És ezzel beállt abba a sorba, amibe nálam beállt már a Death by Stereo, a No Use, kicsit a Suicidal, vagyis hogy évről-évre fogy belőlük az energia és amiért rajongtam értük az elszállt.
Fat Mike-ék már a 2007-es koncerten sem villantottak nagyot, de akkor még valahogy elviselhetőbb mértéket öltött a dagi közönségbaszogató és Budapesttel meg Magyarországgal való viccelődése. Akkor még volt bennük valami finesz és akkor talán még nem akartak annyira "megmondani". Ez a megmondós attitűd nem áll jól nekik, arra ott van a Propagandhi. A NOFX nem tudott olyan idióta maradni, ami jól állt nekik, lehet, hogy nem hallgatták eleget a The Descendentst, és fölnőttek. Sajnos.
Tulajdonképpen végignéztem ezt, hiszen tizenöt éve láttam először őket a a prágai gördeszkaversenyen (!). Akkor még csak a Kill all the white mant és a Don't call me white-ot, meg a Champs-Élysées-t ismertem tőlük, és ott Prágában szerettem bele a muzsikájukba.
Aztán 2000-ben a Hátsó Szándékos fiúkkal kimentünk Bécsbe a Deconstruction Tourra, ahol a Lagwagon, és a 59times The Pain társaságában léptek föl. (Az első koncert kezdete előtt megláttuk Fat Mike-ot a színpad szélénél. Odamentünk aláírást kérni, marokra fogta a tollat és a jegy hátára nagybetűkkel odaírta: FAT. Az a betűt bekarikázta. Kiosztott négy-öt autogramot, majd megunta és odahívott egy biztonsági őrt, hogy írogasson alá helyette.)
2007-ben voltak a Pecsában és most "tízeurós" koncerten a Parkban. (Te jó ég, mennyit álmodtunk arról, hogy ennyiért ilyen zenekarokat láthassunk itthon, ne kelljen átmenni értük a sógorokhoz!)
És a NOFX lufi szép lassan, leereszt a szemem láttára. Kár érte, sajnálom.
Bocs fiúk, én csak akkor megyek legközelebb - ahogy ígértétek négy éven belül - ha ZP-be jöttök nyolcszázért!
Epilógus: valahogy a Faith No More az, amit sokszor láttam még a fent említetteken kívül és ami meg tudta őrizni a lendületét, imázsát vagy mit. No meg a Sick Of It All...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése