Első Wellington őfelsége

Nagyon régóta a kedvencek között van a gépemen Piszke Wellington-szűz receptje (amit ő Ramsaytól lesett el). Sosem vitt rá a lélek, hogy kísértetezzem vele, mígnem apámtól hétfőn kaptam egy jó nagydarab szűzpecsenyét...

E fenséges elkészítési mód Arthur Wellesleyről, azaz Wellington hercegéről, a waterloo-i győzőről, Nagy-Britannia későbbi miniszterelnökéről kapta nevét. A herceg állítólag igencsak kedvelte az így készült bélszínt - képzelhetjük 1815 június 18. másnapján mennyit zabálhatott belőle Arthur...

Szóval a Wellington-mód gombát, sonkát és vajastésztát jelent. Ezekkel kell körbevenni az kiválasztott és körbesütött húst. (Ez lehet sertésszűz, bélszín, hátszín, őz vagy szarvasbélszín.) Meg voltam győződve róla, hogy az első menet próbamenet lesz, de nem így lett.
Szó sem volt próbamenetről, hanem egyből a közepibe.
Szóval a szűzpecsenyét két egyforma darabra vágtam, a vékony, lifegő végét visszatűztem egy darabka fogpiszkálóval, majd egy kis olajon körbesütöttem.
A nagyon apró darabokra aprított cirka 25 deka barna csiperkét és egy marék vízbe áztatott erdei gombát - Piszke aprítógépbe tette - a maradék zsíron nagy lángon addig sütöttem, míg a leve el nem párolgott. (Nem sóztam, csak borsoztam és milyen jól tettem, hiszen a feketeerdei sonka elég sót ad a cuccba.)
Kinyújtottam a tésztát, ráfektettem a feketeerdei sonkát, rá a gombapépet, majd a szüzeket. A tészta széleit jól eldolgoztam ahol összeértek, egy órára a hűtőbe tettem, majd a két végét is eldolgoztam. A maradék tésztából csíkokat vágtam a tetejére és egy tojás sárgájával kétszer átkentem az egészet. Jénaiba raktam, sütőpapírra és 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem. Megfogadtam Piszke tanácsát: 20 perc után rátettem egy darabka sütőpapírt, hogy ne égjen meg a tojással összekent felület.
(Sajnos a gombapép annak ellenére engedett még levet magából, hogy nem sóztam meg, egy kis utat tört magának és minimálisan kifolyt. Tanultam belőle.)  

Még tíz percet hagytam állni a kikapcsolt sütőben, majd még negyed órát csak úgy. Az eredmény egy rendkívül dekoratív, gyönyörű, aranybarna, illatozó cipócska lett. Ízre is, pofára is fejedelmi eledel és egyáltalán nem ördöngösség.

Nem is ragozom a dolgot, minthogy idézem Palkó öcsémet: "Ezzel meg lehet kérni egy nő kezét!"

Mez és könyvek

Zoli barátom elhozta Bilbaóból a könyveket - baszk és spanyol nyelven - és a mezt. A nevemre szóló mezt. Kavarognak bennem az érzések és amíg kikavarognak addig itt egy köszönetlista azoknak, akik bármivel is hozzájárultak ahhoz, hogy az írásom a San Mames 100 éves évfordulójára kiadott kötetben szerepelhessen. Társszerzőként Vicente Del Bosquéval, Zubizaretával, Irrurétával, Yestével, Gurpeguivel, Urzaizzal és persze Váczi Mariannal!

A legnagyobb köszönet Váczi Marianné, aki nélkül nem készülhetett volna el a fenti kép. Ő szólt a pályázatról, megkritizálta, majd ő fordította spanyolra az írásomat. Nagyon örülök, hogy végül az ő esszéje is bekerült (Mariann egyáltalán nem volt biztos benne)!

És Mariannon túl. Kiss Zolinak, hogy 2004 decemberében Bécsben egy Austria-Athletic meccs előtt szerzett nekem egy Athletic sálat egy szurkolótól, valamint hogy elhozta a tiszteletpéldányokat. Csider kollégának, hogy véleményezte az írást. Edit kolléganőmnek és lányának Boszinak, valamint  apámnak és Palkó öcsémnek, hogy 2007 karácsonyára egyesült erővel intéztek nekem egy mezt. (Ez az amit kézzel mosok.) Renjoenak, hogy végigállta velem a sort a San Mames pénztáránál. A mi Gurpeginknek és Zozónak, két Baszkföld-mániás Athletic szurkolónak,hogy a legválságosabb időkben is volt kivel együtt sírjak és nevessek! A magyar Athletic Bilbao szurkolócsoportnak, a honlap szerkesztőjének Tóth Tamásnak, gyermekei édesanyjának Zitának, Pinnyey Ricsinek, Győri "Astarloza" Tamásnak, Pál Gábornak és minden hazai Athletic szurkolónak. A La Liga Loca blog törzsközönségének és adminjainak, főként Simon El Magónak a blogon kapott lehetőségekért. Bilbaói barátainknak Egoitznak, Mikelnek, Jorgénak.
Galder Reguerának és Emma Fernandeznek az Athletic alapítványánál, hogy gondoskodtak a szövegről és a cuccokról amiket nyertem. A Pittypangfoci-csoportnak, akikkel mintegy tizenöt éve focizunk együtt csütörtökönként. Rozsinak és Balunak, hogy 2002-ben elmentünk San Sebastiánba. A Népszabi és az NS munkatársainak a cikkekért, Hollai Olivérnek és Farkas Norbinak a Fieszta-szereplésért.  

Aupa Athletic! Beti Zurekin!


Az esszé elolvasható itt, a La Liga Loca San Mamés búcsúposztjaként:  http://laligaloca.blog.nepsport.hu/archives/2013/05/27/Agur_San_Mames/

Újságok - Newspapers

Tavaly a Népszabiban, ma a Nemzeti Sportban jelent meg cikk, amiben a San Mames-könyvről kérdeztek.
I had two interviews in Nepszabadsag and Nemzeti Sport because of the San Mames book.

Nemzeti Sport

Hosszú várakozás után a könyvek, a tiszteletpéldányok is biztonságban vannak, hisz Zoli barátom épp Bilbaóban képzi magát utánpótlás-edzőségből és elment a könyvekért az Athletic főhadiszállására.

Irgalmatlanul várom, hogy Zoli hazaérjen a könyvekkel és a mezemmel.

Amikor ma megvettem a sportot, a határtalan öröm és büszkeség mellett szomorúság is úrrá lett rajtam, hiszen ez az egész pályázatos-könyves-esszés történet minden bizonnyal egyszeri és megismételhetetlen.

The books - my free copies - and my Athletic shirt are in safe, because my friend Zoli went to Athletic's headquarter and picked them up. He is in Bilbao for a week to get impressions how the bizcayan coaches works with the youth teams.

I can't wait Zoli with the books and the shirt.

When I bought a copy of Nemzeti Sport next to the proud and the happiness I turned blue as well. I think this story with the contest, the essay, the book is only and unrepeatable. 

Népszabadság

Hülye nácik! - hogyisvanez

Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot, aztán, mint látjátok megírtam.

A hülye nácikról. Dezső András kollégám-barátom a múlt év vége felé leplezte le a kurucinfo óriásplakátját és ezzel felhívta magára a névtelen náci csürhe figyelmét, akik igen bátran számazonosítót kikapcsolva hívogatták is egy darabig.
Az is tiszta - András leírta - hogy az említett portálra kikerültek elérhetőségei, így zaklathatták őt bátor, hősies honfitársaink. Kíváncsi voltam, mit írnak az egykor a pápai református kollégiumban lakó majd a gimnáziumban érettségiző Andrisról - aki ebből is látszik hogy egy sunyi dísz-zsidó - és életemben először beírtam a keresőbe.
Döbbenten vettem észre, hogy a kurucinfo megosztható, kommentálható, lájkolható a facebookon.

Na itt álljunk meg! Hát hogy is van ez?

Facebook meg a nácik? Az hogy jön össze, most komolyan? Ez a bort iszik. vizet prédikál tipikus esete, nem? Hát valaki a zsidók ellen kampányol úgy, hogy közben Mark Zuckerberg pénztárcáját tömi, minden egyes bejelentkezéssel, kattintással, hozzászólással?! Érthetetlen, felfoghatatlan. Aztán rámentem a harcunk.info-ra is és ott is a facebook. További náci, fasiszta és szélsőjobbos oldalakra már nem vagyok kíváncsi, nyilván azok is elérhetők Zuckerberg cégén keresztül.
Nem tudják, hogy a facebook tulajdonosa, alapítója zsidó? Vagy tudják, de ennek ellenére használják?
Bármelyik a kettő közül, ezek nem normálisak.

Hülye nácik!

Így ment ez... tavaly

Szóval a blog alcímének sorrendjében lássuk az elmúlt évet. Gördeszka, kaja, foci, horgász, és a többi..

A tavalyelőtti gördeszkás évet sikerült megfejelni elég alaposan. Már március végén építettünk egy hiánypótló elemet a Rióban, majd egy C-alakú negyedívet, egy kis piramist, illetve belekezdtünk egy végeláthatatlan projektbe, egy pool építésébe. Hogy sokat fejlődtem volna deszkázásilag, az túlzás, de harmincöt évvel a térdeimben, ízületeimben ez nem meglepő. Azért kaptam két trükköt Santi kisfilmjében itt: Hypnotic (én 4:43-tól).

Csucsu hurrikánja az egyik 2013-as elemen, a tacón. Fotó: Zsombi

Ami a Rión kívüli gördeszkázást illeti, felejthetetlen turnén voltunk Debrecenben, a Supra-csapat és a velük megélt Deszkás Piknik is felejthetetlen marad. Mint ahogy berlini kiruccanásom áprilisban, amelynek nagy részét a város gördeszkával való felfedezése tette ki, Flo Schneider barátom kalauzolásával. Aztán volt egy elég jó - majdnem jó - OSG, jó külföldiekkel.

Kajailag. Jó sok minden sütnivalóm volt idén, és volt, hogy egy-egy sütnivalót egymás után többször is megcsináltam egyrészt a fejlesztés, másrészt a rákattanás miatt. Sok garnélát ettünk, ezt váltotta a sajtos rúd őrület. Aztán késő tavasszal és nyáron nem nagyon készült semmi, mert inkább gördeszkáztam, hacsak nem számítjuk a főzés nélküli fagylaltot. Ősszel meg jött a csokis-diós keksz majd december 30-án a gateau au chocolat, amit prolongálok az elkövetkező hónapokra. Ja, és elég jó csirkéket sütöttem.
A legjobbakat Gergő barátomnál - halgombóc, Ajtó barátomnál - perzsa csirke, ettem.

Horgászat és főzés. Csak a zsákmány hiányzott.

Foci, vagyis Athletic Bilbao. Gyötrelmes tavasz után május közepéig kellet várjunk ahhoz, hogy biztosan első osztályban tudhassuk a csapatot. Ekkora azonban már az Athletic alapítványának elektronikus postafiókjában volt az esszém, amit a San Mamés-pályázatra írtam és amit Váczi Mariann fordított spanyolra. Mi több a hónap végére az is kiderült, hogy az írást beválogatták a könyvbe.
Nemsokára jött Valverde és újjávarázsolta és megerősítette a fásult keretet, ezen változások vezettek oda, hogy a csapat jelenleg a negyedik helyen áll.

Év vége felé volt okunk örülni!

Horgászszezonunk maga volt a tragédia. Jó halakat nem fogtunk, viszont rengeteget szoptunk, mind időben, mind anyagilag. Egy-két kivételtől idén csak kolbászok jutottak. Ez főleg a tavalyelőtti példányok után lehangoló. Ez az idény nem kizárt hogy olyan szar legyen, mint a tavalyi!

Somogyudvarhelyen bakra ültettük a szörnyeteget. Tegye fel a kezét aki akadt már el terepjáróval!

És a többi. Lakásvétel, eladás, lakáshitel ügyintézés, deszkák, képek, printek a falra, összesen két Offline, két tetkó, minden rekordot megdöntő könyvheti forgalom, kevés olvasás. A fő kérdés továbbra is, idén is: Hol "A" nő?