A cukkini-tökély

Cukkini- és paradicsomültetvényeimnek köszönhetően hetente friss, biozöldséggel látom el a konyhát. A paradicsomot hagyományosan, lecsónak, tésztaszósznak használom, cukkiniből viszont annyi van, hogy bőven jut a kísérletezésre.

Hazai ízek

Sütöttem olajban, töltöttem, forgattam lisztbe, meg minden. De augusztus utolsó napján - mikor máskor ha nem a nyár legvégén - megtaláltam a cukkini tökéletes receptjét. Egy nagy, de kemény cukkini kell hozzá. Olyan 3x15 centis darabokra vágjuk, belsejét ki/levágjuk, héját meghagyjuk. Eztán így ahogy van, mehet a grillrácsra. Gyakran forgatjuk a darabkákat, amíg meg nem puhulnak (de ne essenek szét!). Közben egy nagy, lapos tálban összekeverünk egy deci olívaolajat némi balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, és pár ágacska friss kakukkfüvet. A grillezett cukkiniket ebbe a löttybe tesszük és jól meghempergetjük, és befedjük pár percre. Tálaláskor citromlét nyomunk rá. 

Kihagyhatatlanul kötelező, ha tűz gyúl a grillrács alatt!

Csokiskeksz, esküvőre, ipari mennyiségben

Gergő barátom esküvője. Kéne nászajándék. Fölöslegeset nem vennék, sok pénzem nincs. De van itt ez az életmentő csokiskeksz. Az jó lenne. Jó sok. Gergő, mit szóltok? Okés, vasárnapra még úgy sincs desszert. Százötven darab rendel!

Hozzávalók trendi módon (csak szarul) fotózva

Nem szeretek idegen tollakkal, bevallom nem az én kreálmányom a recept, találtam, méghozzá Zenóbiánál.(Édesszájúaknak kifejezett érdemes kalandozni a blogján!) Persze kicsit változtattam az alaprecepten, de a lényeg ugyanaz. Azért életmentő a keksz, mert többször vittem már horgászatra és mert az effajta időtöltésre leginkább csak horgászfölszereléssel szoktunk alaposan felkészülni, a keksz igen csak jó reggel éhgyomorra, vagy ha Balázs egész nap nem evett semmit és/vagy fáj a feje az éhségtől. Szóval ez a keksz életeket ment!

Ők, százötvenen

Én a Zenóbia-féle mennyiség felével csinálom, így kezelhetőbb a massza és pont két tepsi jön ki belőle, 30-36 darab. Tíz dekások: cukor, étcsoki, dió. 6 deka vaj. 5 deka barna cukor, 14 deka liszt, egy tojás, csipet só, fél csomag sütőpor, teáskanál vaníliaaroma, teáskanál pálinka, reszelt narancs és/vagy citromhéj. 

Ami szerintem a lelke a dolognak, hogy a diót és a csokit nem szabad géppel aprítani. Vágódeszka, éles kés. Így lehet ideális méretűre aprítani a hozzávalókat, bár monoton és lélekölő munka. (A nászajándék-adaghoz egy órán át zakatoltam a késsel.) 

Szóval a cukrokhoz a felolvasztott vaj, összekever, de nem simára, maradjon ropogós a cukor. Jöhet a sütőpor, vanília, pálinka, citrushéj, só. Megint kever, de nem agyon! Tojás felverve. Megint kever, de nem agyon! Jön a csoki, egy fordítás után a fele liszt. Kis keverés után a dió és a maradék liszt. Ennyi. Nagyobb teás, kisebb leveseskanállal sütőpapíros tepsire szedjük, egymástól kétujjnyira, hiszen megduzzadnak. 175-180 fokos előmelegített sütőben 10-12 perc kell nekik. Ha elkezd barnulni az alja már jó, ha tovább hagyod, kiszárad és kőkemény lesz. Kiszedés után 2 percet pihen a tepsin, majd rácson is tíz percet. 

Egyetlen probléma, hogy pihentetésnyi idő alatt mind elfogy. 

Ahogyan ez történt Gergőék esküvőjének másnapján, a Gabsi-féle szarvaspörkölt desszertjeként...

Nászajándékozásra csomagolva

Gergő és Diane sütije, 5 adag volt, tíz tepsi, százötven darab, este héttől, éjjel kettőig készült. 

Nagy kihívás, de jó mulatság, férfimunka volt!  

Houser a falon

Jim Houser Two Face című munkájának printje csajnem egy éve pihent a polcomon, míg végre elszántam magam és pénztárcám a bekereteztetésre.

Majdnem vízszintes

Egyik kedvenc alkotóm Jim, van könyvem tőle a Babel, de régóta vágytam valami falra tehető matériára. Mivel a főleg a Toy Machine-nál megjelent lapjai már rég elfogytak, nyomatok után kutattam, mígnem az elég jó felhozatallal rendelkező PosterChildPrints oldalon találtam rendelhető Housereket. (Ahol egyébként vannak Don Pendleton, Neckface, Tim Armstong művek is csakhogy pár ismert nevet említsek a repertoárból.)

Houserrel az a legnagyobb baj, hogy minden második cuccát kitenném a falamra. Annyira kedves, naiv, és olyan szép színeket használ, hogy teljesen odáig vagyok értük. Most is van egy print, egy gördeszkás ami nagyon kellene, de annyiba kerül, mint a négy Two Face bekereteztetése. Remélem nem sokan tudnak róla és marad nekem is egy...

  

A nagy IKEA-csapda

Az IKEÁban való vásárlás nagy csapdát rejt, így is van kitalálva az áruház; nincs esélye a vásárlónak arra, hogy gyorsan a kasszához menjen, át kell mennie az egész bolton. Az út tulajdonképpen az összes portéka mellett elvezet. Ez vásárlásra készteti az embert, még akkor is, ha egyáltalán nem akar vételezni, vagy ha megvan a konkrét portéka amit szeretne.

Így jártam én is a minap, összeírtam egy rövid listát csupa KELL dologból, olcsó apróságok: cukortartó, zuhanyfüggöny, elem, izzó, mécses. Ennyit akartam, bár kellene még szőnyeg, ágynemű, de most csak az előbbiekre volt szükségem.

A csomagolás megmutatja, ez nem Árpád-sáv...

És alig hogy elindulok a piactéren máris egy teljesen fölösleges ügybe ütközöm, piros-fehér, hosszanti csíkos szalvéta. Meg is dobban együgyű Athletic-rajongó szívem, pláne hogy féláron dobják utánam. Hogy mikor fogom használni, gőzöm sincs, egyelőre a San Mamés gyep darabja mellet van a polcon. De ha vendégségbe, kajálni jöttök, számíthattok rá, hogy a bajszotokra ragadó lecsó-szottyot (Fehér Béla után szabadon, miszerint a lecsónak nem leve, hanem szottya van...) piros-fehér szalvétával törlitek le.    

Hát ilyen az IKEA-csapda!  

Terem a vetemény!

Idei kattanás egyértelműen a növénytermesztés-gondozás. Két helyen is gyakorlom, otthon és a Rióban.

Virágzó cukkinik otthon

Most kezdtem csak a gazdálkodást, így egyelőre"igénytelen" zöldségeket mertem bevállalni. Azt hallottam a cukkinivel és a paradicsommal nincs sok gáz, közéjük hagymát dugványoztam.

Most kezdenek érni. 

A cukkininek már volt értelme, hiszen a Rióból vittem haza cukkinivirágot, hogy sörtésztába mártsam és bő olajban süssem ki őket. Az eredmény nem túl ízes - leginkább lájtos cukkini íze van - viszont annál látványosabb. Ropogós napsárga virágok, szárral, ropogósan. Nagyon jól néz ki, tipikus vendégváró falatka, kicsit sznob, de nagyon jó találmány!

A cukkiniken is van már termés - egyelőre csak a csíkos terem, hiszen az a legnagyobb - és a paradicsomokon is gömbölyödnek már termések. Tegnap fel is kötöztem őket, hogy érje a fény a bogyókat.

A Riót a könyvhét miatt elhanyagoltam kicsit, de támadok újra, hátha lesz még ott is betakarítás. A folyóparti telken most a napraforgók veretik leginkább, sajnos a hagymákat már kigyomlálta valaki...

  

Az a jó, hogy így full bio minden! Így jövőre egyértelmű, hogy ültetek paprikát, hagymát is, lehet megpróbálom a zellert meg a répákat. 

Sőt, még tyúkokon is gondolkodom!

Csigaholokauszt

Idei őrületem a veteményes. Életemben először ültettem paradicsomot, hagymát, cukkinit. Otthon már március elején ástam egy ágyást, amit áztatott az eső, majd többször le is döngöltem. Ebbe jött 200 liter virágföld és 50 liter szarvasmarhatrágya.

Holokauszt és kannibalizmus csiga módra

Jól megáztattam, összekevertem a vásárolt talajt, majd amikor már elég meleg volt már ültettem is a zöldségeket. A paradicsomok már rügyeznek, a hagymák is veretik magukat rendesen, de a cukkinivel csak a para volt.
Eddig.
Öt-hat cukkini palántám, növénykém tűnt el nyomtalanul. Este látom szépen fejlődött a két sziklevél, reggel hűlt helye, még a kis szárnak is.
Mi ez? Vakond? Lehúzza a föld alá, mint a rajzfilmekben?
Nem baszki, csiga. Meztelen. 5-15 centi ujjnyi vastag. Pöttyös. Lerágja. Felzabálja. Megsemmisíti a cukkinit. Hajnalban előmerészkedik az aljnövényzetből és iszonyatos ütemben rág.
Ez ellen tenni kell valamit, gondoltam, s belevettettem magam az internet-keresők vonatkozó találataiba. Írták, hogy a gyíkok, sünök, futrinkák megeszik a csigát, de esetemben azt hiszem több tucat gyíkra, két-három süncsaládra volna szükség. Más megoldás: csigapor, háló, csapda.
Nekem a csapda tűnt legolcsóbbnak, leghumánusabbnak, legtermészetbarátabbnak, így azt csináltam.

Le kell ásni egy befőttesüveget a növények közelében, úgy hogy 2 centi a föld fölött legyen, félig-háromnegyedig feltölteni sörrel, és egy kupak 15-20%-os ecetet bele.

Első hajnalra egy szem csiga nem volt benne, ellenben a növények jól lerágva és tiszta csiganyál a vetemény. Kurvaélet. Nem jött be. Este öntöttem még egy kis sört bele, másnap reggelre ez meg is tette a hatását. Két kis sárga házas és egy nagy meztelen esett csapdába. Harmadnapra három kövér meztelen, és így tovább.
Tudom, szemét módszernek tűnik, de legalább boldogan döglenek meg, hisz halálra-isszák magukat.

Különösen undorító dolog kihalászni a dögöket az üvegből. Megmerevedett, nyákos csigákat kihalászni nem lesz a kedvenc szórakozásom. Viszont döbbenettel tapasztaltam, hogy a tűzhelybe dobált hullák annyira sörösek lehetnek, hogy a kis sárga, házas csigák rámennek a dögökre.
Szóval az általam előidézett csigaholokausztot csigakannibalizmus követi. Hát ilyen teremtés a csiga...

 

Vége a legjobbnak!

Véget ért a legjobb Athletic-szezon, amit a klub szurkolójaként átéltem. Utoljára ’98-ban végzett BL-t érő helyen a csapat – az akkor gyűjtött 65 pontért ezüstérem járt.

A Hangya vigyázó szemeit a BL-re veti

Sőt, a Txingurri-féle gárda annyiszor győzött idén, mint a legutóbbi bajnokcsapat, ami 83-84-ben szintén húsz győzelmet számlált. Többre értékelem ezt a szezon, mint a Bielsa által dirigált, két döntővel – elbukott döntővel – végződő nagy tavaszi menetelést. Szerintem nagyon fontos az a kiegyensúlyozottság, amit Valverde adott a csapatnak.

Egy fejben teljesen széthullott, egykori fő gólvágóját vesztő keretet vett át a nyáron és kovácsolt belőlük „otra liga” győztes együttest. Olyat, amelynek játékosai egymásért is küzdenek, amely képesek tíz perc alatt megújulni. Amelyben összesen tizenöt játékos ér el gólt, és amelynek legeredményesebbje spanyol pichichi, amely túl tud lendülni csapatkapitánya és sérüléséig gólkirálya kidőlését. Ha hozzá vesszük még, hogy volt olyan meccs, amikor a keret három (!) középső védője sem állt rendelkezésre, vagy amikor annyira elfogytak a támadók, hogy ifiktől kellett csatárt hozni, hát le a kalappal a mester előtt!

Egyhamar nem felejtem el, ahogy Balenziaga néhány fordulóval a vége előtt mindenben kisegítette az „újonc” Etxeitát. Azokat a meccseket, ahol az első játékrészben tiszta káosz volt a csapat, x-re meg buktára állt, azt a másodikban minden rendeződött! Vagy amikor hiányzott Aduriz, de a Bilbao Athleticből pótlására felhozott, első meccsét játszó Guillermo betalált a Betis ellen? Csodálatos volt, én mondom. És egyáltalán nem bánom, hogy az Espanyol mumusunk maradt…

A hab a tortán már csak az volt, hogy mintegy 8 (!) fordulóval a vége előtt kiderült, hogy a 8. helynél nem végezhetünk hátrább. Eggyel később az, hogy az EL-ben biztosan indulhatunk, majd hárommal a vége előtt az, hogy nem érhet be minket a Sevilla. Azaz, hogy tizenhat év multán ismét a BL-be mehet az Athletic.

Hálásak vagyunk Valverdének még akkor is, ha a BL-ért meg kell szenvedjünk, hiszen az augusztus 8.-i sorsoláson kaphatjuk akár az Arsenalt is, addig azonban csak azért kell izgulnunk, hogy a nagy tőkés klubok ne vigyék el sikereink kovácsait.  

Csapatunk egyik legjobbja, Itu minden bizonnyal megy Brazíliába...

Mellesleg a szezon vívmányai voltak, hogy soha ennyi közös meccsnézésnem volt szurkolói csoportunk történetében, hogy új szurkoló arcokat ismertünk meg, hogy újabb baszk barátokra tettünk szert, ezúttal Budapesten. Most csak az kéne, hogy akár a BL-ben, akár az EL-ben magyar, de mindenféleképp közeli csapatot is kapjunk, hogy élőben szurkolhassunk a csapatnak bilbaói barátaink társaságában!