Ötcsillagos idénnyitó

Mivel Gergő Franciaországban él jó háromnegyed éve, Galambérral kettesben nyitottunk idényt. Nem akárhogy! Ha nem is megfejelni, de beállítani mindenképp sikerült a tavaly előtti álomrajtot.

Szerencsénkre Balázs anyukája átvariálta a hétvégét, így nem hétfőn orkán szélben, hanem pénteken nyugis időjárásban horgásztunk.Hanem ahogy lekanyarodtunk a remek minőségű Homoki útról - ez vezet a falutól a csatornáig - láttuk, hogy nem csak mi terveztünk idényt nyitni. A csati partja szinte tele. Két kedvenc helyünknél is voltak, a zsilipnél és utána az első helyen is. Anemjóját!

Balázs rögtön pergetésbe kezdett, motiválta, hogy a szomszédék érkezésünket követően szinte azonnal fogtak egy szép bálindtot, én meg szüttyögtem a szerelékekkel, majd amikor mindkettő kész volt elindultam, hogy beüljek a kedvenc helyem és a következő spori közé. A odaérek mikor, kedvenc helyemnél ülő szól, hogy ő lassan megy, igazából kishalért jött, de ad egy esélyt. Fú, köszi, nekem ez a a favorit placcom, sok csét és sügeret kirántottam már innen. Mire ő mutogatni kezdi a telefonján őszi-téli zsákmányait: jó ötös, hetes, csék és süllők. Minden a csatiból, de szerinte itt agyon van horgászva a víz, úgyhogy ő megy. Nem volt pofám rákérdezni tuti helyeire, meg úgy is voltam vele, hogy okés haver, te nagyon vágod a csatit, pont te horgászod agyon, meg azért én is konyítok a rablózáshoz.

Ehhez csináltam is acélelőkés csukázót, végén tiroli fával, hogy ne legyen a fenéken a kishal, mert a csatin sok a folyami rák és azok szétollózzák a kishalat. Szóval dobtam a cájgot és vártam, de valahogy éreztem, hogy nem az igazi. Váltottam. Búvárúszó, vastag monofil előke, ütközők, végén tiroli fa.

Alsó szerelék, ólom helyett tiroli fa

Viszont némely ütköző nem tartotta magát, így a távtartó egy-két dobás után lecsúszott a nehezékig. Némileg a véletlennek is köszönhető, de ez volt a legjobb szerelék amit a csatin összeraktam.

Galambér megindult útjára és csakúgy mint két éve még mutattam neki az első csukát, a legnagyobbat amit eddig ott fogtam, kicsit három kiló fölé saccoltam! Elég piszmogós kapása volt, viszont nem nyelte mélyre az apró horgot. Recsegett a fék és kicsit fárasztani is kellett.

Legnagyobb csati csukám, tele ikrával

Mivel hatalmas volt a bendője, gondoltam, hogy tele van még ikrával, így természetesen visszaengedtem közegébe, pláne, hogy egy ekkora méretű állat életének elvétele nekem már lelkifurdalást okoz.

Újradobom a fenekest, nem sokkal később az úszó indul el, sügért remélek, de csé jön, egy kolbász. Egy kolbász, de úgy összeharapdálva! Közepén nagy nyom, kopoltyúján sérülés, de túl kicsi, így visszaengedtem, hátha túléli és felépül. Mindenesetre jó jel, hogy volt étvágya.

A megharapott kolber szebbik oldala

Viszont a balek nem cserél előkét, így a következő kapás elszáll, balin lehetett, mert igen hirtelen merült az úszó. Szóval kénytelen voltam újabb horgot kötni, de megérte, nemsokára szép sügér kapott, de valahogy lelopta a kishalat. De nem ez volt az utolsó akció!

Galambér visszatért szokásos túrájából, éppen szendvicset készítettünk, amikor mozgolódást látok a távolból. Szépen nyugodtan sétáltam a bothoz, viszont a szendót már jóval gyorsabban tettem le, rángott a botvég, mint az istennyila. A zsineget levitte a víz, úgyhogy nem láttam merre lehet a hal, megemeltem a botot, a damil kissé megfeszült, és láttam hogy a vízen lévő része megiramodik. Na akkor bevágtam. Kis fékállítás, kis fárasztás és a szomszéd fia megint egy kettőn fölüli csukát szákol!

Ennek is nagy a hasa, de nem annyira, mint a másiknak, na de ezt elteszem, csukás ravioli lesz belőle!

A megtartott csé

Nem mértem le azonnal, csak feldolgozva. A hús gerinccel 1,1 kg, ikra: 40 deka, plussz a bél meg a fej, így jött ki, hogy két kiló fölött lehetett.  És még ezzel sem volt vége! Mert, hogy Galambért meg a többi sporttársat provokáljam vagy oktassam, még egy csukát sikerült kiszedni fenékről, az új szereléknek köszönhetően. Ez sem volt nagy, igazi csati kolber, de a negyedik csillag is felkerült. Újabb kolber És ha hiszitek, ha nem még, mindig volt hátra. Sikerült végre kedvenc halamat, a gyönyörű színezetű csapósügért is horogvégre csalni, egészen a part mellett, úszóval. Záróakkordként még merítettem párat az apró halakból, ebből készül az aquadella, egyik kedvenc csemegénk.  Ikrától vagy tejtől kövér sügér A feldolgozásról. A csukát este csak kibeleztem, de nem pikkelyeztem le, hűtőbe tettem. A kis halakat alaposan megmostam és sóztam, majd a hűtőbe tettem. Másnap reggel megnyúztam a csukát, csontjából és az arra tapadt húsokból, két evőkanál ikrából, hagymával, póréval, gyökérrel és petrezselyemzölddel, fehérborral alaplét főztem.  Az alaplében megfőztem a húst, nem főztem túl inkább kicsit ruganyosra hagytam, hogy ne száradjon ki. Leszedtem a csontokról és a maradék szálkát is kibogarásztam. (Így is maradt benne pár olyan 05-1,5 cm méretű, de senki sem vette észre úgy elbújtak.) A husit villával apróra törtem - Gő is valami hasonló módon csinálja a csukagombócot - főzőtejszínt öntöttem hozzá, két kanál ikra, aztán só, bors, petrezselyemzöld.  Aquadella Közben az aquadelláról alaposan leöblítettem a sót és hagytam száradni kicsit, és liszthez mindenféle pirospaprikát kevertem, csemegét, füstöltet, cayenne-borsot is. Lisztbe forgattam őket és mentek a forró olajba. Petrezselyemmel és citrommal adtam közre. Következő lépésként tésztát gyúrtam 20 deka lisztből, két tojásból és egy lötty olívaolajból. Fél óra hűtőben. Csukával töltött tortellini Aztán jött a varázslat. Erzsébet nagynénémtől kaptam némi keretet konyhai eszközvásárlásra, még szülinapomra, ebből vettem tésztanyújtót is, úgyhogy most nagy tortellini-készítésekben vagyok. A tésztát 7-es fokozatig nyújtottam, majd kiskanállal csukapempőt tettem rá, befedtem egy másik réteggel, kinyomkodtam a levegőt belőlük és cakkos pogácsaszaggatóval kiszaggattam a tortelliniket. 3-5 perc nem zubogó forróvíz, majd átkerültek a serpenyőben bugyborékoló tejszín-fokhagyma-alaplé-petrezselyem szószba. Tálalás. Előétel az aquadella volt.  Ebből állt a nagyszombati halas menü!  Fotók.: Aquadella: Rozsi Halak: én Halas portrék: Galambér Tortellini: Novákmarci