 |
| Így kezdett Márton |
Történt, hogy legrégebbi és horgász barátaimtól negyvenedik szülinapomra kaptam egy írországi horgászatot. Gő már járt a Corrib tavon csukázni és mivel a tavalyi svéd út előtt is felmerült Írország, szinte egyértelmű volt, hogy idén oda utazunk. Nem árt azonban alaposan felkészülni a Csatin - mondogattuk Balázzsal - bár a környezet és az elejteni kívánt halak mérete egyáltalán sem hajaz az ír körülményekre. Gyakorolnunk kellett, na.
Mivel az idénynyitó horgászat remekül sikerült, úgy gondoltam, elhívom Mártont, hátha akad valami a horgára.
Döbbenten tapasztaltuk, hogy a Csatin verseny van, alighogy elkezdtünk kipakolni, már jött is egy faszi, hogy ugyan etetéssel ne zavarjuk má' a versenyzők halait. Nem is nagyon lett volna értelme kaját dobálni, mert víz nagy volt, a kishalak távolabb a parttól, emelőhálóval esélytelen volt őket megfogni, így először Galambér aprította őket spiccbottal. Mihelyst meglett egy pár órányi csali a megátalkodott pergető szerkót is váltott és indult a befolyó vallatására. Sokáig nem is kellett várnia, csakhamar giga-sügeret mutatott fel, amelyet a tilalmi idő utolsó hétvégéje, valamint a hal méretei miatt szájbilincsre került.
 |
| Galmbér torpedóval |
Következőnek Márton indult be, szintén sügérrel, aztán Galambér vetette a plasztikot egy-egy torpedó közé: két szép balint akasztott, majd engedett vissza. Közben Márton a második sügeren is túl kissé motivációját vesztette, na ja, ő már délben túl volt két fogáson. És mivel az év ezen szakaszában a folyami rákok nem igazán aktívak Márton szinte foglalatosság nélkül maradt.
A sügerezésből én is kivettem a részem két szép, "eltevős" példánnyal. Majd hopp, jött fenéken egy olyan balin, ami majdnem berántotta a cájgomat!
Aztán csend, síri csend, tűző nap és dögmeleg.
 |
| Cájgom és bálintom |
Próbáltam még balint fogni, Balázs annak rendje s módja szerint bealudt a napon, legkisebb testvérem az árnyékban nyűglődött. Próbálkozásaimat nemhogy nem koronázta siker, hanem elcsesztem egy csomó balin-kapást és a zsinóromra tekeredő vízinövények miatt elhajítottam két-három szereléket.
Lefújták a versenyt, Balázs indulhatott pergetni. Mi Mártonnal egy úszóst hagytunk bent és azt terveztem, hogy beavatom a villantózás-twister-wobblerezés művészetébe. E szándékomat csakhamar keresztülhúzta a halőr megjelenése, aki maga is a zsilipnél horgászott: mivel Márton gyerekjegyével csak úszózásra jogosult, nem akartam konfilktusba keveredni és ezáltal Mártonnak negatív élményt szerezni.
Hét óra előtt pár perccel azonban a fellegekbe került a fiúcska! Miután megint elszúrtam egy kapást, mondtam Mártonnak, na én már eleget hibáztam, a következő a tiéd! Azt elmerül az úszó. Balinra gyanakodtam, ezért, hogy biztosan meglegyen a hal, megakasztottam, majd nyomtam is a botot Márton kezébe. Fék recseg, hal közel, Márton első igazi halával birkózik. Mondom mit csináljon, csinálja. Fárad a csuka, Márton eksztázisban. Fogom a szákot, merítem a vízbe és mondom Mártonnak: neked kell irányítani a halat! Szépen lassan vezesd a hálóba. Úgy lett!
 |
| Cím nélkül |
- Ezt eltesszük, ugye, hazavisszük?! - így az öcskös.
- Ez nemes hal Márton, le kell mérni a hosszát! - feleltem - Hozd az engedélyed, abban meg vagyon írva mi a méret.
Márton hozza a papírt, megolvassa: 45cm.
-Na - mondom - akkor hozd a colstokodat, az mérd le, az orrától a farka tövéig.
- 45 centi! Akkor eltehetjük, Beírhatom a fogási naplóba?
- Nemhogy beírhatod, be kell írnod!
- Ez az első hal amit beírok! Ez az első csukám! - repesett a gyermek.
Zárásnak én is intéztem egy szép csati-csukát, visszaeresztettem. Aztán Balázs is visszatért, rémületes fotóval. hatalmas törpeharcsát pergetett, amire azt hitte rendes harcsa és visszadobta. Pedig azt már megérte volna lenyúzni.
 |
| Cájgom és csukám |
 |
| Félelmetes méretű téhá |
Hazatérvén Márton társaságában megpucoltam és lefiléztem a csukát, ami másnap paprikás lisztben sült ropogósra. A sügerek szintén. Ha ilyen élmény után nem lesz horgász a kölyök, nem tudom mi kellhet. Ő most 11. Jelzem az első rablóhalam olyan 15 évesen fogtam...
