2018. május 7., hétfő

m&m's 2.0 - avagy edzés Írre

Jelentem Márton öcsém csukás! Április utolsó hétvégéjén edzettünk utoljára Galambérral az írországi horgászat előtt.

Így kezdett Márton

Történt, hogy legrégebbi és horgász barátaimtól negyvenedik szülinapomra kaptam egy írországi horgászatot. Gő már járt a Corrib tavon csukázni és mivel a tavalyi svéd út előtt is felmerült Írország, szinte egyértelmű volt, hogy idén oda utazunk. Nem árt azonban alaposan felkészülni a Csatin - mondogattuk Balázzsal - bár a környezet és az elejteni kívánt halak mérete egyáltalán sem hajaz az ír körülményekre. Gyakorolnunk kellett, na.

Mivel az idénynyitó horgászat remekül sikerült, úgy gondoltam, elhívom Mártont, hátha akad valami a horgára.

Döbbenten tapasztaltuk, hogy a Csatin verseny van, alighogy elkezdtünk kipakolni, már jött is egy faszi, hogy ugyan etetéssel ne zavarjuk má' a versenyzők halait. Nem is nagyon lett volna értelme kaját dobálni, mert víz nagy volt, a kishalak távolabb a parttól, emelőhálóval esélytelen volt őket megfogni, így először  Galambér aprította őket spiccbottal. Mihelyst meglett egy pár órányi csali a megátalkodott pergető szerkót is váltott és indult a befolyó vallatására. Sokáig nem is kellett várnia, csakhamar giga-sügeret mutatott fel, amelyet a tilalmi idő utolsó hétvégéje, valamint a hal méretei miatt szájbilincsre került.

Galmbér torpedóval

Következőnek Márton indult be, szintén sügérrel, aztán Galambér vetette a plasztikot egy-egy torpedó közé: két szép balint akasztott, majd engedett vissza. Közben Márton a második sügeren is túl kissé motivációját vesztette, na ja, ő már délben túl volt két fogáson. És mivel az év ezen szakaszában a folyami rákok nem igazán aktívak Márton szinte foglalatosság nélkül maradt.

A sügerezésből én is kivettem a részem két szép, "eltevős" példánnyal. Majd hopp, jött fenéken egy olyan balin, ami majdnem berántotta a cájgomat!
Aztán csend, síri csend, tűző nap és dögmeleg.

Cájgom és bálintom

Próbáltam még balint fogni, Balázs annak rendje s módja szerint bealudt a napon, legkisebb testvérem az árnyékban nyűglődött. Próbálkozásaimat nemhogy nem koronázta siker, hanem elcsesztem egy csomó balin-kapást és a zsinóromra tekeredő vízinövények miatt elhajítottam két-három szereléket.

Lefújták a versenyt, Balázs indulhatott pergetni. Mi Mártonnal egy úszóst hagytunk bent és azt terveztem, hogy beavatom a villantózás-twister-wobblerezés művészetébe. E szándékomat csakhamar keresztülhúzta a halőr megjelenése, aki maga is a zsilipnél horgászott: mivel Márton gyerekjegyével csak úszózásra jogosult, nem akartam konfilktusba keveredni és ezáltal Mártonnak negatív élményt szerezni.

Hét óra előtt pár perccel azonban a fellegekbe került a fiúcska! Miután megint elszúrtam egy kapást, mondtam Mártonnak, na én már eleget hibáztam, a következő a tiéd! Azt elmerül az úszó. Balinra gyanakodtam, ezért, hogy biztosan meglegyen a hal, megakasztottam, majd nyomtam is a botot Márton kezébe. Fék recseg, hal közel, Márton első igazi halával birkózik. Mondom mit csináljon, csinálja. Fárad a csuka, Márton eksztázisban. Fogom a szákot, merítem a vízbe és mondom Mártonnak: neked kell irányítani a halat! Szépen lassan vezesd a hálóba. Úgy lett!

Cím nélkül

- Ezt eltesszük, ugye, hazavisszük?! - így az öcskös.
- Ez nemes hal Márton, le kell mérni a hosszát! - feleltem - Hozd az engedélyed, abban meg vagyon írva mi a méret.
Márton hozza a papírt, megolvassa: 45cm.
-Na - mondom - akkor hozd a colstokodat, az mérd le, az orrától a farka tövéig.
- 45 centi! Akkor eltehetjük, Beírhatom a fogási naplóba?
- Nemhogy beírhatod, be kell írnod!       
- Ez az első hal amit beírok! Ez az első csukám! - repesett a gyermek.

Zárásnak én is intéztem egy szép csati-csukát, visszaeresztettem. Aztán Balázs is visszatért, rémületes fotóval. hatalmas törpeharcsát pergetett, amire azt hitte rendes harcsa és visszadobta. Pedig azt már megérte volna lenyúzni.

Cájgom és csukám

Félelmetes méretű téhá

Hazatérvén Márton társaságában megpucoltam és lefiléztem a csukát, ami másnap paprikás lisztben sült ropogósra. A sügerek szintén. Ha ilyen élmény után nem lesz horgász a kölyök, nem tudom mi kellhet. Ő most 11. Jelzem az első rablóhalam olyan 15 évesen fogtam...



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése