Vége a legjobbnak!

Véget ért a legjobb Athletic-szezon, amit a klub szurkolójaként átéltem. Utoljára ’98-ban végzett BL-t érő helyen a csapat – az akkor gyűjtött 65 pontért ezüstérem járt.

A Hangya vigyázó szemeit a BL-re veti

Sőt, a Txingurri-féle gárda annyiszor győzött idén, mint a legutóbbi bajnokcsapat, ami 83-84-ben szintén húsz győzelmet számlált. Többre értékelem ezt a szezon, mint a Bielsa által dirigált, két döntővel – elbukott döntővel – végződő nagy tavaszi menetelést. Szerintem nagyon fontos az a kiegyensúlyozottság, amit Valverde adott a csapatnak.

Egy fejben teljesen széthullott, egykori fő gólvágóját vesztő keretet vett át a nyáron és kovácsolt belőlük „otra liga” győztes együttest. Olyat, amelynek játékosai egymásért is küzdenek, amely képesek tíz perc alatt megújulni. Amelyben összesen tizenöt játékos ér el gólt, és amelynek legeredményesebbje spanyol pichichi, amely túl tud lendülni csapatkapitánya és sérüléséig gólkirálya kidőlését. Ha hozzá vesszük még, hogy volt olyan meccs, amikor a keret három (!) középső védője sem állt rendelkezésre, vagy amikor annyira elfogytak a támadók, hogy ifiktől kellett csatárt hozni, hát le a kalappal a mester előtt!

Egyhamar nem felejtem el, ahogy Balenziaga néhány fordulóval a vége előtt mindenben kisegítette az „újonc” Etxeitát. Azokat a meccseket, ahol az első játékrészben tiszta káosz volt a csapat, x-re meg buktára állt, azt a másodikban minden rendeződött! Vagy amikor hiányzott Aduriz, de a Bilbao Athleticből pótlására felhozott, első meccsét játszó Guillermo betalált a Betis ellen? Csodálatos volt, én mondom. És egyáltalán nem bánom, hogy az Espanyol mumusunk maradt…

A hab a tortán már csak az volt, hogy mintegy 8 (!) fordulóval a vége előtt kiderült, hogy a 8. helynél nem végezhetünk hátrább. Eggyel később az, hogy az EL-ben biztosan indulhatunk, majd hárommal a vége előtt az, hogy nem érhet be minket a Sevilla. Azaz, hogy tizenhat év multán ismét a BL-be mehet az Athletic.

Hálásak vagyunk Valverdének még akkor is, ha a BL-ért meg kell szenvedjünk, hiszen az augusztus 8.-i sorsoláson kaphatjuk akár az Arsenalt is, addig azonban csak azért kell izgulnunk, hogy a nagy tőkés klubok ne vigyék el sikereink kovácsait.  

Csapatunk egyik legjobbja, Itu minden bizonnyal megy Brazíliába...

Mellesleg a szezon vívmányai voltak, hogy soha ennyi közös meccsnézésnem volt szurkolói csoportunk történetében, hogy új szurkoló arcokat ismertünk meg, hogy újabb baszk barátokra tettünk szert, ezúttal Budapesten. Most csak az kéne, hogy akár a BL-ben, akár az EL-ben magyar, de mindenféleképp közeli csapatot is kapjunk, hogy élőben szurkolhassunk a csapatnak bilbaói barátaink társaságában!