Hosszas tortúra után megjött az a csomag, amelyben ajándékokat küldtek az Athletictől. A San Mamés 100. évfordulójára kiadandó könyvbe kerülő írásomért kaptam. Sajnos a mez - ami a szállítólevélen is szerepel - nem jött "csak", üsse kő, majd küldik. Nagy szavak helyett képek és felsorolás a cuccokról.
I got the long-waited package from Athletic, with full of prizes I won with the essay I wrote to the book of the 100th anniversary of San Mamés. Unfortunately the shirt wasn't in in the pack, but I don't mind, they will send it. Instead of words here are some pics and the list of the things.
Köszönöm szépen! - AUPA ATHLETIC! - Eskerrik asko!
Fenntartható csomagolás. Természetesen piros-fehér-zöld / Eco friendly wrapping. Red-white-green of course
Címeres boríték / Envelope with crest of Athletic
Nyílik a csomag / Opening
Kollekció / Collection
- Egy darab gyep a San Mamésból (ennek örülök a legjobban!) / A piece of the field of the Cathedral
Az óraátállítás és a korai sötétedés az utcáról és a Rióból visszaűz a konyhába. Főzős hetek-hónapok következnek.
Pizzatésztával régóta kísérletezem, de az igazat megvallva sosem lett az igazi. A biztosan a liszt miatt, gondoltam én. Ezért beleültem kicsit a google-ba és addig keresgéltem, amíg nem találtam emberi léptékű - 1kg-os - 00-ás pizzalisztet, elérhető áron. Az elérhető ár jelen esetben 350-ot jelent.
Aztán, hogy ne pazarékoljam a drága alapanyagot, jó sok pizzatészta-receptet is megnéztem hozzá. Főleg Gianniét. Hiszek Gianninak.
Aszondja a derék olasz: 1 kiló liszthez fél liter víz, morzsányi élesztő, só, olívaolaj. Egy kicsi - de nem az összes! - langyos vízbe 1-2 deka élesztő, lisztkupac közepébe kráter, bele az élesztős víz, liszt a széléről belekever. Só. Lassan hozzá a többi víz, majd az olíva. Jól átgyúr. Majd olajjal kikent edénybe - az olaj, hogy a tészta ne ragadjon az edényhez - 15-20 órára. Tetejére nedves konyharuha, hogy ne száradjon ki.
Sütése előtt átgyúr. Ha ismét életre kelt a tészta lehet nyújtani. (Elvileg kézzel kellene, nem sodrófával.) Tetszőleges méret, feltét vagy töltelék. Aztán mehet a sütőbe.
Még azt is mondja az olasz, hogy otthon nehéz akkora hőt csinálni a sütőben, ami a pizzának jó. Jelentem azért egy egyszerű trükkel sikerült. Amikor beindítom sütőt, egyből beleteszek egy tepsit, max fokozat, hőlégkeveréssel, és így olyan hőt lehet kicsikarni, hogy a sütőpapír megfeketedik! Így a calzone is megsül 15-20 perc alatt.
És azért calzone, mert az jobban, könnyebben lehet melóba vinni. Míg a pizzát nehezen lehet csomagolni, addig a calzone könnyen eltehető.
Persze frissen a legjobb!
A hétvégén Baszk Kulturális Napokat rendezett Izkasun Perez és Molnár "Kultúrtapas" Péter Szegeden, illetve Budapesten.
Mint a baszk kultúra iránt érdeklődők, természetesen a maroknyi Athletic-szurkolói csapat egy része meg is nézte a budapesti felvonást. Vagyis a pénteki felvonást, hiszen a szombati táncházzal egy időben az Oroszlánok Caparrós Levantéjével játszottak.
Az Athletic meccsei pedig semmiféle kultúrával, tánccal nem érnek föl.
Egyáltalán semmi sem ér fel az Athletic meccseivel!
Szóval lenéztünk pénteken a Bontxo bárba, ami a főváros legújabb tabernája és nem bántuk meg.
Szimpatikus hely a Bontxo. A minőségről talán az mondja a legtöbbet, hogy a séf a tulajdonos maga. És totálisan baszkos (ez számomra azért érdekes, mert keveredtem már email-vitába a Pata Negra egyik tulajdonosával a lauburu, valamint a spanyol és a baszk elnevezések kapcsán.).
No de ez mindegy is. Kisvártatva nekiestünk a pintben (0,56 liter) mért, csapolt Estrella Dammnak (barcelonai sör), amely bár nem olcsó, de már két korty is elrepített minket az Ibériai-félszigetre. (Pláne Ricsiéket, akik egy hete még Bilbaóban voltak...).
Molnár Péter mintegy másfél órás előadása elején üdvözölte a vendégeket, kiemelve az Athletic Bilbao hazai szurkolói csoportját, majd még kétszer vagy háromszor beleszőtte mondandójába a bilbaói vendégszeretet illetve a baszk sapkából, a txapel szóból eredő txapeldun, azaz bajnok kapcsán. Péter beszélt/mesélt nekünk a baszkság geográfiai elhelyezkedéséről, történelméről, a történelmi és az autonóm Baszkföldről, a nyelvről, kultúráról, zenéről és kajáról. Mindezt képekkel, térképekkel illusztrálva, szagosan, ízletesen.
És ha már az ízeknél tartunk. Voltak pintxó-k is. Én kettőt kóstoltam meg a négy-öt fajtából. A kroketteket annyira nem szeretem, viszont nagyon érdekelt a véreshurkás és persze a sonkás-sajtos, a gazpachoról sajnos lemaradtam. De az előbbi kettő! A véreshurkástól kicsit ódzkodtam, de ahogy az a kis pimiento a hurkácskák között, úgy kirántja a hurkák ízét, olyan harmóniát teremt... hatalmas.
A másik meg a sonkás. Hát kérem ilyen jót San Sebastianban sem ettem. Tökéletes párost alkotott a sonka a sajttal.
Az este utolsó száma némi baszk autentikus baszk népzene volt, két baszk fiatal előadásában. Rá kellett jönnünk, hogy az Athletic-induló is igencsak erre a zenére épül, pattogós és lelkes. Csak azt sajnálom - bár tudom nem népzenék, sőt az Estaca kifejezetten katalán - hogy nem csendült fel a Kortatu Sarri, sarrija vagy az Estaca...
Négypintes hangulatomhoz igencsak illettek volna.
A katalán szabadsághimnusz a L'estaca, a baszk Betagarri feldolgozásában.
