A tavasz és a zero waste jegyében íme egy recept. Leginkább azért lett ez, mert imádom a friss, zsenge fokhagymát, csak úgy olívaolajon megfuttatva, darabolt vagy passzírozott paradicsomkonzervvel, fűszerekkel, viszont utálom kidobni a fokhagyma szárát, ezért keresgéltem hozzá receptet. Találtam.
Egy kifőzde, a Tepszi ételbár honlap-blogjáról való az ötlet, nagyon ízletes, gyors, késő tavaszi, kora nyári idényétel, amíg van zöld fokhagymaszár.
Három alapanyag, cukkini - lehetőleg zöld és sárga, a sárgának édesebb az íze, fokhagymaszár és valamilyen jó sonka. Én a karakteres íze miatt feketeerdei sonkával szoktam csinálni.
A sonkát tetszőlegesen felaprítom, egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítom, lehet nyugodtan ropogósra. Mert eközben zöldségspirálozóval spagettivé, de inkább tagliatellévé aprítok két közepes cukkinit. A sonkát kiveszem, még egy kanál olívaolaj az edénybe, majd rá a vékony karikára vágott fokhagymaszár. Amikor színt kap és illatozik, jöhet rá a cukkini. Ez annyi hőt kap, hogy összeessen, de ne engedjen túl sok levet. A sóval vigyázni kell a sonka miatt, de borsozni kell és a végén ha van mehet rá friss kakukkfű!
Ha idén nyáron csak egy új receptet próbálsz ki, ez legyen az! Fetasajttal töltött grillezett kápia!
Mind a kápiát, mind a fetát nagyon szeretem. Előbbit meg szokom sütni serpenyőben, kevés olívaolajon, héját leszedem, azt mindenfélére rápakolom, legyen az szendvics, tortilla de patatas, saláta, bármi. A fetából mostanában krémet szokok, reszelt répával, újhagymával, zöldfűszerekkel.
A minap összeraktam a kettőt. Kerestem "fetával töltött kápia" recepteket a neten, de igazán egyik sem tetszett teljesen, úgyhogy összekukáztam a magamét. A sajt szerintem fontos. Legyen jó! A szupermarketes "krémfehérsajtokkal" szerintem nem érdemes ilyet csinálni, pláne, ha van egy jó feta lelőhelyed! Az enyém a Dubai Market az Urániával szemben. Nagy edényben, lében, kockára vágva várja a vásárlót a görög feta. Eléggé nem drága, 2200 forint körül lehet egy kiló, egy kocka olyan 300 gramm.
Paprikát vettem négy szép, egyforma, kicsi, vastaghúsú pirosat, valamint egy-egy zöldet és sárgát. Egy vékony serpenyőt jó felmelegítettem és megégettem a paprikát, majd egy nagy edénybe tettem és follpackkal jól lefedtem, had gőzölődjék.
A fetát fölmorzsoltam, vágtam hozzá három gerezd friss fokhagymát, egy marék zöldfűszert aprítottam rá: nagyobb részt petrezselymet és mentát kevesebb bazsalikomot és egy kis kakukkfüvet, ráreszeltem fél citrom héját, borsoztam és egy kis olívaolajjal elkevertem.
A kápiák tetejét levágtam, kicsumáztam, kitöröltem és megtöltöttem a fetával, majd 200 fokos előmelígett sütőbe tettem tepsin, olívaolajos sütőpapíron, meg egy kicsit meg is locsoltam.
Talán 20 percet sült, kicsit a végén rápirítottam.
Nem hiszed el. A sós, citromos, fűszeres feta, a sült kápia édességével, valami elképesztő. A kifolyt sajt feltunkolása erősen ajánlott! Ha van lehetőség érdemes kipróbálni zöld és sárga kápiával is, ha nem is nagyon, de más az ízük!
Ennek az évnek tulajdonképpen csak gasztronómiailag volt értelme. Nem voltak utazások, bulik, közösségi programok. Igazából nem volt semmi se, viszont jó sok kajával kísérleteztem és jó pár étellel bővült a menü.
Ramsay-féle hot pot
A tavaszi lezárás alatt kipróbáltam és többször sütöttem ír szódás kenyeret. Nem olyan nagyon finom, mint egy 24 órán át hűtőben kelesztett kovászos, de ha gyorsan kell kenyér, akkor ezt érdemes csinálni. Úgy találtam leginkább szaftos cuccokhoz érdemes, például hagymás-paradicsomos bab vagy lecsó. A lehetőségekhez képest tökéletesítettem a pizzát és többször csináltam focacciát. Rengeteg spárgát ettem és tettem el a fagyasztóba is. Meglepően jól működik a fagyispárga. És négyféle bazsalikom nőtt az erkélyen - bordó, görög, citrom és sima - szóval nyáron kéthetente ettünk pestót.
Régóta akartam már csinálni az igazán takarékos kenyérmorzsás tésztát. Ez is mentő-étel, hiszen olívaolaj, tészta, parmezán, valami pékáru, fokhagyma (szinte) mindig van otthon, rozmaring meg van a kertben. Próbáljátok ki, nagyszerű!
Három nemzetközi húsétel került a repertoárba: csilis bab, burgundi marha és csirke tikka-masala. Az első kettő régen érett már, csilis bab marhából, étcsokival kávéval, burgundi marha egy kis báránnyal, órákon át lassan főzve. De a harmadik. Én nem vagyok (voltam) oda az indiai kajáért - leginkább az embertelen csípősséget nem bírom - de az egyik novemberi horgászat alkalmával Galambér tikka masalát hozott pergős rizzsel. Elképesztően finom volt, úgyhogy másnap nem bírtam magammal, megvettem az csomagolt aldis csirkét és kevertem a pácot, kedden pedig Balázs instrukciói alapján elkészítettem a tikka masalát. Azóta vagy háromszor csináltam.
Némileg egészségesebb újdonság a spanyolföldön híres ensalata mixta amely össze-vissza variálható. Ez egy nagy saláta, mindenféle hozzávalókkal. Nekem az ízlik a legjobban ami főtt krumplival indul, rá a tépkedett római saláta , vagy tölgylevél, vagy frizé, grillezett kápia csíkok, főtt tojások negyedekben, tonhal, olívabogyó, kukorica, olívaolaj, só, bor, oregánó, esetleg uborka, de lehet benne répa, grillezett spárga vagy bármi ízlés szerint. Irány a google-képkereső: ensalata mixta!
Két új édességről van beszámolni valóm, mindkettő francia eredetű, egyszerű, gyümölcsös süti. Epres galette és borított almatorta, azaz tarte tatin. Nem ördöngösség egyik sem.
És hogy legyen valami új az év végére is, íme Gordon Ramsay hot-potja. Tévében láttam, ahogy Gordon a kislányával csinál ilyent, hűvös őszi-téli estékre, hogy melengető legyen az étel. De honnan vegyek angol kolbászt? A Culinárisból nyilván nem, hisz oda is bevásárolta magát a NER és azért egy ilyenhez mégsem használhatok Aldisat vagy Spárosat. Aztán rájöttem, hogy a back bacont - ez a miénktől teljesen eltérő szalonnafajta, Írországban kaptunk reggelire és azóta mindenhol hajkurászom - a British Pantry-ből lehet rendelni és már néztem is a honlapot. Bingó: slightly herby lincolnshire sausage. Ez biztosan jó lesz! Teljesen más, mint a mi paprikás, fokhagymás kolbászunk, ez épp zsályával készült. Szóval kolbászokat körbesütjük, de nem sütjük ropogósra, ha megreped már jó is. Kolbászok félre. Ugyanebbe az edénybe megy két evőkanál vaj, majd mintegy 400 gramm felvágott lilahagyma. A hagymára barnacukor majd amikor elkezd karamellizálódni két-három evőkanál balzsamecet. Ha a hagyma összeesett mehetnek vissza a kolbászok, két deci vörösbor, amikor az kissé felforrt, két deci marha alaplé. Amikor megint gyöngyözik mehet bele két marok barna csiperke és ez így be a 180 fokos sütőbe 20-25 percre. Kivétel előtt 3 perccel megszórjuk petrezselyemmel.
Bágzi remek répa-édesburgonya pürét készített hozzá, a szilveszteri matiné alkalmával, a maradék szaftot kitörölgettük bagettel.
Megsirattam Aduriz visszavonulását. Sem Aduriz, sem a csapat, sem a szurkolók nem így tervezték ezt. Ilyen pályafutás után kényszerből visszavonulni mindenképpen igazságtalan dolog az élettől. Aduriznak a győztes kupadöntő után kellett volna elbúcsúznia, de a teste, a csípője nem így döntött.Csak remélem, hogy átérzitek óriási bánatomat, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült leírni... Ahogy nézem a cikkeket és azt látom, hogy "Aduriz es un ex-jugador...", összefacsarodik a szívem.
A Róka már nem tehet semmit...
Szeretek focizni, szeretek focit nézni bár az utóbbi időben igazán csak az Athletic meccseit szeretem nézni. Tök érdekes volt - visszagondolva - hogy régebben akárcsak a többi gyerek én is mindig gólt akartam lőni, aztán ráébredtem a játék további szépségeire, szerelésekre, cselekre, passzokra és egy idő után furcsán kezdtem nézni azokra, akik mindig gólt akarnak lőni. Meccsnézéssel ugyanez. Egy idő után elkezdtem kedvelni az úgynevezett "vízhordó" játékosokat. A Dárdai- és Iturraspe-típusú játékosokat szerettem, a csapat "szürkéit" akik nem voltak a reflektorfényben. Mégis a csatárokat sirattam meg. Négyet. Az először Marco van Basten-t, aki az első ideálom volt a labdarúgásban. Elegáns, visszafogott, sosem reklamált, fantasztikus játékos volt. Amikor kiderült, hogy olyan súlyos a bokasérülése, hogy nem játszhat többet, teljesen kiborultam. 2004-ben Fehér Miklóst, aki a futballpályán halt meg. Kortársam volt, kiemelkedett a magyar foci posványából. Még egy Fehér-falat is csináltunk emlékéül a könyvesboltban. Két évre rá Öcsi bácsit. Illetve hát Öcsi bácsit azért néhányszor megkönnyeztem azóta is, amikor megnézem vagy belenézek Almási Tamás dokumentumfilmjébe. Abban vannak olyan mondatok, amiket nem lehet könnyek nélkül kibírni. Érdemes. És most Aritz Adurizt. Aduriz visszavonulása azért fáj, mert rohadtul igazságtalannak tartom. Hihetetlen, hogy egy ekkora harcos, agresszív és kiváló csatár egyik percről a másikra bejelentse, vége. És ha nem jön ez a rohadt kovídiusz, akkor esélyünk lett volna még tizenegy bajnokin és egy kupadöntőn látni őt.Ha meg is úsztuk nagyobb veszteség nélkül a pandémiát, nekünk Athletic-szurkolóknak ez örök hiátus marad. Arról álmodtunk, hogy a kupadöntőt Aduriz dönti el az utolsó percekben! Ami különleges Adurizban, hogy harminc éves korára ért be. Nem volt kiemelkedően tehetséges játékos, későn került az első csapat közelébe, ahonnan többször is kölcsönadták. 2008-ban megvette a Mallorca - akkor edzője Caparrós nyilatkozata szerint az Athletic gazdasági szempontok miatt adta el. És a sors fintora, hogy két évre rá a csőd szélére jutott baléári csapat szintén anyagi okokból adta tovább a Valenciának. Onnan fejben érett, ereje teljében lévő játékosként tért vissza és lett a XXI. század második legjobb Spanyolországban született góllövője.
Mindenféle statisztika helyett, amit bárki bármikor megtalál a neten, jöjjön egy válogatás Aduriz remek mozdulataiból, amelyek a legnagyobb kedvenceim. Először is itt egy Sevilla elleni találat, 2014 novemberéből, amit a San Mamésben láthattunk Pinnyey kollégával. A Róka mintaszerűen figyeli a játékot, keresi a helyét és a beadás előtt úgy mozog, hogy mindenképp üresen legyen, amikor közelébe ér a labda. A gól tulajdonképpen Aduriz egyik védjegye, elmozgás, berobbanás és kapásból bombázás. Hangzásra amolyan piff. (Sajnos a csatár nem sokkal később meghúzódott, cserét kért így a három nappal későbbi Porto elleni BL-meccsen nem is volt keretben.)
Két évvel később Augsburgban találkoztunk is vele a csapat szállodájában. Én 184 cm vagyok, a képen jól látható, hogy Aduriz alacsonyabb nálam. Hát akkor micsoda rugói vannak az embernek?
Augsburgban Aduriz mellett
Természetesen itt is Ricsivel voltam, a meccs után azon röhögtünk, hogy milyen jó kabala voltunk Aduriznak, hiszen az ő két góljával fordított az Athletic. Azt hiszem ez a meccs volt a legjobb, amit élőben láttam. Rengeteg fiatal bilbaói drukkerrel, bilbaói barátainkkal egy fordulatos, izgalmas meccset éltünk meg. Emberünk itt nem lőtt nagyokat, de mindkétszer remekül helyezkedett!
Ha már szó esett a súlypontemelkedésről. Aduriz rengeteg gól fejelt, specialitása volt, hogy hatalmas erővel tudta megfejelni a labdát. Nagy kedvencem ez a gól, nézzétek mit mozog előtte, hogy aztán a védőt messze túlugorva, elemi erővel fejeljen a hálóba. Ja, nem mellesleg az ellenfél a Real, a védő Pepe, a kapus Casillas. Minden idők egyik legszebb fejes gólja! Tukk.
A tipikus középcsatár hatalmas gólokat lőtt pályafutása alatt, a 16-oson kívülről azonban nem sokat. Két legemlékezetesebb a Granada elleni, a renoválás alatt álló San Mamésben, a másik a Velodrome-ban Marseilleben. Micsoda helyzetfelismerés!
A Rókának volt azonban egy kevésbé szimpatikus arca. Néha teljesen elgurult a gyógyszere és alattomosan szabálytalankodott, a sok sárga lap mellé begyűjtött jó néhány pirosat is. Az ellenféllel és a bírókkal is szeretett beszélni. Talán emlékeztek milyet pakolt oda Umtitinek, két sárgával kiszállt a Marseille ellen is. Az egyik legnagyobb összecsapása mégis az egykori Athletic-védővel, a meglehetősen favágó Amorebietával volt. Ment az adok kapok és a duma is rendesen!
Sok védő fellélegezhet, hogy nem kell Adurizt többé fognia, viszont amennyire tudott goromba lenni, annyira adott a fair playre is. Aduriznak sosem volt eltúlzott gólöröme, nem alázta meg az ellenfelet és hát a modern labdarúgásban nagyon kevés az alábbihoz hasonló jelenet, amikor egy csatár ha hozzáérnek nem dobja el magát, hanem még mutatja is a bírónak, hogy nem volt semmi. (Pedig láttunk már ilyenért tizenegyest...)
A tizenegyeseknél maradva - ezt a statisztikát nem nagyon láttam - negyvennégy büntetőből tízet elhibázott. Legutóbb a Mallorca ellen, szeptemberben hagyott ki (mondjuk ez abból a szempontból nem baj, hogy így a Barca elleni lett az utolsó gólja), viszont volt egy-két parádés büntije, amely bejárta a világsajtót. Nyilván ez a legnagyobb! Micsoda ötlet!
Az utolsó gól az ellenfél - Barcelona - és az időzítés - utolsó percekben bejőve, 39 évesen a szezon első meccsén - miatt ekkora horderejű. Ugyanis Aduriz lőtt már ilyen gólt, nem is egyet. Ha már bikafejes és berobbanós kapásgólok jellemezték játékát, az ollózó és félfordulatos mozdulatok is sajátjai. A publikum már becserélésekor elkezdte énekelni a nevét, jól hallani a videón. Miután bevágta nem csoda, hogy a közönség mellett a játékostársak és a kommentátorok is megőrültek! (Külön vicces, hogy együtt néztük a találkozót és talán a félidőben Tamással arról beszéltünk, hogy ez tipikusan olyan meccs, amikor a végén beáll Aduriz és valami szenzációs mozdulattal megszerzi a három pontot...)
És a hattyúdal. Tudtuk, hogy Aduriz a szezon végén visszavonul. Tudtuk, hogy nem fog sokat játszani, de bíztunk benne, hogy egy-két percet minden meccsen kap, hogy láthatjuk még egy párszor. Nem gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó dal, ami felharsan neki. Március elején azt reméltük, hogy Aduriz utolsó dala a kupa megnyerését követő ünneplés alatt csendül majd fel. De nem. A test közbeszólt, így az utolsó nótát a játékostársak énekelték neki a Barca legyőzését követően.
Ég veled Aduriz! Köszönök szépen minden élményt! Mielőbbi felépülést és egészséges életet!
A
csukatilalom lejártával szoktunk idényt nyitni most már évek
óta, április elején. Sajnos Korona Kovídiusz miatt
az idei első bevetés három hetet késett, sőt a helyszín s a
horgász társ is rendhagyó volt, Pilispisti a
víz, Bágzi a kolléga.
Kiszabadultunk...
Pilispisti, azaz Pilisszentiván mellett a helyiek által Slötyinek hívott mintegy hektáros bánya tó. Sok szép emlék köt ehhez a tóhoz: itt kezdtünk igazán önállóan horgászni Gővel és Balázzsal. A kilencvenes évek elején annyi csuka volt benne, hogy ifi napijeggyel is annyit vihettünk amennyit akartunk, ráadásul méretkorlátozás nélkül. Volt olyan nap, hogy hárman huszonegy néhány csét fogtunk, jobbára pergetve. Igazi klasszikus időnk volt ez, villamossal, busszal, majd gyalog vagy stoppal mentünk, s jöttünk. Később törpeharcsa került a vízbe és bár egyszer-egyszer lejártunk, nem lett törzshelyünk a Slötyi annak ellenére, hogy nem sokszor betliztünk. Aztán Ákiék 'Szentivánra költöztek de ennek ellenére néhány pecától eltekintve nem nagyon jártunk ki velük sem.
Bágzi barátommal, akiről most először esik szó a blogon, meg olyan huszonöt éve ismerjük egymást. Gördeszkázás, bulik, aztán laktunk egy albérletben, együtt focizunk már évek óta és bár Bágz inkább békés halra szokott menni, tavaly eljött velünk a Csatira, ahol a csukafogással is sikerült beoltani.
Igazából Galambérral a jövő héten, 31-én mentünk volna Párizsba Gőhöz, hogy megint meghúzzuk a tavalyi nagy peca helyszínét a Szajnát, de az ismert körülmények miatt ez ugyebár bukó. Nyilván Gő sem jöhet, Balázs dolgozik, az ügyek folynak a járvány ellenére, ezért Bágzit kellett rávennem a horgászatra. Amíg legutóbbi chatelésünkkor Bágz a felvetésemre azt írta, hogy "Hát azt meg hogy?", és én csak annyit válaszoltam, hogy "Egyéni sportolás célja." még nem mentünk, az azóta eltelt három hét megkattantott mindkettőnket annyira, hogy a minap kimentünk Pilispistire. Előtte kikérdeztem Ákit, mit hol merre, viszont kicsit későn értünk ki, így az igazán jó helyek már foglaltak voltak. Nem bánkódtunk, egy benyúló földnyelvnél helyezkedtünk el, s nem haboztunk a bevetéssel, volt még pár fagyasztott kárászom, úgyhogy már a kishal fogás előtt tudtunk rablóra csalizni, Bágzinak volt is egy mozdítása. Sőt egy másik is, megakasztotta a potykát, de sajna az a part előtt pár méterrel lefordult a horogról. Közben elkezdtem spiccbotozni, de sajna csak gébeket tudtam fogni a sekély vízben. Sebaj, jobb ez, mint a fagylalt, megtűztem egyet az úszósra. Nem kellett várnom sokat az idény első kapására, az idény első halára, az idény első sügerére.
Első idei. Pici hal, nagy öröm!
Egyszer csak jön egy ellenőrző személy, tök normális volt, kérdezte beikszeltük-e a horgász naptárban a napot. Nem, persze, hogy elfelejtettük, amit sürgősen pótoltunk, mivel a tag azt mesélte, a szövetségi halőrök már többször büntettek itt százezer forintra emiatt. (Azért ez beszarás nem, be kell ikszelni a napot amikor horgászol. Miközben ott van az aznapra megváltott napijegy. Ez milyen f@sz szabály már???) Nemsokára lejött Áki, ugyan nem horgászni ült velünk egy kicsit a parton. Közben a fenekezős cájgomat is megrángatta egy példány, újabb sügér!
Második csíkos
Áki el, majd jön vissza később, bátyjával Andrissal, mi Bágzival meg elkezdtünk szénné égni a napon. És hogy az odaégésre ne figyeljünk, egyszer csak szépen elindul az úszóm oldalra, nem lefelé, csak szépen nyugodtan oldalra. Utánaengedtem a zsinórt, majd bevágtam, "Hú, ez már szákos" mondok Bágzinak, majd kiugrik a csuka a vízből, rázza a pofáját. Érzem, hogy a part felé jön, próbálom a víz felszín alatt tartani, de megint kiugrik, aztán szabadul. Kirázta a pofájából a horgot. A sekély vízben nyilván elrugaszkodott a talajtól és így szabadult. Rutinos versenyző lévén, azonnal dobom vissza a cájgot ugyanoda. Jött is a kapás, szinte ugyanott, ugyanúgy. Most már nagyon vigyáztam. Csak egyszer ugrott ki, folyamatosan sikerült a felszín alatt tartani. Igen szépen ment, kicsit kellett fárasztani is, többször kitört. Bágzi egy szép 50-es csét szákolt. Ment is a szájbilincsre.
Der Hecht
Nemsokára visszatértek az Oroszok. András fia Álmos, maga András, és Ákos. Jót bandáztunk, egyszerűen jó volt látni őket, látni bárkit, akit ismerek és nem az anyám, akivel ötödik hete karantálódok. Csatlakozott Ákiék egy ismerőse is, a nagy harcsás csávó, aki már "unja" a csukát. És felhívta a figyelmemet, hogy a csét vagy csapjam le és tegyem az autóba, vagy engedjem el, mert a tavon május 1-ig meghosszabbították a csuka tilalmat, mivel egy csomóan lejöttek "csukázni" és közben süllőket vittek el. Szóval ezek miatt az idióták miatt és most nem vihetek el egy csukát. Persze napijegyváltáskor erről szó sem esik! Baszki, százezerre büntetnek, ha nincs behúzva az iksz, de a csukatilalom meghosszabbítva a süllők védelmében?! Hát akkor a f@szért nem a fogásokat ellenőrzik?!
Hát milyen országban élünk komolyan! Nyilván nem csapok le egy halat és teszem az autóba. Micsoda gondolat ez egyáltalán? Kurrv@élet. Lassan megürült az ajánlott part szakasz, az Oroszok hazamentek ezért úgy döntöttünk, hogy nem élvezzük tovább a "csuka-unó" nagy harcsavadász társaságát és még egy kis időt eltöltünk ott, ahol a helyi öregek 10 percenként fogták a friss telepítésből származó 2-3 kilós pontyokat. Kapásunk már nem volt, bár néhány szép vörösszárnyút meg dévért sikerült fogni. Így esett meg az idénnyitó idén. És ebben az egész szarságban valami hihetetlenül jó érzés volt barátokkal lenni és nem otthon lenni. Öt hete nem voltam ennyit nem otthon és nem töltöttem ennyi időt senkivel. Hogy átértékelődnek ilyen kicsi dolgok! Már nagyon várom a következő bevetést. Akár még a Slötyin is...
Az
utóbbi időben igyekszem környezettudatos lenni. Komposztálok,
szelektíven hulladékgyűjtök, amennyire lehet piacon vásárolok
és a többi. Tavaly madáritatót és darázsgarázst telepítettem
a Dayka Gábor utcát kettészelő kiserdőbe, ma pedig örökbe
fogadtam egy tölgyet a Sas-hegyen.
A jel
Ha
valaki nem tudná, majd' két éve eladtuk az egykori családi pecót
és nekem akkora mázlim volt, hogy meg tudtam venni azt a lakást,
ahol már tíz évvel ezelőtt laktam két évig. Akkor béreltem,
most sajátom.
A
lakás egy kis társasházban van a Sas-hegy lábánál, szemben
velem elvadult kertek, parcellák, ahonnan reggelente rikolt a fácán.
Átellenben pedig kezdődik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi
Terület, országos jelentőségű természetvédelmi terület, amely
a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete alá tartozik.
Ahogy
másodszor is ideköltöztem, beléptem az eléggé aktív Sas-hegy
Védő Egyesületbe. Az egyesület minden heggyel kapcsolatos
információt megoszt a facebookon, jót-rosszat egyaránt, és mint
legnagyobb jóság innen szereztem tudomást arról, hogy a nemzeti
park a Sas-hegy déli leejtőjén ritkítja a cserjést és őshonos
fákkal ülteti be a környéket.
Ezzel
kapcsolatban örökbefogadási felhívást is tettek, miszerint ha
valaki tudja vállalni, hogy az aszályos időszakban kéthetente fél
vödör vízzel megöntöz egy-egy csemetét, akkor fogadja azt
örökbe, és jelezze, hogy azt a fát már locsolja valaki.
Tegnap
láttam a felhívást, így ma cselekedem.
Tölgyet választottam, mivel az a fa baszk nemzeti jelkép.
A
tölgyemet Haritznak neveztem el, baszkul az haritz tölgyet jelent,
de keresztnévként is népszerű, lásd Aritz Aduriz.
Ő Haritz
És
ha már több, mint egy hónapja Athletic Bilbao meccsek nélkül
vagyok, a környezetvédelembe belecsempésztem kicsit a focit,
Haritz tölgyem a jelzését Athletic címerrel láttam el.
Egy
kis mozgás, természetvédelem és persze Athletic.
Kamu webáruházban "sikerült" vásárolnom, azért írom ezt a posztot, hogyha bárki a világon megtalálja ezt az oldalt, nehogy vásároljon tőlük!!!
Ezen az oldalon - Alpen-blick.at - találtam egy cipőt, amit régóta szerettem volna megvenni, s ráfaragtam. Túl lelkes voltam, és csak ímmel-ámmal tájékozódtam a webshopról. Sajnos. Ugyanis megtaláltam én az alpenblick.at-t, elérhetőséggel, címmel, de az, mint kiderült egy szálloda és nem úgy írják, mint ezeket a gennyládákat: alpen-blick.at.
Egyébként is azt gondolta, egy .at oldal biztosan hiteles. Hát nem!
21.000 forintom bánta, de most leírom nektek, ha bárki véletlen ezekre bukkan, nehogy rendeljen tőlük!
Remélem ezek a rohadékok a blogot nem találják meg és nem lopják el az összes adatomat. Ha meg igen, akkor kivonulok a cybertérből!
