Gálameccs

Igazán gálameccsesre sikerült a San Mamés nyitómérkőzése, volt minden, mint a vurstliban.

Gyönyörű, ugye?

Az értékelés elején az új stadáról. Nagyon szép. Impozáns. Csak szuperlatívuszokban beszélhetünk róla. Ahogy a Nervión fölé magasodik, mintha valami földönkívüli pottyantotta volna oda. Ez már nem is XXI.., inkább XXII.. századi létesítmény. Ami a belsőt illeti, rendkívül látványos a csupa piros interior, bár az eső eleredtével jól látszott, hogy a torzó így még nem teljesen óvja a rajongókat.  Ennek ellenére már a háromnegyed stadionnak is fantasztikus az akusztikája, mi lesz ha teljesen befejezik? Igazi oroszlánbarlang lesz.

Új otthonban a nagy család

Jól kezdődött. A csapat a Caparrós-i időket felidézve kezdett, tíz percen keresztül át sem jött a Celta a félpályán. De amikor átjöttek, Morán kapitális hibáját követően az első kapura lövésből felavatták a San Mamés Barria hálóit. Még szerencse, hogy néhány perccel később San José a többi mezőnyjátékossal ellentétben tudta hol van és bepofozott egy lepattanót, Benat szabadrúgása után. Aztán jött egy tizenegyes. Az egész meccsen bizonytalan Iago Herrerín itt nem hibáztatható, hiszen mindkét kezével érintette a labdát, mielőtt a galíciai támadóhoz ért. És tényleg, mintha gálameccsen lennénk, Charles úgy lőtte  kapu fölé a büntetőt: "Nehogy már egy büntetővel verjük őket a nyitómeccsen!".

A második félidőre - Iago kivételével - az egész gárda összekapta magát, bár a labdabirtoklás kiegyenlítődött. A kapus továbbra is horror dolgokat művelt, szerencse, hogy a félidő derekán két gyönyörű támadással mattoltuk a Celtát. Benat gólja után azt gondoltam, hogy még egyet-kettőt simán verünk nekik, de az utolsó tíz percben már úgy voltam, jó ez így.
Gólzáporos meccs, sok helyzet, megítélt és kihagyott büntető. Csak piros lap nem volt, bár én azt felmutattam magamban Herrerinnek, a kapus cserével végleg kiáll, jöjjön vissza Iraizoz!

Nagy lesz a verseny a gólkirályi címért.

Megint nem derült ki mire számíthatunk a szezonban. A San José-Gurpegui-Morán hármas - Iagóval a háttérben - tragikus, őket soha többé nem szeretném együtt látni. Érthetetlen miért szerelmesek az edzők Gurpeguibe. Okés, Ekiza sérült, ezért kényszermegoldásra volt szükség, de kérdem én, mi a fenének hoztuk vissza Etxeietát? Két játékossal lehetünk maradéktalanul elégedettek, Laporte-val és Benattal. Mindketten világklasszisok.

Jövő héten megyünk az Espanyolhoz. Húúúááá. A hideg kiráz tőlük. Az lesz az igazi felmérő. És hogy mikor? Mit tesz isten, hétfőn. Tízkor.