Így ment ez... 2014-ben

Jó évjáratot tervezett be a sors nekem 2014-re. Azzal kezdődött, hogy Zoli elhozta a mezemet és a San Mames könyveket Bilbaóból, amit egy Wellington-sertésszűzzel ünnepeltem meg. Tavasszal két dologért remegtem igazán, az egyik, hogy megkapjuk öcsémmel a lakáshitelt és ezzel apánk testvéreinek része, mintegy tizenöt évre az FHB-ra szálljon. A másik, hogy az Athletic európai helyre jusson a bajnokságban.
Mindkét óhaj bejött, sőt boldogságomat megsokszorozta, hogy a süllyesztőbe küldött Offline magazin helyett a könyvesboltban leltem "másodállásra", március elejétől én rendelem a külföldi könyveket! (Még hogy a pénz nem boldogít!). Mindezek könyvszakmai tetejébe a Könyvhéten irgalmatlanul megdöntöttünk mindenféle forgalmi rekordot!

Irány Európa!

Ezekkel párhuzamban kezdtem veteményesek felállításába otthon és a Riónál. Előbbi igen jól termett, friss és bioparadicsom és cukkini egészítette ki zöldségigényünket. A Rióst elhanyagoltam és mivel rajtam kívül más nem vette a fáradtságot, hogy palántákat öntözze, így többé-kevésbé kiszáradt. Ellentétben a napraforgókkal, amik még októberben is ott virítottak a rézsűszélen. És ha már a Riónál tartunk, szert tettem egy német barátra Sven személyében, akivel nemcsak együtt deszkáztunk a tavasszal, de ősszel, mielőtt munkába állt, a német még eltöltött pár napot Budapesten. De hogy ennyivel ne múljon el a Riós nyár, augusztus elején elkezdtük betonozni a bárkát, ami szeptember végére nagyjából alakot is öltött. Persze egy diy spot sosem lesz kész, de ahhoz legalább már közeledünk!

Horgászati szempontból megint balekolós évem volt. Pláne úgy, hogy eddigi két legnagyobb akasztott halam ment el. Egy hatalmas harcsa augusztusban, majd egy hatalmas csuka - ezt a szörnyet láttuk is Gővel - szeptemberben. Mindkettő a fenséges Tiszán. Aztán október végén fogtam egy kis süllőt, aminek az sokszorozta meg az értékét, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve darált dióban hempergettem meg, így új receptet kreáltam.

A fociév remekül sikerült, hisz az Athletic 16 év után újra BL-es helyre vívta magát, majd augusztusban a főtábláért kiverte a Napolit. És bár nem indult túl fényesen a szezon, azért 7 BL pont az 7 BL pont, nem is beszélve arról, hogy elvesztettem BL-szüzességem. Kettőt is, hiszen a Porto elleni meccs előtt sosem voltam BL találkozón, így amikor Lembergben megvertük a Shakhtart az európai nyeretlenségi szériám is megszakadt. És a focihoz köthető a bilbaói kirándulás is, amiről az előző posztban részletesen beszámoltam.

Győzelmes visszatérés Ukrajnából. Ez év egyik legjobb pillanata! 

Ami a legjobb főzéseket és kajálásokat illet. Volt az éveleji Wellington, aztán egy időre az olívabogyókrém kerített hatalmába. A veteménynek köszönhetően sokszor volt bográcsban lecsó, lecsós csirke. (Piszok jó a bokorról egyenesen a bográcsba vágni a zöldséget!) És sokat sütöttünk a rácson is: cukkinit, kolbászokat, csirkét. A Gergő esküvőjére készült 150 darab csokiskeksz ipari mennyiséget sütő emberré formált, nagyon jókat ettem Baszkföldön és igyekeztem kitenni magamért amikor itt voltak baszk barátaink: kacsaleves, diós süllő, Wellington és csokitorta menüvel vártam őket. (Amit még egy hét múlva is emlegettek.) A karácsonyi újítás a Street Kitchen mázas sonkája volt, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek!
A kajálás annyira jellemzője volt az évnek, hogy a december 30-én bezabált sonkák, sajtok és bottargás tészták révületéből másnap estére tudtam kikecmeregni, úgyhogy az év fordulóján pirítóssal és csapvízzel ünnepeltem.

A gördeszkázás a Riós sztorik mellett: az OSG-re annyi külföldit sikerült összeszervezzek, amennyien soha nem voltak még és itt az év végi kiállítás a Talajfogás nevezetű csoportos tárlat, amelyen a 7Réteg is kapott egy falat.

Ami meg a közéleti helyzetet illeti: az év végén egyre többet tüntettünk...

ui.: Hamarosan elkészülök végre a lembergi út leírásával is, de annyi dolgom volt a múlt hónapban, hogy egyszerűen képtelen voltam befejezni.