Kertem-kertem...

Zöldségeket termesztek, fákat nevelek a kertben. Bár önellátásra nyilván nem elég a vetemény, azért saját spenótot csinálni a halhoz vagy a lasegnéhoz illetve magoncokat nevelni amik majd a Rióba kerülnek, elég fasza dolog.

Virágba borult a spenót, így leszedtem. Tavasszal azt olvastam hogy egy-másfél négyzetméternyi spenóttőről mintegy másfél kiló spenótlevél jön le. Nagyjából így is lett, a még fagy alatt elültetett magok mostanra szépen beértek. A kábé 20-24 tőnek java része megmaradt, csak pár levelet rágcsált meg valami kártevő.

Szűrőnyi spenótlevél. Majdnem egy kiló!

Igazság szerint múlt hétvégén arattam már belőle, ugyanis voltam horgászni és kivételesen fogtam is ehető halat. Tulajdonképpen azért ültettem a spenótot előre megfontolt szándékkal, hogy az árpilisi-májusi (feltételezett) halakhoz legyen friss biospenót.

Vajon párolva a lasagne középső rétegeként.

Tavaly csak cukkinivel és paradicsommal kísérleteztem, idén ezek mellé jött a már felvázolt spenót, burjánzik a cukorborsó, amit a bizkaiai Lekeitióban evett köret miatt ültettem. A paprikák nagyon kényesek voltak, így még csak palántaként növekednek. A kukoricák viszont nagyon mennek, 10 nap alatt tíz centit nőttek.

A cukorborsók nagyot mennek. Túl vannak a fél méteren.

És végül, de nem utolsó sorban a csemeték. Egy akácka nő lépcső aljában lévő hatalmas cserépből. Bár invazív faj, azért a Rióba jó lesz. A Tisza mellől hoztam nemrégiben pár fűzfaágat: párat vízbe tettem, párat meg állandóan öntözött földbe. Ezek is megmaradnak olybá tűnik. De a tölgyfa hogyan lett?! Kis tölgy is nő, de tartok tőle nem azokból a lehetőségekből amit Gernikából hoztam a baszkok szent tölgyének a kertjéből. (Ősszel beraktam a bőröndömbe pár hajtást, ágat, bimbót, hogy itthon tudjam szaporítani a bilzakai szent tölgyet.) Mindenesetre városi legendának azért jó, hogy ez onnan való.

A csongrádi fűz.

A bizkaiai tölgy.

Az invazív akác.