 |
| Jobb volt az összkép, mint azzal a két alakkal... |
Hogy a legelejétől kezdjük, valamikor 2010-ben Mariann beírta az athletic.club.hu fórumára, hogyha van egy kis időnk írjuk már le neki, mi miért szurkolunk az Athleticnek, fontos lenne neki a szakdolgozatához amit a klubról ír. Egy esős vasárnap délután megírtam neki cirka másfél flekkben, amit ő lefordított és kitett az aupaathletic.com fórumába. Jöttek is a kommentek rá egyből, nagyon tetszett a baszkoknak az írás, hogy mit jelent nekem, mit jelent egy magyarnak az Athletic. Aztán idén áprilisban Mariann szólt, hogy próbálkozzak meg egy esszével a San Mamés-pályázaton, hiszen a "bemutatkozás" már is sikert aratott. Írtam egyet, Mariann lefordította, elküldtem, nyertem. Ezt megírtam a spottévének, akik szeptember elején meginvitáltak bennünket a Fiesztába.
Iszonyat véletlen és szerencse, hogy Mariann ebben a fél évben pont itthon van így ketten fogadtuk el a meghívást.
Az adás előtt egy órával ott kellet lennünk, hogy beszélgessünk a műsorról, úgyhogy Mariann jött hozzám ötre a boltba és onnan metróztunk, taxiztunk ki az M0-ás környékére, a XV. kerületbe, ahol a tévé székel.
És Mariann bejött hozzám a boltba, én pont el voltam foglalva, mondtam, hogy bocs, mindjárt jövök, és ennek ellenére olyan volt, mintha napi kapcsolatban lennénk, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig másodszor csak másodszor találkoztunk.
Ez azért van, csak azért lehet, mert ő is, én is voltam Bilbaóban. Voltunk meccsen is, és ezek okán azt gondolom, - nyilván ő a szakmája/tanulmányai miatt (is), én a szélsőséges érzelmeim miatt - mélyebbre merültünk az Athleticben, mint egy átlagszurkoló. Mert a klub egy dolog, de hozzá jön a város, az emberek, a környezet és a többi. És igenis sokat jelent, hogy mindketten voltunk ott - remélem minden szurkertársunk eljut oda mielőbb - mert úgy sokkal jobban együtt lehet lenni, hogy az ember azt tudja mondani a másiknak, hogy "...tudod ott jobbra fordulsz...és a kedvenc helyem a tudod melyik...vagy hogy a izével szemben ott az izé..."
Cinkosság, félszavakból és pillantásokból egymás értése. (Ricsi, nemsokára te is csatlakozol a "bandánkhoz"!) Mert aki ott volt, az jobban érti. Erről igazán nem is lehet beszélni, abba is hagyom.
 |
| És még fociról is ír. |
Szóval kaptunk sminket, mikróportot, amit lehet ütögetni, azt beültünk a stúdióba. Le a kalappal Molnár Mátyás előtt, aki kiválóan moderálta a beszélgetést - legalábbis belülről ezt jött le. Nagyon érdekes volt nekem, - bent a stúdióban is éreztem, de visszanézve főleg - hogy lassúnak tűnt a beszédem, mivel megpróbáltam ügyelni arra, hogy ne csapongjak és hogy ne beszéljek túl slendriánul. Visszanézve az is kiderült, hogy elég hosszú volt a beszélgetés, hogy Hajdú Attila Mariann felé intézett kérdésére az agresszivitásról, végül Iraloa adta a választ, hogy elég informatív volt a műsor, és hogy még rengeteg dolgot szerettem volna elmondani, elmesélni. Úgy érzetem épp csak megkarcolgattuk a jéghegy csúcsát.
Örülök, hogy megemlíthettem a Tamás vezette szurkolói honlapot és hogy két szót szólhattam Ricsiről és Astarloza Tamásról, még ha név szerint nem is tudtam említettem őket.
És akkor a műsor kétharmada után kijöttünk - amúgy is a Madril-ról volt szó, arra meg minek maradjunk, nem igaz? Én elképedtem az utánunk következő műsor jól ismert szakértőin, valamint míg a vissza-taxira vártunk fogadtunk a gratuláló sms-eket. Ez is megvolt.
A sztori utózöngéje, hogy a stúdióban dolgozó férfiak és barátaim közül sokan az ideális nőt látták/látják az intelligens, mosolygós, 180 centi magas, hosszú lábú antropológusban, aki "A" futballcsapatról írta doktoriját... na igen, nincs mit csodálkozni. (Amúgy mennyire durva, hogy a Kötényblogos Audrey és Mariann is nemcsak hogy jó nők, de futballszakértők is egyben?!)
ui.: Megpróbálom megszerezni és föltölteni valahova a műsort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése