Bringás-sörös pörkölt

Főztem egy olyat, aminek több apropója is van. Nem túl aktuálisak ugyan, de mégiscsak apropók. A leg mindennapibb, hogy szeretem a sört és a marhahúst, így a kettő ötvözésével készült pörkölt csak jó lehet. (Persze azért el lehet cseszni a receptet, néhány mozdulatnál nem árt odafigyelni…)

Régóta a könyvjelzők között figyel ez a recept, nagyjából megjelenésével egy időben, a Tour alatt, azaz tavaly nyáron becsillagoztam. Innen az egyik ok, szeretem nézni a bringás körversenyeket, álmom, az egyiken végigmenni a mezőnyt követve. (Még akkor is, ha az Athletic mintáját követő baszk Euskaltel csapat már megszűnt.) Elképesztő, varázslatos, ritkán látott tájakon vezet mindhárom nagy, a Tour, a Vuleta és a Giro is.

A másik ok, amiért megfőztem, hogy amikor baszk barátaink Budapesten jártak, Astarloza Tamás szurker-kolléga igencsak levizsgáztatta srácokat körversenyekből és a szép emlékű Euskatel-csapatból. Annyira jól sikerült Tamás spontán kérdéssora, hogy Egoitz és Mikel teljesen kész voltak tőle, ahogy Tamás is a tudásuktól: Baszki, ezek mindent tudnak! – mondta. Egoitz hasonlóan szólt hozzám: Hombre, ez honnan tud ennyi mindent!? (Innentől és ezért lett a baszkok ide-útjának egy szlogenje: Who is the rider...? Mivel Tamás legtöbbször így kérdezett.)

E három összetevő elég volt ahhoz, hogy egy programhiányos este – azaz mit programhiányos, a főzés az egyik legjobb program! – nekilássak, lépéről lépésre, követve Égigérő utasításait.

A sör. Mivel flamand receptről van szó - és miért ne hinnék Paszulynak - az egyik legismertebb belga ale-t, a Duvel használtam, ami több mint 8 alkoholszázalékával szinte rózsaszínre szívta a marhát.  

Naszóval. Nagyjából mindent a recept szerint csináltam, pár kiegészítéssel. Jénaiban főztem, mert az egyetlen olyan edény otthon, aminek nem műanyag vagy fa a nyele. Mivel nagyon tartja a hőt, már a hús, majd a szalonna pirítása közben elkezdtem kapargatni az „értékes pörzsanyagot”, nehogy odaégjen. A kikapart cuccot félretettem a húsra. A csombort kihagytam, az oregánót szárítottal helyettesítettem. A petrezselyem-rozmaring csokrot sütőbetétel előtt kivettem a löttyből. Egy közepes paradicsomot és két evőkanál paradicsompürét tettem bele. A sütőt cirka 160-170 fokra tekertem, így is kellett neki vagy másfél óra mire minden megpuhult. A recept szerint 2 deci sörben ázott a dög, a maradék Duvelt – 1,33 dl – már a sütőben öntöttem hozzá a folyadék utánpótlása végett. 

Köretnek hosszú cikkekre vágtam pár nagyobb krumplit, tepsire és olívaolajozott sütőpapírra tettem, sót, borsot, pár levél rozmaringot kapott, majd kb. egy órát a 190-200 fokos sütőben. (Közben azért megforgattam őket, hogy mindhárom oldaluk színt kapjon.)

A tányérba szedett krumplikat megtörtem és rámertem, a kissé kesernyés löttyöt. Hogy szerény maradjak: felvesszük a menüsorba!

Aupa Mikel! Aupa Astarloza! Aupa Égigérő!

ui.: Bocs a fényképért, az én gépemet hazavágta egy Ikeás elem. Ezért az Atlantisz új és még nem igazán tesztelt gépével fotóztam. A képi ábrázoláson látható köret hagymás törtkrumpli a Belvárosi Disznótoros nevű gasztronómiai műintézményből. Ja, igen és a petrezselyem is hiányzik a tetejéről...