Ismét egy kép nélküli bejegyzés, a cím nem vicc, véresen komoly, ilyen szopáshullámot még nem éltünk meg.
Keseregtem már azon, hogy a tavalyi horgászidényhez képest mennyire silány a mostani, azonban a silányság folytatásához az elmúlt hétvégén olyan balszerencse társult, amellyel nyugodtan kijelenthetem, horgászpályafutásunk során még nem tapasztaltunk.
Talán túlságosan is vártuk ezt a hétvégét Gővel és Galambérral. Talán a nagy akarás vezetett oda, hogy végül irgalmatlant szopunk. Pedig olyan jól indult minden, már reggel hétkor el tudtunk indulni Balázséktól így tíz körül már a Dráva vonzáskörzetében tartózkodtunk. Nagyatátod vettünk jegyet a folyóra - mintegy 10-15 telefon után sikerült olyan egységet találnunk ahol vehető napijegy a Somogy megyei szakaszra - egy meglepően jól felszerelt horgászboltban. Irány a panzió (első blikkre még ok) Berzencén, majd a Dráva Vízvárnál.
Minden szép és jó volt, a Dráva gyönyörű, vad víz. Találtunk kis mellékágat, kövezést is. Bár említésre méltó halat nem fogtunk - talán Gő domolykója volt az - volt rengeteg fajta fenéken, mini változatban, durbincsok minden változatban, géb, küllő, mini jász, dévér, sügér és a többi. Jó tesztje volt egy ismeretlen helyszínnek.
Hullafáradtan tértünk vissza a szállásra, ahol először szembesültünk a panzió hiányosságaival. Törülközőtartó hiánya, retkes evcajgok a sublótban s olyan mikró, amiben egy adag tészta öt perc alatt melegszik fel.
Ettünk, ittunk, hullafáradtan dőltünk le kőkemény ágyainkra. Levegőtlen szoba, tipikusan olyan hőmérséklettel, hogyha betakarózol meleged van, ha ki, akkor fázol. Pihentető alvásra semmi esély.
Szombaton elképesztő lelkesedéssel vetettük rá magunkat a bélavári tavakra. Sajnos a nagy víz, a kotró felejtős volt, mivel - ahogy Lehőcz úr, a tógazda mondotta - "hét fő osztrák személy tartózkodik a kotrón".
Még inkább sajnos, hogy a a többi öt tavon még csak kapás, rávágás, ránehezedés sem volt. Jobbnak láttuk, ha a délután és az estét a kis tavaknál töltjük. Ezek a vizek már jobban néztek ki, volt mozgás is. Sőt Gő kövérkés csukája bizakodásra is adott okot, de csak bizakodásra, mert jött még egy-két sügér, majd az nagyon hirtelen elkezdett alkonyodni. A másnapot találjuk, szervezzük meg, gondoltuk, hogy a kevés időnket vasárnap ne napijegy és helykeresgéléssel töltsük. Napijegy a kocsmából - nyilván onnan - majd irány haza. És innentől indult be igazán a szopógép.
Hogy a hagymás babot is egy órán át kell melegíteni a mikróban, szinte már fel se tűnt, az viszont annál inkább, hogy a panzió alatt húzódó vendéglátóipari helység nem annyira csendes. Ezzel nyolckor még nem is lett volna nagy baj, meg a fáradság miatt gyorsan el is aludtunk, zenebona ide-oda, de onnantól nem jött álom a szemünkre, hogy valaki benyitott a szobába. Gő mondja félálomban, hogy hol a kulcs, be kéne zárni. De az ajtóban nem volt a kulcs se kívül, se belül, se seholse, bármerre kerestük. Nyitott ajtónál feküdtünk volna vissza, ha lentről nem szól elképesztő primitív techno. Gő nem restelkedett tehát, hívta a főnénit. Ennek volt hatása, a tuc-tuc abbamaradt, viszont a közönség még vagy egy órát óbégatott odalenn.
Hajnalban még mindig idegesen keltünk, a gyűlölet, az utálat és a helyről való menekülni akarás mindenféle álmot kiűzött a szemünkből. A berzencei Aranypatkóban is háromszor laktunk: először, utoljára, sohatöbbet.
Kárpótoljuk magunkat egy jó kis rablózással!
Aha, persze.
A somogyudvarhelyi tavak mellett szántóföldek vannak, ott vezet a földút. Felázva, nem kicsit. Elmentünk a végéig, ütközésig, amíg lehet, majd amikor visszafordultunk, hogy jó helyet találjunk - szinte még sötétben - felhágtunk egy platóra, amin elakadt a Szörnyeteg, azaz a benzinpusztító terepjáró. És se té, se tova. És beásta magát. És odacipeltünk ágakat, de semmi. És odacipeltünk zúzott köveket a vasúti töltésről, de semmi.
Gő ekkor hősiesen elindult a töltésen a faluba, hogy kerít egy traktort.
Balázzsal ottmaradtunk és próbáltunk horgászni az ömlő esőben. Az autómentési próbálkozások alkalmával annyira vizes lett mindenem - pedig rajtam volt addig sok esőn átsegítő pelerinem - hogy bakancsom előbb hideg lett, majd átázott és a víz szépen jött felfelé a gatyám szárán.
Kábé két óra múlva Gő megjelent egy traktorral, ami két perc alatt lehúzta a Szörnyet a bakról. Közben - mivel nem volt drótelőkém - elcsesztem a horror-hétvége egyetlen csuka kapását...
De itt abba is hagyom a történetet, mert ahogy írom, kezdek belázasodni.
Olyan történet volt ez, ami több, mint húsz éve tartó közös horgászpályafutásunk alatt még nem történt, megfejelve azzal, hogy benzinre, kajára, horgászatra több, mint harminc ropit költöttünk fejenként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése