 |
| Katalógusfotó helyett |
Persze igazából majdnemhogy fölöslegesen. A vízinövények miatt nem lehet jól dobni, és a meg-megnyíló zsilipen folyamatosan átáramló hínár a fenekező horgászatot is lehetetlenné teszi. Maradt a partközeli úszózás, és annak ellenére, hogy mindannyiunkat megtépett egy-egy csukesz, az én egyetlen kolbászméretű csukám mentette meg a társaságot a betlitől. Fogtunk persze sügereket, de méretünk elmaradt a sütnivalótól.
A posztnak túlságosan nem is lenne értelme, ha nem találtam volna újdonságokat megint.
Első, Gergő már vitt haza emelőhálóval merített kisujjnyi sneciket, "aquadellának". Én is kipróbáltam a kishalakat. A horgászat végefelé emeltem párat a Csati bőséges állományából és Gő módszerét követtem, miszerint jól leöblítettem, aztán alaposan besóztam és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap leöblítettem a sót, majd paprikás lisztbe forgattam és bő olajba ropogósra sütöttem. Citromszelettel tálaltam.
Annyira bejött, hogy elfelejtettük lefotózni... Mindig, mindenhol ajánlott a ropogós halcsipsz!
A másik, hogy Galambér javaslatára igen puritán módon sütöttem meg a csukát. Kis citromlével meglocsoltam fél órával sütés előtt. Olívaolaj, forró serpenyő, és amikor egyik oldala megsült a halnak, megfordítottam és a már kész felét durvaszemű sóval hintettem meg, no meg egy kis borssal és zúzott fokhagymával. Amikor kivettem a szeleteket, ismét kapott egy adag durva sót, ami kábé ráolvadt és teljesen más íze lett a kajának, mintha sózva állt volna sokáig. Hamarosan kipróbálom, más alapanyagokkal is működik-e.
És még valami. Sokadszorra próbálkoztam a filézéssel, de megint nem sikerült, szétszabdaltam a jó csukát. Azt hiszem kell vegyek egy igazi filézőkést!
