Kenyeres poszt

Mindennapi kenyér, meg kenyerem java, ilyen idétlen címeket is adhatnék a bejegyzésnek. Nem teszem, mert ha a kenyérsütés szóba kerül idétlenségnek, hülyeségnek helye nincs. Hihetetlen folyamat az elejétől a végéig. Vagyis kovászkezdéstől, kenyérszegésig.

Fehér kenyér

Először is, elnézést az eltűnésért! Az utsó poszt a tavaly szeptemberi berlini, pedig azóta voltam a Loire-on horgászni, nem írtam meg a sütés nélküli sütit és egy csomó más receptet és más élményeket sem.

Szóval az úgy volt, hogy régóta foglalkozom a kenyérsütés gondolatával, Galambér barátom  pedig már az óévi pecakor mesélte, hogy bagettet süt otthon. Ehhez hozzájön, hogy megjelent egy könyv Akik elmentek péknek címmel: mindenféle olyan péket mutat be, akik felhagytak eredeti szakmájukkal, hogy kenyeret süssenek.

Nos ebből a könyvből kiolvastam a kovászkészítést, és mivel sokat hivatkozik Limarára, elkezdtem olvasni az ő blogját is. Aztán elkezdtem e két forrásból kovászolni. Ez nyolc-kilenc napos folyamat, utána lehet vele kenyeret sütni. Motivációm egyszerű: adalék- és élesztőmentes pékárut akartam.

Gyermeki izgalommal és mindenféle tapasztalat nélkül kezdtem a kovászból kenyeret gyártani. Limara kezdőreceptjével indítottam. Bevált, annyira bevált, hogy ezt variálom, változtatom. Az alap marad.

Az első kenyérre nem mertem ránézni. Már jócskán túl volt a sütési idő felén, amikor először belenéztem a sütőbe. Olyan látvány fogadott, amit nehezen hittem el, gyorsan visszacsuktam, majd két perc múlva megint belenéztem, hogy elhiggyem a szememnek amit látok. Mintaszerű kenyér ült a tepsin.
Ezután azt képzeltem el nehezen, hogy ehető lesz. Pedig az. Könny gyűlt a szemem sarkába amikor levágtam az első szeletet és megkóstoltam. Hihetetlen íz és állag. A héj ropog, belül puha.

Rákövetkező héten már szombaton és vasárnap is sütöttem egyet: előbb egy simát (fele fehér, fele teljes kiőrlésű rozsliszt), vasárnap rozmaringosat.

Most hétvégén, szombaton egy fehéret (teljes fehérliszt, csak a kovász rozsos) vasárnap pedig magosat. (Ez eddig az über alles!).

Ezt a kenyeret magában is lehet enni. Mint egy rágcsálni való. Annyira elégedett vagyok vele, hogy egyelőre nincs is ingerem másfajtát kipróbálni.

Senki se csodálkozzon, ha legközelebbi alkalomra kenyeret kap tőlem! 

fotók: http://martonnovak.com/


Update!
Sörös kovász! Kiveszed az ősből a szokásos adagot, feléleszted 12 óra alatt. Utána felöntöd kb. másfél deci barna sörrel amiből kikavargattad előtte a buborékot! Hagyni kell érni, annyit, amíg el nem keld buborékozni, majd mehet bele a szokásos mennyiségű list, víz, só, obcionálisan méz, joghurt, stb. kinek mi.
Sokat kísérleteztem míg megtaláltam az ideális sört, próbáltam világost, barnát, ale-t, lágert. A legjobb a Soproni Démon!
Íze, állaga, hmm!