A legnagyobb köszönet Váczi Marianné, aki nélkül nem készülhetett volna el a fenti kép. Ő szólt a pályázatról, megkritizálta, majd ő fordította spanyolra az írásomat. Nagyon örülök, hogy végül az ő esszéje is bekerült (Mariann egyáltalán nem volt biztos benne)!
És Mariannon túl. Kiss Zolinak, hogy 2004 decemberében Bécsben egy Austria-Athletic meccs előtt szerzett nekem egy Athletic sálat egy szurkolótól, valamint hogy elhozta a tiszteletpéldányokat. Csider kollégának, hogy véleményezte az írást. Edit kolléganőmnek és lányának Boszinak, valamint apámnak és Palkó öcsémnek, hogy 2007 karácsonyára egyesült erővel intéztek nekem egy mezt. (Ez az amit kézzel mosok.) Renjoenak, hogy végigállta velem a sort a San Mames pénztáránál. A mi Gurpeginknek és Zozónak, két Baszkföld-mániás Athletic szurkolónak,hogy a legválságosabb időkben is volt kivel együtt sírjak és nevessek! A magyar Athletic Bilbao szurkolócsoportnak, a honlap szerkesztőjének Tóth Tamásnak, gyermekei édesanyjának Zitának, Pinnyey Ricsinek, Győri "Astarloza" Tamásnak, Pál Gábornak és minden hazai Athletic szurkolónak. A La Liga Loca blog törzsközönségének és adminjainak, főként Simon El Magónak a blogon kapott lehetőségekért. Bilbaói barátainknak Egoitznak, Mikelnek, Jorgénak.
Galder Reguerának és Emma Fernandeznek az Athletic alapítványánál, hogy gondoskodtak a szövegről és a cuccokról amiket nyertem. A Pittypangfoci-csoportnak, akikkel mintegy tizenöt éve focizunk együtt csütörtökönként. Rozsinak és Balunak, hogy 2002-ben elmentünk San Sebastiánba. A Népszabi és az NS munkatársainak a cikkekért, Hollai Olivérnek és Farkas Norbinak a Fieszta-szereplésért.
Aupa Athletic! Beti Zurekin!
Az esszé elolvasható itt, a La Liga Loca San Mamés búcsúposztjaként: http://laligaloca.blog.nepsport.hu/archives/2013/05/27/Agur_San_Mames/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése