E fenséges elkészítési mód Arthur Wellesleyről, azaz Wellington hercegéről, a waterloo-i győzőről, Nagy-Britannia későbbi miniszterelnökéről kapta nevét. A herceg állítólag igencsak kedvelte az így készült bélszínt - képzelhetjük 1815 június 18. másnapján mennyit zabálhatott belőle Arthur...
Szóval a Wellington-mód gombát, sonkát és vajastésztát jelent. Ezekkel kell körbevenni az kiválasztott és körbesütött húst. (Ez lehet sertésszűz, bélszín, hátszín, őz vagy szarvasbélszín.) Meg voltam győződve róla, hogy az első menet próbamenet lesz, de nem így lett.
Szó sem volt próbamenetről, hanem egyből a közepibe.
Szóval a szűzpecsenyét két egyforma darabra vágtam, a vékony, lifegő végét visszatűztem egy darabka fogpiszkálóval, majd egy kis olajon körbesütöttem.
A nagyon apró darabokra aprított cirka 25 deka barna csiperkét és egy marék vízbe áztatott erdei gombát - Piszke aprítógépbe tette - a maradék zsíron nagy lángon addig sütöttem, míg a leve el nem párolgott. (Nem sóztam, csak borsoztam és milyen jól tettem, hiszen a feketeerdei sonka elég sót ad a cuccba.)
Kinyújtottam a tésztát, ráfektettem a feketeerdei sonkát, rá a gombapépet, majd a szüzeket. A tészta széleit jól eldolgoztam ahol összeértek, egy órára a hűtőbe tettem, majd a két végét is eldolgoztam. A maradék tésztából csíkokat vágtam a tetejére és egy tojás sárgájával kétszer átkentem az egészet. Jénaiba raktam, sütőpapírra és 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem. Megfogadtam Piszke tanácsát: 20 perc után rátettem egy darabka sütőpapírt, hogy ne égjen meg a tojással összekent felület.
(Sajnos a gombapép annak ellenére engedett még levet magából, hogy nem sóztam meg, egy kis utat tört magának és minimálisan kifolyt. Tanultam belőle.)
Még tíz percet hagytam állni a kikapcsolt sütőben, majd még negyed órát csak úgy. Az eredmény egy rendkívül dekoratív, gyönyörű, aranybarna, illatozó cipócska lett. Ízre is, pofára is fejedelmi eledel és egyáltalán nem ördöngösség.
Nem is ragozom a dolgot, minthogy idézem Palkó öcsémet: "Ezzel meg lehet kérni egy nő kezét!"
Hey Matt,
VálaszTörlésmegcsináltam, tényleg nem bonyolult. Alkalom adtán kibővíthetnéd a receptet a vajas tészta ajánlásoddal. Azt hiszem én valami igeny bonyolultat csináltam, hátha te tudsz valami egyszerűbbet (folyamatosan hűteni, meg nyujtani kellett a tésztát, nagyjából 2-2.5 órát vett igénybe, és ehhez én egy kicsit lusta vagyok :) ) Észrevétel hogy nem feltétlenül a gomba engedi a levet, én ugyanis fűrészpor állagúra pirítottam a gombát, és még így is állt a lében a tészta (ezt természetesen 20 perc környékén leönöttem), hanem a hús is enged nem kevés levet, annak ellenére hogy a kéreg sütést szerintem megfelelő módon abszorváltam. A beszámoló írása óta többször is készítetted már ezt a receptet, valami tanács / tapasztalat hogy lehet ezt a levesesedést elkerülni?
üdv
Gunz