m&m's 2.0 - avagy edzés Írre

Jelentem Márton öcsém csukás! Április utolsó hétvégéjén edzettünk utoljára Galambérral az írországi horgászat előtt.

Így kezdett Márton

Történt, hogy legrégebbi és horgász barátaimtól negyvenedik szülinapomra kaptam egy írországi horgászatot. Gő már járt a Corrib tavon csukázni és mivel a tavalyi svéd út előtt is felmerült Írország, szinte egyértelmű volt, hogy idén oda utazunk. Nem árt azonban alaposan felkészülni a Csatin - mondogattuk Balázzsal - bár a környezet és az elejteni kívánt halak mérete egyáltalán sem hajaz az ír körülményekre. Gyakorolnunk kellett, na.

Mivel az idénynyitó horgászat remekül sikerült, úgy gondoltam, elhívom Mártont, hátha akad valami a horgára.

Döbbenten tapasztaltuk, hogy a Csatin verseny van, alighogy elkezdtünk kipakolni, már jött is egy faszi, hogy ugyan etetéssel ne zavarjuk má' a versenyzők halait. Nem is nagyon lett volna értelme kaját dobálni, mert víz nagy volt, a kishalak távolabb a parttól, emelőhálóval esélytelen volt őket megfogni, így először  Galambér aprította őket spiccbottal. Mihelyst meglett egy pár órányi csali a megátalkodott pergető szerkót is váltott és indult a befolyó vallatására. Sokáig nem is kellett várnia, csakhamar giga-sügeret mutatott fel, amelyet a tilalmi idő utolsó hétvégéje, valamint a hal méretei miatt szájbilincsre került.

Galmbér torpedóval

Következőnek Márton indult be, szintén sügérrel, aztán Galambér vetette a plasztikot egy-egy torpedó közé: két szép balint akasztott, majd engedett vissza. Közben Márton a második sügeren is túl kissé motivációját vesztette, na ja, ő már délben túl volt két fogáson. És mivel az év ezen szakaszában a folyami rákok nem igazán aktívak Márton szinte foglalatosság nélkül maradt.

A sügerezésből én is kivettem a részem két szép, "eltevős" példánnyal. Majd hopp, jött fenéken egy olyan balin, ami majdnem berántotta a cájgomat!
Aztán csend, síri csend, tűző nap és dögmeleg.

Cájgom és bálintom

Próbáltam még balint fogni, Balázs annak rendje s módja szerint bealudt a napon, legkisebb testvérem az árnyékban nyűglődött. Próbálkozásaimat nemhogy nem koronázta siker, hanem elcsesztem egy csomó balin-kapást és a zsinóromra tekeredő vízinövények miatt elhajítottam két-három szereléket.

Lefújták a versenyt, Balázs indulhatott pergetni. Mi Mártonnal egy úszóst hagytunk bent és azt terveztem, hogy beavatom a villantózás-twister-wobblerezés művészetébe. E szándékomat csakhamar keresztülhúzta a halőr megjelenése, aki maga is a zsilipnél horgászott: mivel Márton gyerekjegyével csak úszózásra jogosult, nem akartam konfilktusba keveredni és ezáltal Mártonnak negatív élményt szerezni.

Hét óra előtt pár perccel azonban a fellegekbe került a fiúcska! Miután megint elszúrtam egy kapást, mondtam Mártonnak, na én már eleget hibáztam, a következő a tiéd! Azt elmerül az úszó. Balinra gyanakodtam, ezért, hogy biztosan meglegyen a hal, megakasztottam, majd nyomtam is a botot Márton kezébe. Fék recseg, hal közel, Márton első igazi halával birkózik. Mondom mit csináljon, csinálja. Fárad a csuka, Márton eksztázisban. Fogom a szákot, merítem a vízbe és mondom Mártonnak: neked kell irányítani a halat! Szépen lassan vezesd a hálóba. Úgy lett!

Cím nélkül

- Ezt eltesszük, ugye, hazavisszük?! - így az öcskös.
- Ez nemes hal Márton, le kell mérni a hosszát! - feleltem - Hozd az engedélyed, abban meg vagyon írva mi a méret.
Márton hozza a papírt, megolvassa: 45cm.
-Na - mondom - akkor hozd a colstokodat, az mérd le, az orrától a farka tövéig.
- 45 centi! Akkor eltehetjük, Beírhatom a fogási naplóba?
- Nemhogy beírhatod, be kell írnod!       
- Ez az első hal amit beírok! Ez az első csukám! - repesett a gyermek.

Zárásnak én is intéztem egy szép csati-csukát, visszaeresztettem. Aztán Balázs is visszatért, rémületes fotóval. hatalmas törpeharcsát pergetett, amire azt hitte rendes harcsa és visszadobta. Pedig azt már megérte volna lenyúzni.

Cájgom és csukám

Félelmetes méretű téhá

Hazatérvén Márton társaságában megpucoltam és lefiléztem a csukát, ami másnap paprikás lisztben sült ropogósra. A sügerek szintén. Ha ilyen élmény után nem lesz horgász a kölyök, nem tudom mi kellhet. Ő most 11. Jelzem az első rablóhalam olyan 15 évesen fogtam...



 

Őnözgetések, balinozgatások, avagy Marinált Bálint

Bálintom 1,95 kilóval és 57 centivel került a levegőre. Hazavittem, lecsutakoltam forró olajba mártottam, majd ecetes lébe három napra.

Gő ezzel a fogással csábított

Nem, nem született utódom, egy tiszai horgászat végződött ezzel az aktussal. A szokásos nyári, tiszai horgászat. Sajnos ezúttal Galambér nélkül, ami azt jelentette számomra, hogy Gergőék után mentem vonattal, Kiskunfélegyházáig IC-vel, onnan BZMOTtal. Huszonegyedik század eleje versus nyolcvanas évek, de semmiképpen sem a jelen. Illetve ez a magyar jelen.
És Csongrádon is magyar jelen: nincs napijegy a nagy horgászboltban. Na kérem Fazekas miniszter úr, így tetszettek megoldani, hogy a csúnya halászokkal ellentétben minden a horgászoké legyen? Nekem tök jó volt az interneten jegyvásárlás. Miért kellett az úgy ahogy működő rendszert szétbaszni? Hogy álljon a horgász Csongrádon és ahelyett, hogy horgászna magát és a tisztelt kompániáját szidja? (Nem beszélve arról, hogy egy esetleges betli után, honnan vegyek tiszai halat? Halászat nincs ugyebár, ergo tiszai hal sincs csak az, amit maga fog az ember. Nevetséges. Pláne mi lesz az amurokkal, busákkal és egyéb invazív fajokkal. Megint kitaláltok valamit, ami szar, azt majd utána kell dolgozni.)
De minden szopás ellenére 4-fél 5 körül már lent voltunk a parton, igaz nem a szeretett kövezésünknél, hanem jóval följebb, mivel a kövön ültek. A Rosta-család - Dávid jött velünk - hamarosan Lilivel és Diane-val egészült ki, így pektattunk együtt egy kicsit, majd amikor a sporttárs elhagyta a kövezést Gő hazavitte Dudut én meg átmentem a kőre.
Sajnos sem a kishalas, sem a harcsás cájgot nem érte támadás, így a kő előtti jól beetetett állóvízben spiccbotoztam, míg megjött Gő, nem is eredménytelenül, fogtam pár jászt, dévért, nagy bodorkákat és egy 20 centi körül kispontyot.
A kapókedv később sem nőtt, Gergő fogott egy kis harcsát, de ennyi. Hogy lehet ennyire halott a víz?
Hajnalban ismét a kőre ültünk, de megint totál feleslegesen, bár egy ladikban csorgó és kuttyogtató tatától megtudtuk, fent a fahíd mellett ülnek többen, keszegeznek és süllőznek.
Amikor elkezdtük érezni a nap erejét kitelepedést is bontottunk, Rostáék mentek a strandra én meg a hűs szobába aludni, hogy legyen erőm a délután-esti horgászathoz.
Váltottuk egymást, a srácok hazaértek és lefeküdtek én meg vegyes érzelmekkel elindultam a hídhoz. (Előtte Lili adta oda nekem a lángost amit a Körös-torokból hoztak, ragaszkodott hozzá, hogy ő adja!)

Kisebbik Bálintom hályogos szeme

A híd mellett van egy "komplejáró", a szimpatikusabbik felén ült egy tata, ezért a kevésbé ígéretes oldalra telepedtem, már csak azért is, mert láttam a sekélyben egy jókora őn riogatja a kishalakat. Bevettem egy fenekes békéshalast, kishalat fogtam spiccbottal és egy nagyon rövid eresztékkel bedobtam a húszcentis vízbe. (Azért vicces, hogy az utóbbi időben, ha más ragadozót nem tudunk fogni akkor balinozunk, mert egy időben egyenesen megfoghatatlannak gondoltuk a ragadozó őnöket, mostanában viszont egész jó betlikerülővé váltak, ha más nincs, balinozunk! És miután Galambér talán idén tavasszal bálintnak nevezte el a balinokat, féktelen agymenésünk lett a balin neveiből: őn, balin, bálint. Például: Őn, Bálint? Igen én őn vagyok!)
Nagyon sokat nem kellett várni, hogy a bálint meglelje. Szépen elvitte az úszót, és iramodott a szerelékkel. Mivel a szák nem volt kinyitva, sőt a bottartóban pihent, felfekvésig húzattam a ragadozót. A faszi szemben nézett is, hogy mit és mekkorát fogtam. Méretes bálint volt és az egyik szemén volt egy kinövés. Először azt hittem valami vízicsiga, hogy le tudom szedni szerencsétlen élősködőjét, de ahogy hozzáértem irgalmatlanul csapkodni kezdett, úgyhogy inkább hagytam és visszaengedtem természetes közegébe.
Nemsokára megjött apa és fia és ők is a húrokba csaptak, olyannyira, hogy apa egy szép magas hátú sügeret akasztott fenéken. (Újabb Lilis képeslap: én is kellett jóéjtpuszit adjak, kis szerelmemnek!)
Egyértelmű volt hát, hogy másnap ott kezdünk - már ha lesz hely.

Három S, azaz Gő terítéke

És mit tesz isten volt. A harcsázást ugyan fel kellett adjuk, mivel a fő sodrás jó messze volt, de annál inkább megtaláltuk a a hamisítatlan süllőzőhelyet. Úgy félóránként nyúltunk egyik vagy másik bot után, enervált kapásokkal jelentkeztek a kis süldők. Fogytak a kishalak így a két-két bedobott bot mellett elkezdtem spiccbotozni, mire a hidászok közül, akik épp karbantartást végeztek, az egyik elkezd süvölteni, hogy öt bot van bedobva. Erre Gő szépen leszámolta, hogy négy fenekező van bent, mire a hídról: Há meg ott a gyerek kezébe az ötödik! Jól van a kurrrva anyád! Kitekertem a nadályost, a jó kurva anyád, hogy ezzel vagy elfoglalva. Hát, mi a fasz bajod van, ha egy spiccbottal kishalazunk?! Okés, a horgászrend két botot enged és a spicc meg a háló is botnak számít, de most komolyan, csütörtök reggel 8-kor az a legnagyobb baja, hogy plusz egy bottal kishalazunk? Ó, hogy mekkora kibebasztott nagy rend van ebben az országban!
Nemsokára jött is a süvöltő, nyakában a rendészeti bilétával, leellenőrzött, majd megfedett bennünket. Hát tisztelt rendészeti hatáskörrel felruházott hidász úr, tessék jönni egy kicsit Budapestre és rendet tenni, úgy ahogy minket leteremtett, mondjuk Qestor-ügyben vagy Rogán-ügyben. Biztosan jól móresre tanítaná a bűnöző-minisztereket!
Gő két süllőcske után vissza a családhoz, nekem maradt még két órám. Kéne valamit aprítani, gondoltam, és nekikészültem átszerelni a nadályos botot süllőzőre, amikor a másik boton a kapásjelző irgalmatlan erővel vágódik a botnak, ami már indulna is befelé. Jó hogy a közelben ültem, mert ez a torpedó elvitte volna a cájgomat! Bevágok és fárasztok, kézbe veszem a szákot és fárasztok, és még mindig fárasztok egy kicsit.
Szép kettes bálint! Azannyát! Igen!!! Lesz ezen a nyáron is Marinált Bálint!
Megint spiccbot, friss kishal, újradob. Alig húzós kapás: mini süllő. Ez volt az utolsó halam ebben a pár napban.
Vissza összepakolni, Gergő kivisz az állomásra - előtte persze búcsúpuszi Lilitől Lilinek. Ja és Dudu megkapta legóember fejlámpámat. Remélem meglesz akkor is, amikor Dávid először visz majd bennünket horgászni, úgy tizenöt év múlva!

A bálintot otthon lemértem, 1,95 kg-ot nyomott, tenyerem szélességénél szélesebb farokúszója nélkül 57 centis! Amikor lemostam otthon és tartottam a farka alatt, fejjel lefelé olyan volt mint valami óriás hering.

Marinált Bálint személyesen

Mivel akármekkora is egy balin mindig tele van szálkával, már tavaly is szálkaoldó marinádban érleltem a sült balint. Olyan öt-hat centis darabokra vágtam a "heringemet", paprikás lisztbe forgattam, megsütöttem. Közben készítettem egy marinádot forró vízbe cukrot szórtam, babérlevelet, borsot és koriandermagot. Ecetet adtam hozzá, majd a kihűlt halszeletek alá és fölé vékonyraszelt hagymát tettem és fölöntöttem a löttyel. 3 nap hűtő.
  
Még egy újdonsággal szolgált ez a horgászat - mindamellett, hogy Rosta Lívia mintegy 48 órára szerelmem lett - hogy az egyik fotót butatelefonomról emailben elküldtem magamnak. És persze nem valami nagyon jó a kép, de azért látható. Bosszankodom is, hogy a nagy bálintot nem fotóztam le, így azt csak marinádban láthatjátok.

Hódolat a Tiszának

Ha jól sejtem minden horgásznak van olyan vize, amit úgy hív „a víz”. Cirka harmincéves horgászpályafutásunk alatt több „vizünk” is volt, amiket ilyen-olyan okból már nem látogathatunk. Hanem megvan az új és nagy változáshoz kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ne ez legyen életünk végéig. A Tisza.

Az idei első H.

Nagyjából 5-6 éve lehetett nyár elején, amikor Gővel először Csongrádra mentünk, a Rosták középső nemzettségének gyermekkori barátjához, Kertitomihoz, aki többször vendégül látott minket a stégjén. Rögtön az első alkalommal lesújtottunk a helyi erőkre, fogtunk kecsegét, márnát, süllőt, és amiért leginkább mentünk harcsát. Így elsőre beoltott minket a jó Tisza.

Igaz nem minden alkalommal fogtunk, sőt lehetséges, hogy az első alkalom volt halfajilag a legmenőbb, igen volt, hogy betliztünk is, de azért a Tisza mélyre folyt a szívünkben. Gergő fogott tízen fölüli harcsát, és talán ami a legjobban mutatja a folyó faunáját, német bucót is! De a felsoroltakon kívül szinte minden folyóvízi halat horogra csaltunk már, még pontyot is.

És a Tiszában az a jó, hogy mindig tud újat mutatni és mindig le tud ránk sújtani. Így volt ez másfél hete is, amikor jó sok nadállyal felszerelve vonultunk le a csongrádi kiserdőhöz.
Délelőtt a dzsindzsáson vágtunk keresztül, hogy a csak 0-s vagy az alatti víznél meghorgászható helyen pektassunk. Itt jött pár miniharcsa, egy csuka és egy balin. (A fővárosban mindenféle szakmai ártalomtól senyvedő (szattanó) Galambérnak úgy küldte a halakról készült fotókat Gergő, hogy az email tárgyaként csak a halak kezdőbetűit írta. Így jöttek sorban: H, CS, B, J…)

Gő, a mester

Utóbbi zsákmánynak sztorija is van. A bedőlt fa mellé dobtam úszóval, de a sodrás valahogy mindig kivitte onnan. Gergő mondja: szerintem dobd vissza a fa mellé, de előtte húzd mélyebbre az eresztéket. Megcsináltam és a fa közelébe dobtam. Kisvártatva jött is a kapás, de olyan gyorsan, hogy miközben azt néztem miféle zümmögővel harcol Gő, már el is vitte valami az úszómat, de gyorsan vissza is engedte, úgyhogy esélyem se volt bevágni. Gőnek erre is volt megoldása: ha nincs nyelető féked, hajtsd ki a felkapókart! Ezt is megtettem és régi rablóhalazó lévén pontosan visszadobtam oda, ahol az előbb kapott a ragadozó. Épp csak letettem a botot és felhajtottam a kart, amikor már merült, szaladt is az úszó. Hagytam had nyelje, majd bevágtam és már cibáltam is a szép balint, nehogy bemeneküljön a fába. Érdekes, hogy a szép kövér, másfél kilós balin épp méretes, 42-3 centis volt.

A CS.

A B.

Tiszavirágzás és következményei

Ezután nem sokkal megállt a kapás, méghozzá annyira, hogy kishalat sem tudtunk fogni. Jött a szél, a hideg és az eső. A halak eltűntek, mi is jónak láttuk, ha pihenünk egyet, s ha délután az időjárás engedi vissza, de nem a fa mellé, hanem a mellette lévő kövezésre.   

Virágzik a Tisza

Jó órás szundítás után ismét a vízen voltunk. És miközben fél tucat mini harcsát és sügereket fogtunk, lassan elkezdődött a tiszavirágzás éppen aktuális felvonása. A fa mellett is láttunk kérészbőröket, illetve a rádióban hallottuk, hogy Szegednél virágzik a Tisza, de azt hittük, hogy Csongrádnál már elmúlt. De nem maradtunk le semmiről. Egy két bemutató repülés után ellepték a víz felszínét a kérészek és hihetetlen halmozgást eredményeztek. Jászkó és balinrajok kezdtek lakmározni a rovarokból: eleven halradart csináltak a kérészek, minden halmozgást láttunk. Gő nem is restelkedett, egyből felszerelt egy pici körforgót és dobta a halrajba. Ennek is lett eredménye, mivel kb. tizedik dobásra egy szép kövér jászt fogott.

Nagyjából egy órát tartott a jelenség, aminek a végén a halak eltűntek a vízfelszín közeléből. Egyikőnk sem látott még ilyet, úgyhogy elvesztettük tiszavirágzás-szüzességünket. Közben minden vastagbőrű férgünket elharcsáztuk, nem maradt sem iszapgiliszta, sem nadály, és mert kishalunk sem volt, lassan beszüntettük a horgászatot.        

A J.

Hihetetlen, új arcát láttuk a Tiszának és ismét meggyőződtünk e varázslatos víz elképesztő faunájáról és tartalékairól.

Fogadd hódolatunk, szőke Tisza, nemsokára visszatérünk!

ui.: Gő telefonjával készültek a képek. Pocsék az objektív, ezek sokkal szebb halak voltak!

Elátkozott partokon

Amennyire nagyot aprítottunk tavaly, olyan nagyot betlizünk az idén, mind mennyiségben, mind minőségben.

Szóval szinte ugyanazon a vonalon mozgunk, mint tavaly, amikor szétfogtuk magunkat irgalmatlan példányokkal, plusz megtaláltuk a "Csatit", a Fűzvölgyi V. Övcsatornát. Ez éven viszont sem Bélavár, sem a Tisza nem kényeztetett el minket, fogtunk ugyan, de kicsiket. Kis csuka, kis süllő, kis balin. Mondjuk, ha ezek méretesek lettek vón, nem elégedetlenkednénk, de hát könyörgöm, az milyen már, hogy augusztus 10-én fogom az első "elvihető" halat? Okés, nem voltunk sokszor, meg egyszer árvíz, egyszer hidegfront, de ebben az évben eddig, szinte kizárólag apró ragadozókat sikerült zsákmányolni. 

Gő és egy tavaszi kolber, Bélavárról

Ami vicces, hogy eddig kábé több balint fogtunk, mint csét, pedig ez nem szokásunk. Pergetve, csontival, fenéken, úszóval. Pedig azon röhögtünk mielőtt a hétvégén szinte lefröcsköltek minket a balinok, hogy a balinozás mint olyan nem létezik. Balint csak mázlival hete fogni. Aztán cáfoltuk ezt az axiómát. Mert mivel másfajta halakat nem tudtunk kapásra ingerelni, maradtak a balinok. Vagyis ragadozó őnök. (Bár az őn etimológiája után kutatva ma arra bukkantam, hogy az őn és a balin nem feltétlenül ugyanaz a hal. Mindegy, amíg mélyebbre nem ásom magam őn-balin témában, mindkét elnevezést használni fogom.)

Én és egy tavaszi kolber, Bélavárról

Mellesleg a balin kiváló hal. Mindamellett, hogy kibaszott idegesítő, ha századszorra is elvéti a csalit, szinte minden napszakban jó láthatóan ragadozik. Ha mást nem tehetünk, jobb szórakozás, mint a dévérezés. A balin ragadozó, innentől rossz nem is lehet. Mint tegnap este megbizonyosodtam sokkal könnyebb megpucolni, mint ragadozótársait, a csukát meg a sillőt. És úgy emlékszem nagyon jó az íze, bár tele van szálkával.

Egész jól utánzok balint nem?

Idén tehát kis zsákmányokat gyűjtögetünk - jobbára tartjuk magunkat a catch and release sporthorgász elvhez - kolberek, sügerek, balinok. Gő már talált is jó receptet hozzájuk: halgombóc. Ezzel a módszerrel szálkamentes lesz a hús. Most már az én mélyhűtőmben is van alapanyag, majd összedobjuk valamikor. De bízom benne azért lesz miből stake-et vágni még az idén...