A rendetlenség rendje - Nagyicce 2.

A tavalyi banzáj után a nagyiccei srácok megint szerveztek egy punkoskodós gördeszkázást.



Már a plakát is bomba, nem? Nekem egyből a Todd Francis által rajzolt Anti Hero grafikák jutnak az eszembe róla. Az üvöltő magnót totemként levegőbe emelő, lángoló zsaru. Kurvajó. Ez mellet végtelen egyszerűség és letisztultság jó betűtípussal.
Na igen, ez és a tavalyi megmozdulás már előre is vetítette a minőséget. Arról már nem is beszélve, hogy a tót atyafi, Milos segítségével és közreműködésével "Nagyicce Alapjai" pár új betonszart is alkottak a nyáron.

Úgyhogy teljesen ALAP volt, hogy kinézek, még ha kis időre is, még ha csak dísznek viszem a deszkám, mert annyira beteg voltam, hogy előző este az öcsém ki akarta hívni az ügyeletet. (Baszki olyan szarul voltam, hogy még sört se ittam. Én...)

Nem volna túl punk dolog azon keseregni, hogy miért voltunk kevesebben - főleg gördeszkások - mint tavaly, helyette inkább csak annyit, hogy hol volt az ikerbanda, a Rio Crew nagy része? (tisztelet a kivételnek).Egyből látszott, hogy ki az aki nap, mint nap deszkázik a helyen és ki az aki ritkán vagy eddig soha. HC például úgy ment, mint az állat, bár ő mindig és mindenhol úgy megy. És Jurkovich Petya boardkontrollja sem kopott meg, akár ismerős, akár ismeretlen elemeken deszkázik.

HC száll és fog. Fotó: Bánkuti Béci

A zenélésben kissé nagyobb káosz uralkodott, mint tavaly, sőt valamivel kevésbé voltak élvezhetők a koncertek, bár nekem bejött az a banda, aminek a nagydarab basszusgitárosa volt és olyan Fugazi-s volt a hangzása. Petikééknek még egy kicsit gyakorolniuk kell, még ha garázspunk is amit játszanak. Ha jól értettem volt még hátra banda, amikor is...

Ők nyomták Fugazi-stilóban. Nekem bejött. Fotó: masnapok.tumblr.com

... jöttek a zsaruk. Többen, többfelől, sőt a betonszar város felőli végén civil verdában rendőrnők ültek amikor eljöttem. Szóval jöttek a zsaruk és nem azért mert ördögvillát akartak az égbe dobni. És mivel nem izgágáskodtam az történtekkor, illetve nem oknyomoztam, álljon itt a a rendőr-sztori, az egyik szervező, Balla Peti kicsit megszerkesztett tolmácsolásában:

"Az volt a szitu, hogy ugye először nagyon úgy festett hogy a zene mindenképpen off, (persze már reggel egyeztettünk Levivel diplomatikus dumákat erre az esetre, amiket el is lőtt szépen Levi) és az a félórás várakozás az volt hogy felhívták a rendőr bigbost, aki azt mondta hogy derítsék ki kié a terület, és az ő engedélye kell. Nem tudták kideríteni kié a terület, elvileg magánszemély, egy bank meg BKV közt vándorolt, és végül azt mondták addig mehet a buli míg nem érkezik lakossági bejelentés ellene. Viszont ha valaki a sínen megy át keresztbe meg az úttesten, akkor Levit és aki át ment az úton, fejenként minimum 50-re büntetik ha meglátják amikor visszajönnek. ( Én amúgy nem számítottam ilyen hepiendre ). Levié a best trick: a zsekák kimagyarázása!"

Én erre úgy refkeltáltam, hogy csak a helynek ne legyen baja!

Mire Petike bedobta az álomválaszt:

"Bízom benne hogy nem lesz, ezt az eshetőséget az első Nagyicés buli előtt megvitattuk, hogy vagy kockáztatunk és bevállaljuk, vagy tovább álmodozunk életünk legjobb délutánjáról!"

Életünk délutánja. Hát ez gyönyörű! Azért gyönyörű ez az egész - a két eddigi nagyiccei októberi délután - meg a do it yourselfesdi, mert az ember olyat csinál amilyet igazán szeretne magának. Azt hiszem, ha lenne egy fikarcnyi elfogadása és/vagy kultúrája a magyar társadalomban az úgynevezett foglalt házaknak (squat) a Nagyicce és a Rios Crew már rég fedett pályákon deszkázna és egy részük ott is élne...

Amúgy van Nagyicce logo? Mert azonnal magamra varratom!
Több képet, dumát innen értek el: Nagyicce is not dead 2.

A cukkini-tökély

Cukkini- és paradicsomültetvényeimnek köszönhetően hetente friss, biozöldséggel látom el a konyhát. A paradicsomot hagyományosan, lecsónak, tésztaszósznak használom, cukkiniből viszont annyi van, hogy bőven jut a kísérletezésre.

Hazai ízek

Sütöttem olajban, töltöttem, forgattam lisztbe, meg minden. De augusztus utolsó napján - mikor máskor ha nem a nyár legvégén - megtaláltam a cukkini tökéletes receptjét. Egy nagy, de kemény cukkini kell hozzá. Olyan 3x15 centis darabokra vágjuk, belsejét ki/levágjuk, héját meghagyjuk. Eztán így ahogy van, mehet a grillrácsra. Gyakran forgatjuk a darabkákat, amíg meg nem puhulnak (de ne essenek szét!). Közben egy nagy, lapos tálban összekeverünk egy deci olívaolajat némi balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, és pár ágacska friss kakukkfüvet. A grillezett cukkiniket ebbe a löttybe tesszük és jól meghempergetjük, és befedjük pár percre. Tálaláskor citromlét nyomunk rá. 

Kihagyhatatlanul kötelező, ha tűz gyúl a grillrács alatt!

Csokiskeksz, esküvőre, ipari mennyiségben

Gergő barátom esküvője. Kéne nászajándék. Fölöslegeset nem vennék, sok pénzem nincs. De van itt ez az életmentő csokiskeksz. Az jó lenne. Jó sok. Gergő, mit szóltok? Okés, vasárnapra még úgy sincs desszert. Százötven darab rendel!

Hozzávalók trendi módon (csak szarul) fotózva

Nem szeretek idegen tollakkal, bevallom nem az én kreálmányom a recept, találtam, méghozzá Zenóbiánál.(Édesszájúaknak kifejezett érdemes kalandozni a blogján!) Persze kicsit változtattam az alaprecepten, de a lényeg ugyanaz. Azért életmentő a keksz, mert többször vittem már horgászatra és mert az effajta időtöltésre leginkább csak horgászfölszereléssel szoktunk alaposan felkészülni, a keksz igen csak jó reggel éhgyomorra, vagy ha Balázs egész nap nem evett semmit és/vagy fáj a feje az éhségtől. Szóval ez a keksz életeket ment!

Ők, százötvenen

Én a Zenóbia-féle mennyiség felével csinálom, így kezelhetőbb a massza és pont két tepsi jön ki belőle, 30-36 darab. Tíz dekások: cukor, étcsoki, dió. 6 deka vaj. 5 deka barna cukor, 14 deka liszt, egy tojás, csipet só, fél csomag sütőpor, teáskanál vaníliaaroma, teáskanál pálinka, reszelt narancs és/vagy citromhéj. 

Ami szerintem a lelke a dolognak, hogy a diót és a csokit nem szabad géppel aprítani. Vágódeszka, éles kés. Így lehet ideális méretűre aprítani a hozzávalókat, bár monoton és lélekölő munka. (A nászajándék-adaghoz egy órán át zakatoltam a késsel.) 

Szóval a cukrokhoz a felolvasztott vaj, összekever, de nem simára, maradjon ropogós a cukor. Jöhet a sütőpor, vanília, pálinka, citrushéj, só. Megint kever, de nem agyon! Tojás felverve. Megint kever, de nem agyon! Jön a csoki, egy fordítás után a fele liszt. Kis keverés után a dió és a maradék liszt. Ennyi. Nagyobb teás, kisebb leveseskanállal sütőpapíros tepsire szedjük, egymástól kétujjnyira, hiszen megduzzadnak. 175-180 fokos előmelegített sütőben 10-12 perc kell nekik. Ha elkezd barnulni az alja már jó, ha tovább hagyod, kiszárad és kőkemény lesz. Kiszedés után 2 percet pihen a tepsin, majd rácson is tíz percet. 

Egyetlen probléma, hogy pihentetésnyi idő alatt mind elfogy. 

Ahogyan ez történt Gergőék esküvőjének másnapján, a Gabsi-féle szarvaspörkölt desszertjeként...

Nászajándékozásra csomagolva

Gergő és Diane sütije, 5 adag volt, tíz tepsi, százötven darab, este héttől, éjjel kettőig készült. 

Nagy kihívás, de jó mulatság, férfimunka volt!  

Houser a falon

Jim Houser Two Face című munkájának printje csajnem egy éve pihent a polcomon, míg végre elszántam magam és pénztárcám a bekereteztetésre.

Majdnem vízszintes

Egyik kedvenc alkotóm Jim, van könyvem tőle a Babel, de régóta vágytam valami falra tehető matériára. Mivel a főleg a Toy Machine-nál megjelent lapjai már rég elfogytak, nyomatok után kutattam, mígnem az elég jó felhozatallal rendelkező PosterChildPrints oldalon találtam rendelhető Housereket. (Ahol egyébként vannak Don Pendleton, Neckface, Tim Armstong művek is csakhogy pár ismert nevet említsek a repertoárból.)

Houserrel az a legnagyobb baj, hogy minden második cuccát kitenném a falamra. Annyira kedves, naiv, és olyan szép színeket használ, hogy teljesen odáig vagyok értük. Most is van egy print, egy gördeszkás ami nagyon kellene, de annyiba kerül, mint a négy Two Face bekereteztetése. Remélem nem sokan tudnak róla és marad nekem is egy...

  

A nagy IKEA-csapda

Az IKEÁban való vásárlás nagy csapdát rejt, így is van kitalálva az áruház; nincs esélye a vásárlónak arra, hogy gyorsan a kasszához menjen, át kell mennie az egész bolton. Az út tulajdonképpen az összes portéka mellett elvezet. Ez vásárlásra készteti az embert, még akkor is, ha egyáltalán nem akar vételezni, vagy ha megvan a konkrét portéka amit szeretne.

Így jártam én is a minap, összeírtam egy rövid listát csupa KELL dologból, olcsó apróságok: cukortartó, zuhanyfüggöny, elem, izzó, mécses. Ennyit akartam, bár kellene még szőnyeg, ágynemű, de most csak az előbbiekre volt szükségem.

A csomagolás megmutatja, ez nem Árpád-sáv...

És alig hogy elindulok a piactéren máris egy teljesen fölösleges ügybe ütközöm, piros-fehér, hosszanti csíkos szalvéta. Meg is dobban együgyű Athletic-rajongó szívem, pláne hogy féláron dobják utánam. Hogy mikor fogom használni, gőzöm sincs, egyelőre a San Mamés gyep darabja mellet van a polcon. De ha vendégségbe, kajálni jöttök, számíthattok rá, hogy a bajszotokra ragadó lecsó-szottyot (Fehér Béla után szabadon, miszerint a lecsónak nem leve, hanem szottya van...) piros-fehér szalvétával törlitek le.    

Hát ilyen az IKEA-csapda!  

Terem a vetemény!

Idei kattanás egyértelműen a növénytermesztés-gondozás. Két helyen is gyakorlom, otthon és a Rióban.

Virágzó cukkinik otthon

Most kezdtem csak a gazdálkodást, így egyelőre"igénytelen" zöldségeket mertem bevállalni. Azt hallottam a cukkinivel és a paradicsommal nincs sok gáz, közéjük hagymát dugványoztam.

Most kezdenek érni. 

A cukkininek már volt értelme, hiszen a Rióból vittem haza cukkinivirágot, hogy sörtésztába mártsam és bő olajban süssem ki őket. Az eredmény nem túl ízes - leginkább lájtos cukkini íze van - viszont annál látványosabb. Ropogós napsárga virágok, szárral, ropogósan. Nagyon jól néz ki, tipikus vendégváró falatka, kicsit sznob, de nagyon jó találmány!

A cukkiniken is van már termés - egyelőre csak a csíkos terem, hiszen az a legnagyobb - és a paradicsomokon is gömbölyödnek már termések. Tegnap fel is kötöztem őket, hogy érje a fény a bogyókat.

A Riót a könyvhét miatt elhanyagoltam kicsit, de támadok újra, hátha lesz még ott is betakarítás. A folyóparti telken most a napraforgók veretik leginkább, sajnos a hagymákat már kigyomlálta valaki...

  

Az a jó, hogy így full bio minden! Így jövőre egyértelmű, hogy ültetek paprikát, hagymát is, lehet megpróbálom a zellert meg a répákat. 

Sőt, még tyúkokon is gondolkodom!

Csigaholokauszt

Idei őrületem a veteményes. Életemben először ültettem paradicsomot, hagymát, cukkinit. Otthon már március elején ástam egy ágyást, amit áztatott az eső, majd többször le is döngöltem. Ebbe jött 200 liter virágföld és 50 liter szarvasmarhatrágya.

Holokauszt és kannibalizmus csiga módra

Jól megáztattam, összekevertem a vásárolt talajt, majd amikor már elég meleg volt már ültettem is a zöldségeket. A paradicsomok már rügyeznek, a hagymák is veretik magukat rendesen, de a cukkinivel csak a para volt.
Eddig.
Öt-hat cukkini palántám, növénykém tűnt el nyomtalanul. Este látom szépen fejlődött a két sziklevél, reggel hűlt helye, még a kis szárnak is.
Mi ez? Vakond? Lehúzza a föld alá, mint a rajzfilmekben?
Nem baszki, csiga. Meztelen. 5-15 centi ujjnyi vastag. Pöttyös. Lerágja. Felzabálja. Megsemmisíti a cukkinit. Hajnalban előmerészkedik az aljnövényzetből és iszonyatos ütemben rág.
Ez ellen tenni kell valamit, gondoltam, s belevettettem magam az internet-keresők vonatkozó találataiba. Írták, hogy a gyíkok, sünök, futrinkák megeszik a csigát, de esetemben azt hiszem több tucat gyíkra, két-három süncsaládra volna szükség. Más megoldás: csigapor, háló, csapda.
Nekem a csapda tűnt legolcsóbbnak, leghumánusabbnak, legtermészetbarátabbnak, így azt csináltam.

Le kell ásni egy befőttesüveget a növények közelében, úgy hogy 2 centi a föld fölött legyen, félig-háromnegyedig feltölteni sörrel, és egy kupak 15-20%-os ecetet bele.

Első hajnalra egy szem csiga nem volt benne, ellenben a növények jól lerágva és tiszta csiganyál a vetemény. Kurvaélet. Nem jött be. Este öntöttem még egy kis sört bele, másnap reggelre ez meg is tette a hatását. Két kis sárga házas és egy nagy meztelen esett csapdába. Harmadnapra három kövér meztelen, és így tovább.
Tudom, szemét módszernek tűnik, de legalább boldogan döglenek meg, hisz halálra-isszák magukat.

Különösen undorító dolog kihalászni a dögöket az üvegből. Megmerevedett, nyákos csigákat kihalászni nem lesz a kedvenc szórakozásom. Viszont döbbenettel tapasztaltam, hogy a tűzhelybe dobált hullák annyira sörösek lehetnek, hogy a kis sárga, házas csigák rámennek a dögökre.
Szóval az általam előidézett csigaholokausztot csigakannibalizmus követi. Hát ilyen teremtés a csiga...