Mint a baszk kultúra iránt érdeklődők, természetesen a maroknyi Athletic-szurkolói csapat egy része meg is nézte a budapesti felvonást. Vagyis a pénteki felvonást, hiszen a szombati táncházzal egy időben az Oroszlánok Caparrós Levantéjével játszottak.
Az Athletic meccsei pedig semmiféle kultúrával, tánccal nem érnek föl.
Egyáltalán semmi sem ér fel az Athletic meccseivel!
Szóval lenéztünk pénteken a Bontxo bárba, ami a főváros legújabb tabernája és nem bántuk meg.
Szimpatikus hely a Bontxo. A minőségről talán az mondja a legtöbbet, hogy a séf a tulajdonos maga. És totálisan baszkos (ez számomra azért érdekes, mert keveredtem már email-vitába a Pata Negra egyik tulajdonosával a lauburu, valamint a spanyol és a baszk elnevezések kapcsán.).
No de ez mindegy is. Kisvártatva nekiestünk a pintben (0,56 liter) mért, csapolt Estrella Dammnak (barcelonai sör), amely bár nem olcsó, de már két korty is elrepített minket az Ibériai-félszigetre. (Pláne Ricsiéket, akik egy hete még Bilbaóban voltak...).
Molnár Péter mintegy másfél órás előadása elején üdvözölte a vendégeket, kiemelve az Athletic Bilbao hazai szurkolói csoportját, majd még kétszer vagy háromszor beleszőtte mondandójába a bilbaói vendégszeretet illetve a baszk sapkából, a txapel szóból eredő txapeldun, azaz bajnok kapcsán. Péter beszélt/mesélt nekünk a baszkság geográfiai elhelyezkedéséről, történelméről, a történelmi és az autonóm Baszkföldről, a nyelvről, kultúráról, zenéről és kajáról. Mindezt képekkel, térképekkel illusztrálva, szagosan, ízletesen.
És ha már az ízeknél tartunk. Voltak pintxó-k is. Én kettőt kóstoltam meg a négy-öt fajtából. A kroketteket annyira nem szeretem, viszont nagyon érdekelt a véreshurkás és persze a sonkás-sajtos, a gazpachoról sajnos lemaradtam. De az előbbi kettő! A véreshurkástól kicsit ódzkodtam, de ahogy az a kis pimiento a hurkácskák között, úgy kirántja a hurkák ízét, olyan harmóniát teremt... hatalmas.
A másik meg a sonkás. Hát kérem ilyen jót San Sebastianban sem ettem. Tökéletes párost alkotott a sonka a sajttal.
Az este utolsó száma némi baszk autentikus baszk népzene volt, két baszk fiatal előadásában. Rá kellett jönnünk, hogy az Athletic-induló is igencsak erre a zenére épül, pattogós és lelkes. Csak azt sajnálom - bár tudom nem népzenék, sőt az Estaca kifejezetten katalán - hogy nem csendült fel a Kortatu Sarri, sarrija vagy az Estaca...
Négypintes hangulatomhoz igencsak illettek volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése