele két marok barna csiperke és ez így be a 180 fokos sütőbe 20-25 percre. Kivétel előtt 3 perccel megszórjuk petrezselyemmel.

Bágzi remek répa-édesburgonya pürét készített hozzá, a szilveszteri matiné alkalmával, a maradék szaftot kitörölgettük bagettel.

Jó étvágyat és boldogabb új évet!

Fotó: Bágz 


2020. május 22., péntek

Búcsú a Rókától

Megsirattam Aduriz visszavonulását. Sem Aduriz, sem a csapat, sem a szurkolók nem így tervezték ezt. Ilyen pályafutás után kényszerből visszavonulni mindenképpen igazságtalan dolog az élettől. Aduriznak a győztes kupadöntő után kellett volna elbúcsúznia, de a teste, a csípője nem így döntött. Csak remélem, hogy átérzitek óriási bánatomat, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült leírni... Ahogy nézem a cikkeket és azt látom, hogy "Aduriz es un ex-jugador...", összefacsarodik a szívem.



A Róka már nem tehet semmit...

Szeretek focizni, szeretek focit nézni bár az utóbbi időben igazán csak az Athletic meccseit szeretem nézni. Tök érdekes volt - visszagondolva - hogy régebben akárcsak a többi gyerek én is mindig gólt akartam lőni, aztán ráébredtem a játék további szépségeire, szerelésekre, cselekre, passzokra és egy idő után furcsán kezdtem nézni azokra, akik mindig gólt akarnak lőni. Meccsnézéssel ugyanez. Egy idő után elkezdtem kedvelni az úgynevezett "vízhordó" játékosokat. A Dárdai- és Iturraspe-típusú játékosokat szerettem, a csapat "szürkéit" akik nem voltak a reflektorfényben.
Mégis a csatárokat sirattam meg. Négyet. Az először Marco van Basten-t, aki az első ideálom volt a labdarúgásban. Elegáns, visszafogott, sosem reklamált, fantasztikus játékos volt. Amikor kiderült, hogy olyan súlyos a bokasérülése, hogy nem játszhat többet, teljesen kiborultam. 
2004-ben Fehér Miklóst, aki a futballpályán halt meg. Kortársam volt, kiemelkedett a magyar foci posványából. Még egy Fehér-falat is csináltunk emlékéül a könyvesboltban. 
Két évre rá Öcsi bácsit. Illetve hát Öcsi bácsit azért néhányszor megkönnyeztem azóta is, amikor megnézem vagy belenézek Almási Tamás dokumentumfilmjébe. Abban vannak olyan mondatok, amiket nem lehet könnyek nélkül kibírni. Érdemes.   
És most Aritz Adurizt.
Aduriz visszavonulása azért fáj, mert rohadtul igazságtalannak tartom. Hihetetlen, hogy egy ekkora harcos, agresszív és kiváló csatár egyik percről a másikra bejelentse, vége. És ha nem jön ez a rohadt kovídiusz, akkor esélyünk lett volna még tizenegy bajnokin és egy kupadöntőn látni őt. Ha meg is úsztuk nagyobb veszteség nélkül a pandémiát, nekünk Athletic-szurkolóknak ez örök hiátus marad. Arról álmodtunk, hogy a kupadöntőt Aduriz dönti el az utolsó percekben!

Ami különleges Adurizban, hogy harminc éves korára ért be. Nem volt kiemelkedően tehetséges játékos, későn került az első csapat közelébe, ahonnan többször is kölcsönadták. 2008-ban megvette a Mallorca - akkor edzője Caparrós nyilatkozata szerint az Athletic gazdasági szempontok miatt adta el. És a sors fintora, hogy két évre rá a csőd szélére jutott baléári csapat szintén anyagi okokból adta tovább a Valenciának. Onnan fejben érett, ereje teljében lévő játékosként tért vissza és lett a XXI. század második legjobb Spanyolországban született góllövője.  
   


Mindenféle statisztika helyett, amit bárki bármikor megtalál a neten, jöjjön egy válogatás Aduriz remek mozdulataiból, amelyek a legnagyobb kedvenceim. Először is itt egy Sevilla elleni találat, 2014 novemberéből, amit a San Mamésben láthattunk Pinnyey kollégával. A Róka mintaszerűen figyeli a játékot, keresi a helyét és a beadás előtt úgy mozog, hogy mindenképp üresen legyen, amikor közelébe ér a labda. A gól tulajdonképpen Aduriz egyik védjegye, elmozgás, berobbanás és kapásból bombázás. Hangzásra amolyan piff. (Sajnos a csatár nem sokkal később meghúzódott, cserét kért így a három nappal későbbi Porto elleni BL-meccsen nem is volt keretben.)




Két évvel később Augsburgban találkoztunk is vele a csapat szállodájában. Én 184 cm vagyok, a képen jól látható, hogy Aduriz alacsonyabb nálam. Hát akkor micsoda rugói vannak az embernek?

Augsburgban Aduriz mellett

Természetesen itt is Ricsivel voltam, a meccs után azon röhögtünk, hogy milyen jó kabala voltunk Aduriznak, hiszen az ő két góljával fordított az Athletic. Azt hiszem ez a meccs volt a legjobb, amit élőben láttam. Rengeteg fiatal bilbaói drukkerrel, bilbaói barátainkkal egy fordulatos, izgalmas meccset éltünk meg. Emberünk itt nem lőtt nagyokat, de mindkétszer remekül helyezkedett!



Ha már szó esett a súlypontemelkedésről. Aduriz rengeteg gól fejelt, specialitása volt, hogy hatalmas erővel tudta megfejelni a labdát. Nagy kedvencem ez a gól, nézzétek mit mozog előtte, hogy aztán a védőt messze túlugorva, elemi erővel fejeljen a hálóba. Ja, nem mellesleg az ellenfél a Real, a védő Pepe, a kapus Casillas. Minden idők egyik legszebb fejes gólja! Tukk.



A tipikus középcsatár hatalmas gólokat lőtt pályafutása alatt, a 16-oson kívülről azonban nem sokat. Két legemlékezetesebb a Granada elleni, a renoválás alatt álló San Mamésben, a másik a Velodrome-ban Marseilleben. Micsoda helyzetfelismerés!




                                   


A Rókának volt azonban egy kevésbé szimpatikus arca. Néha teljesen elgurult a gyógyszere és alattomosan szabálytalankodott, a sok sárga lap mellé begyűjtött jó néhány pirosat is. Az ellenféllel és a bírókkal is szeretett beszélni. Talán emlékeztek milyet pakolt oda Umtitinek, két sárgával kiszállt a Marseille ellen is. Az egyik legnagyobb összecsapása mégis az egykori Athletic-védővel, a meglehetősen favágó Amorebietával volt. Ment az adok kapok és a duma is rendesen!



Sok védő fellélegezhet, hogy nem kell Adurizt többé fognia, viszont amennyire tudott goromba lenni, annyira adott a fair playre is. Aduriznak sosem volt eltúlzott gólöröme, nem alázta meg az ellenfelet és hát a modern labdarúgásban nagyon kevés az alábbihoz hasonló jelenet, amikor egy csatár ha hozzáérnek nem dobja el magát, hanem még mutatja is a bírónak, hogy nem volt semmi. (Pedig láttunk már ilyenért tizenegyest...)



A tizenegyeseknél maradva - ezt a statisztikát nem nagyon láttam - negyvennégy büntetőből tízet elhibázott. Legutóbb a Mallorca ellen, szeptemberben hagyott ki (mondjuk ez abból a szempontból nem baj, hogy így a Barca elleni lett az utolsó gólja), viszont volt egy-két parádés büntije, amely bejárta a világsajtót. Nyilván ez a legnagyobb! Micsoda ötlet!



Az utolsó gól az ellenfél - Barcelona -  és az időzítés - utolsó percekben bejőve, 39 évesen a szezon első meccsén - miatt ekkora horderejű. Ugyanis Aduriz lőtt már ilyen gólt, nem is egyet. Ha már bikafejes és berobbanós kapásgólok jellemezték játékát, az ollózó és félfordulatos mozdulatok is sajátjai. A publikum már becserélésekor elkezdte énekelni a nevét, jól hallani a videón. Miután bevágta nem csoda, hogy a közönség mellett a játékostársak és a kommentátorok is megőrültek! (Külön vicces, hogy együtt néztük a találkozót és talán a félidőben Tamással arról beszéltünk, hogy ez tipikusan olyan meccs, amikor a végén beáll Aduriz és valami szenzációs mozdulattal megszerzi a három pontot...)



És a hattyúdal. Tudtuk, hogy Aduriz a szezon végén visszavonul. Tudtuk, hogy nem fog sokat játszani, de bíztunk benne, hogy egy-két percet minden meccsen kap, hogy láthatjuk még egy párszor. Nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó dal, ami felharsan neki. Március elején azt reméltük, hogy Aduriz utolsó dala a kupa megnyerését követő ünneplés alatt csendül majd fel. De nem. A test közbeszólt, így az utolsó nótát a játékostársak énekelték neki a Barca legyőzését követően.



Ég veled Aduriz! Köszönök szépen minden élményt! Mielőbbi felépülést és egészséges életet!  

 







2020. április 24., péntek

Idénynyitó Kovídiusz idején

A csukatilalom lejártával szoktunk idényt nyitni most már évek óta, április elején. Sajnos Korona Kovídiusz miatt az idei első bevetés három hetet késett, sőt a helyszín s a horgász társ is rendhagyó volt, Pilispisti a víz, Bágzi a kolléga. 


Kiszabadultunk...

Pilispisti, azaz Pilisszentiván mellett a helyiek által Slötyinek hívott mintegy hektáros bánya tó. Sok szép emlék köt ehhez a tóhoz: itt kezdtünk igazán önállóan horgászni Gővel és Balázzsal. A kilencvenes évek elején annyi csuka volt benne, hogy ifi napijeggyel is annyit vihettünk amennyit akartunk, ráadásul méretkorlátozás nélkül. Volt olyan nap, hogy hárman huszonegy néhány csét fogtunk, jobbára pergetve. Igazi klasszikus időnk volt ez, villamossal, busszal, majd gyalog vagy stoppal mentünk, s jöttünk. Később törpeharcsa került a vízbe és bár egyszer-egyszer lejártunk, nem lett törzshelyünk a Slötyi annak ellenére, hogy nem sokszor betliztünk. Aztán Ákiék 'Szentivánra költöztek de ennek ellenére néhány pecától eltekintve nem nagyon jártunk ki velük sem. 
Bágzi barátommal, akiről most először esik szó a blogon, meg olyan huszonöt éve ismerjük egymást. Gördeszkázás, bulik, aztán laktunk egy albérletben, együtt focizunk már évek óta és bár Bágz inkább békés halra szokott menni, tavaly eljött velünk a Csatira, ahol a csukafogással is sikerült beoltani. 
Igazából Galambérral a jövő héten, 31-én mentünk volna Párizsba Gőhöz, hogy megint meghúzzuk a tavalyi nagy peca helyszínét a Szajnát, de az ismert körülmények miatt ez ugyebár bukó. Nyilván Gő sem jöhet, Balázs dolgozik, az ügyek folynak a járvány ellenére, ezért Bágzit kellett rávennem a horgászatra. Amíg legutóbbi chatelésünkkor Bágz a felvetésemre azt írta, hogy "Hát azt meg hogy?", és én csak annyit válaszoltam, hogy "Egyéni sportolás célja." még nem mentünk, az azóta eltelt három hét megkattantott mindkettőnket annyira, hogy a minap kimentünk Pilispistire. Előtte kikérdeztem Ákit, mit hol merre, viszont kicsit későn értünk ki, így az igazán jó helyek már foglaltak voltak. Nem bánkódtunk, egy benyúló földnyelvnél helyezkedtünk el, s nem haboztunk a bevetéssel, volt még pár fagyasztott kárászom, úgyhogy már a kishal fogás előtt tudtunk rablóra csalizni, Bágzinak volt is egy mozdítása. Sőt egy másik is, megakasztotta a potykát, de sajna az a part előtt pár méterrel lefordult a horogról. Közben elkezdtem spiccbotozni, de sajna csak gébeket tudtam fogni a sekély vízben. Sebaj, jobb ez, mint a fagylalt, megtűztem egyet az úszósra. Nem kellett várnom sokat az idény első kapására, az idény első halára, az idény első sügerére. 



Első idei. Pici hal, nagy öröm!

Egyszer csak jön egy ellenőrző személy, tök normális volt, kérdezte beikszeltük-e a horgász naptárban a napot. Nem, persze, hogy elfelejtettük, amit sürgősen pótoltunk, mivel a tag azt mesélte, a szövetségi halőrök már többször büntettek itt százezer forintra emiatt. (Azért ez beszarás nem, be kell ikszelni a napot amikor horgászol. Miközben ott van az aznapra megváltott napijegy. Ez milyen f@sz szabály már???) Nemsokára lejött Áki, ugyan nem horgászni ült velünk egy kicsit a parton.
Közben a fenekezős cájgomat is megrángatta egy példány, újabb sügér!


Második csíkos



Áki el, majd jön vissza később, bátyjával Andrissal, mi Bágzival meg elkezdtünk szénné égni a napon. És hogy az odaégésre ne figyeljünk, egyszer csak szépen elindul az úszóm oldalra, nem lefelé, csak szépen nyugodtan oldalra. Utánaengedtem a zsinórt, majd bevágtam, "Hú, ez már szákos" mondok Bágzinak, majd kiugrik a csuka a vízből, rázza a pofáját. Érzem, hogy a part felé jön, próbálom a víz felszín alatt tartani, de megint kiugrik, aztán szabadul. Kirázta a pofájából a horgot. A sekély vízben nyilván elrugaszkodott a talajtól és így szabadult. Rutinos versenyző lévén, azonnal dobom vissza a cájgot ugyanoda. Jött is a kapás, szinte ugyanott, ugyanúgy. Most már nagyon vigyáztam. Csak egyszer ugrott ki, folyamatosan sikerült a felszín alatt tartani. Igen szépen ment, kicsit kellett fárasztani is, többször kitört. Bágzi egy szép 50-es csét szákolt. Ment is a szájbilincsre.



Der Hecht

Nemsokára visszatértek az OroszokAndrás fia Álmos, maga András, és Ákos. Jót bandáztunk, egyszerűen jó volt látni őket, látni bárkit, akit ismerek és nem az anyám, akivel ötödik hete karantálódok. Csatlakozott Ákiék egy ismerőse is, a nagy harcsás csávó, aki már "unja" a csukát. És felhívta a figyelmemet, hogy a csét vagy csapjam le és tegyem az autóba, vagy engedjem el, mert a tavon május 1-ig meghosszabbították a csuka tilalmat, mivel egy csomóan lejöttek "csukázni" és közben süllőket vittek el. Szóval ezek miatt az idióták miatt és most nem vihetek el egy csukát. Persze napijegyváltáskor erről szó sem esik! Baszki, százezerre büntetnek, ha nincs behúzva az iksz, de a csukatilalom meghosszabbítva a süllők védelmében?! Hát akkor a f@szért nem a fogásokat ellenőrzik?! 


Hát milyen országban élünk komolyan! Nyilván nem csapok le egy halat és teszem az autóba. Micsoda gondolat ez egyáltalán? Kurrv@élet. Lassan megürült az ajánlott part szakasz, az Oroszok hazamentek ezért úgy döntöttünk, hogy nem élvezzük tovább a "csuka-unó" nagy harcsavadász társaságát és még egy kis időt eltöltünk ott, ahol a helyi öregek 10 percenként fogták a friss telepítésből származó 2-3 kilós pontyokat. Kapásunk már nem volt, bár néhány szép vörösszárnyút meg dévért sikerült fogni. Így esett meg az idénnyitó idén. És ebben az egész szarságban valami hihetetlenül jó érzés volt barátokkal lenni és nem otthon lenni. Öt hete nem voltam ennyit nem otthon és nem töltöttem ennyi időt senkivel. Hogy átértékelődnek ilyen kicsi dolgok! Már nagyon várom a következő bevetést. Akár még a Slötyin is...




2020. április 10., péntek

Tölgy, Sas-hegy, Athletic

Az utóbbi időben igyekszem környezettudatos lenni. Komposztálok, szelektíven hulladékgyűjtök, amennyire lehet piacon vásárolok és a többi. Tavaly madáritatót és darázsgarázst telepítettem a Dayka Gábor utcát kettészelő kiserdőbe, ma pedig örökbe fogadtam egy tölgyet a Sas-hegyen.

A jel

Ha valaki nem tudná, majd' két éve eladtuk az egykori családi pecót és nekem akkora mázlim volt, hogy meg tudtam venni azt a lakást, ahol már tíz évvel ezelőtt laktam két évig. Akkor béreltem, most sajátom.
A lakás egy kis társasházban van a Sas-hegy lábánál, szemben velem elvadult kertek, parcellák, ahonnan reggelente rikolt a fácán. Átellenben pedig kezdődik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület, országos jelentőségű természetvédelmi terület, amely a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete alá tartozik. 
Ahogy másodszor is ideköltöztem, beléptem az eléggé aktív Sas-hegy Védő Egyesületbe. Az egyesület minden heggyel kapcsolatos információt megoszt a facebookon, jót-rosszat egyaránt, és mint legnagyobb jóság innen szereztem tudomást arról, hogy a nemzeti park a Sas-hegy déli leejtőjén ritkítja a cserjést és őshonos fákkal ülteti be a környéket.
Ezzel kapcsolatban örökbefogadási felhívást is tettek, miszerint ha valaki tudja vállalni, hogy az aszályos időszakban kéthetente fél vödör vízzel megöntöz egy-egy csemetét, akkor fogadja azt örökbe, és jelezze, hogy azt a fát már locsolja valaki.
Tegnap láttam a felhívást, így ma cselekedem. 
Tölgyet választottam, mivel az a fa baszk nemzeti jelkép.
A tölgyemet Haritznak neveztem el, baszkul az haritz tölgyet jelent, de keresztnévként is népszerű, lásd Aritz Aduriz.

Ő Haritz

És ha már több, mint egy hónapja Athletic Bilbao meccsek nélkül vagyok, a környezetvédelembe belecsempésztem kicsit a focit, Haritz tölgyem a jelzését Athletic címerrel láttam el.
Egy kis mozgás, természetvédelem és persze Athletic.

Így megy ez a karantén idején...