Kekszes-habos eperkorona

Nakérem. Készítettem egy mennyei, pihe-puha, epres, tejszínhabos etwast. Következzen a hiteles történet és a recept.

A Paprika Tv-n bűvészkedett valami olasz maca, olasz piskótát vagdosott egy magas falú üvegtálba, meglocsolta limoncellóval, aztán felezett epreket nyomott a tál falához, megragasztgatta tejszínhabbal, amarettós kekszet tört bele és ezt ismételgetve három emeletet épített.
A másik ok, meg hogy a Spar akciós újságjában 300-ért ajánlottak fél kiló epret.
Nyilván nem akartam 5000 forintos édességet csinálni ezért kicsit változtattam a hozzávalókon. Tejszínhab oké, nem nyomós, rendes felverős tejszínhab, fél liter, 3-4 teáskanál cukorral. Piskóta helyett vettem fekete-fehér kalácstésztából készült kiflit. Ezeket vékonyra szeleteltem és vajon, serpenyőben megpirítottam. Ez lett mindennek az alja. Meglocsoltam pálinkával. Megfeleztem az epreket és csúccsal fölfelé, "tenyeressel" a fal felé sorakoztattam őket. Jött egy adag tejszínhab, nagyjából az eprek magasságáig, befelé leejtősen. A kis krátert olyan 1 centis babapiskótakockákkal és morzsával töltöttem ki. Megint egy kis tejszínhab, egy réteg kalács, pálinka, tejszín, eper, babapiskóta és a tetejére reszelt keserű csoki.
Pár óra alatt összeérik a hűtőben. Megbontás után sok esélye nincs a túlélésre.
Hát ilyen az én eperkoronám!

10.000!

Tízezer kattintás érte a blogomat! Tudom, a legtöbbje orv támadás, de mit érdekel ez engem!
Tízezer, tízezer, tízezer!

Catch and filézz! - idénynyitó

Március 31-én éjfélkor végre lejárt a csukatilalom, és bár a csatin nincs fajlagos tilalom, mi korrekten kivártuk az ívás hivatalos végét. Április 3-án tartottuk az idénynyitót. Catch and release helyett kikiáltottam a catch and filézz idényt!

Csukafüzér friss zöldben

De még milyet! 8 óra 45 perckor vetettem be - Galambér és Gő azonnal nekiláttak a kilométereknek - a szokásos első helyen.
Emeltem pár kishalat, és már hajigáltam is a cájgot. Hogy arrább dobjam a fenekest, kihúztam az úszóst és csak belógattam oldalra, amikor elmerül az úszó. Bevágtam, de sügérre számítottam, úgyhogy leakadt a csuka. De tapasztalt csukázó lévén, friss kishallal azonnal dobtam is vissza ugyanoda. Természetesen nem eredménytelenül. A jó 16-os zsineg végén máris ott küzdött egy máfleles csé. A többiek még látták ahogy szákolom olyan hamar jött.
Na, hát ezért megérdemlek egy kis jutalmat, gondoltam, és az autók szélárnyékába húzódtam. Megyek vissza a botokhoz, jutalommal a kezemben, ahogy odaérek, szépen bemozdul a kapásjelző, majd szinte indul utána a bot. Bevágok, az ellenállás heves, és hát bűvészkednem kellett, egyedül voltam és Galambér szákjának nagyon hosszú a nyele, úgyhogy nyögtem rendesen, amikor partra emeltem a szép kettő feles csukát!
Azonnal hívtam a többieket, hogy bármit is csinálnak azonnal hagyják abba és kezdjenek fenekezni-úszózni.
Gő hamar megfogadta a tanácsomat, csakhamar visszatért és helyfoglalás után nemsokkal horogra csalt egy szép sügeret. Majd még egyet. Nagyjából ezzel egy időben elkezdtek csapkodni a balinok. És mikor Gő már azt mondta volna: Ezeket a büdös életben nem tudjuk kifogni, merült is az úszója. Egy jó kettes balin volt a zsákmány, amit fárasztani kellett a matchbottal, vékony damillal.

Gő tavaszi torpedója

Majd, hogy a világ rendje helyreálljon Gő is aprított két kis csukeszt. Majd, hogy még inkább helyre álljon, én is beújítottam még két kolbászt meg egy sügeret. (Galambér sajnos betlizett, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy aznap nem szerették a ragadozók a műcsalit, Balázs pedig türelmetlen a statikus horgászathoz.)

Les kolbers

Az ürömöt az örömben az jelentette, hogy sajnos a nagyobbik csé szabadította magát a bilincsről. Fél év alatt már másodszor történt ilyen - tavaly Galambér egyik csukája oldotta magát -, tanultunk belőle, soha többé nem teszünk két csukát egy bilincsre!

Szóval így nyílt az idény. A cím előrevetíti, hogy a hazavitt csukát lefiléztem. Így tulajdonképpen fogott halaim 4/5-ét visszaengedtem. Volt tehát, catch, release és filéz is. Remélem a szabadult csuka jól van...

update: csak most néztem meg és frankón nem vágtam, hogy van már ilyen címmel mindenféle cucc a neten.
     

Húsvéti húsok

Igazából a T-Home-nak köszönhető minden, mivel tavaly valamikor elvették a Eurosportot. Ezért aztán bővebb tv-csomagra váltottam, mindössze 1500 forintért. És a bővebb csomagban van Paprika TV. Ott láttam Jamie Oliver húsvéti pásztor pite receptjét...

Lapocka sózva, borsozva

Gondoltam ez majd mindenhol fent lesz a neten, recepttel, videóval - tévedtem. Egy képek és videó nélküli receptet találtam. (Ez nem a gyors, easy változat, hanem a hatórás, ugyanis ebben nem darált vagy kockázott hús van, mint ahogy azt a StreetKitchen is megénekli.)
Hanem csontos báránylapocka.
Életemben másodszor sütöttem bárányt. Az első szerintem nem is bárány volt, meg át is basztak vele: alig volt ehető része annyi mócsing, ín meg zsír volt rajta.
Azóta viszont lett HENTESEM. Igen, csupa nagybetűvel. Minden vörös húst náluk veszek csak a daráltat nem. Ez Vágó Ákos intézménye a Nagycsarnok alagsorában. (Régebben Hentes Józsi és Ákos boltja volt, de valamiért szétváltak útjaik. Ákos maradt a csarnokban én meg hű maradtam hozzá.)
Szóval Ákosnál vettem egy gyönyörű cirka 1,4 kilós báránylapockát.

Olívaolajjal alaposan bekentem, majd jól besóztam. Magas falú tepsi híján jénaiba raktam, sütőpapírra, hogy ne ragadjon le, alá kétdeci víz, majd befelé a 160 fokos sütőbe. (A csülöknél körbe kellet vágni, mert nem fért volna bele a tálba.) Jamie aszondja 4 óra kell a kétkilós báránynak, az enyémnek elég volt 3. És annyira működik, hogy egyszer öntöttem alá még fél deci vizet, illetve kétszer megforgattam, hogy ne ragadjon rá a papírra.
Úgy megsült kérem, hogy amikor a csontot kifordítottam belőle, a végén nem maradt rajta husi olyan omlós lett.

Porhanyósra sült bari

(Ekkor serpenyőbe vágtam a kacsamellet, kisütöttem a zsírját, kapott egy kérget és a sütőben 20-25 perc alatt megsült. Ezalatt hosszába kettévágott répát pároltam a visszamaradt zsíron. Csak, hogy legyen egy kis előétel....)

Bárány előtti étel: kacsamell párolt répával

Kicupákoltam a húst és félretettem egy tálba. Felaprítottam két nagy hagymát, három répát, két fehérrépát és két szál zellerzöldet. Ezeket kevés olívaolajon - tudom, szentségtörés, hogy nem a bárány zsírján, de Palkó öcsém miatt nem mertem, nehogy túl karakteres legyen a kaja íze - karakterizáltam, hozzáadtam a húst, egy evőkanál lisztet és kicsit megpirítottam. Jött kb. nyolc deci víz, két ág rozmaring és két babérlevél. (Az angol beleteszi a cupákokat, csontokat is.)
Háromnegyed óra alatt szépen elrotyogott a leve. (Aggódtam, hogy túl sok lesz a szotty, ezért egy icipici keményítőt kevertem bele.) Majd, ahogyan a hivatalos út mutatta: csináltam egy cheddaros krumplipürét rákanalaztam és elegyengettem a ragun. Megszórtam zsemlemorzsával és sajttal, azt még egy óra a sütőben.
(Nagyon paráztam, hogy pont az utolsó művelet nem jött össze, mert a sütőben úgy látszott, hogy a püré keveredik a raguval...) De nem keveredett. És frenetikusra sikerült. Evés közben könny gyűlt a szememben, azt hiszem drága nagyapám keze alól ettem utoljára ilyen kifogástalan bárányt. De igazán Palkó árazta be, aki kétszer szedett abból a bárányból, amire néhány órája még azt mondta: illata alapján nem biztos, hogy szeretni fogom.

Mint egy portugál puding-kosárka

Hát ennyi.
Azért desszertnek még összedobtam egy lájtos almás morzsát, egy kis eperrel tuningolva.
Vasárnap meg indítjuk a horgászszezont. Lesz miről írni megint!
  

A Róka az Oroszlánkirály!

Aritz Aduriz, az Athletic 35 éves csatára tegnap ismét nagyot villant. Ebben a szezonban nem először, mióta visszatért az Athleticbe nem először.

A Róka volt a vadász

Sokan mondják, hogy a Róka - ez Aduriz beceneve - másodvirágzását éli mióta visszajött a baleári és valenciai "száműzetése" után. Szerintem nem másodvirágzásról van szó. Aduriz egyszerűen most ért be, most van a legjobb helyen, a legnyugodtabb körülmények között. Így lehet igazán jól dolgozni, még úgy is, hogy ehhez nyilván kellett, hogy fényképezkedjen velünk Augsburgban.
A Róka ma 111 Athleticben lőtt gólnál tart, hamarosan a legjobb tíz gólvágó közé kerül. Ha így megy még neki, remélem nemsokára megújítja jövő nyáron lejáró szerződősét!
Íme tegnap gólja, az Európa Ligában, a Marseille ellen:

Bréking: csodálatos rajz!

Karcsi kollégám a minap nagy meglepetéssel szolgált. 
Első osztályos unokahúga focikártyákat gyűjt és ennek kapcsán szóba került náluk, hogy én Athletic szurkoló vagyok. Erre Niki papírt és tollat ragadott és rajzolt nekem. Ő - koránál fogva - nem tudhatta, hogy nemrég volt Manchester-Athletic meccs, ezért még csodálatosabb, hogy ilyet rajzolt. Ez az ereklye méltó helyre kerül a többi Athletic-cucc közé!

Bilbaóból az EB-re

Az meg hogy, mi? Az alapötlet Egoitz barátunké, aki még Augsburgban megnyilatkozott az ügyben, amikor arról beszéltünk baszk barátainkkal, hogy hol találkozunk legközelebb.

Lesz "liptáking" Bordeaux-ban is!

Az "Ész" találta ki, még ott a pályaudvaron, hogyha Bilbaóhoz közel sorsolják a magyar csapatot - Bordeaux, Toulouse - akkor mi menjünk Bilbaóba és onnan együtt a meccshelyszínre.
Pinnyey Ricsi barátom és állandó sportútitársam szeme is felcsillant a terv hallatán, és amikor decemberben megtudtuk, hogy az osztrákokkal Bordeaux-ban játszunk június 14-én, egyből regisztráltunk a jegyekre szóló sorsolásra az UEFA honlapján.
Egyeztettünk a baszkokkal is, és mivel ők még nem tudták lesz-e szabadságuk aznap, Ricsivel így döntöttünk. Én regisztráltam 4 darab 25 eurós jegyre. Nyilván akkor a legkerekebb minden, ha ezt kisorsolják nekünk és Mikel és Egoitz is tud jönni.
Ricsi regisztrált 2 db 105 eurós jegyre, ha esetleg a baszkok nem tudnak jönni, mi azért átmegyünk - azzal a kitétellel, ha nem nyerünk ebben a kategóriában, akkor elfogadunk drágább, 145 eurós jegyet is. (Végül is basztmeg, még sosem voltunk világversenyen a válogatottért és hiába pumpálták fel az EB mezőnyét, a magyar foci állapotát nézve, lehet, hogy egy ideig várni kell még a következő kijutásra.)

A regisztráció után pedig, csak, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, vettünk is egy-egy repjegyet Düsseldorfon keresztül Bilbaóba. Szóval könyvhét utolsó napján elindulunk Bilbaóba. Másnap így-úgy-amúgy, valahogy Bordeaux-ba. Aznap este vissza, majd pénteken haza.
Ha meg nem nyerünk - ez szinte lehetetlen - akkor a Zazpi Kaleak - Bilbao óvárosa - egy kocsmájában nézzük az osztrák-magyart.

Kérlek szorítsatok, hogy megnyerjük a 25 eurós jegyeket és akkor a különbözetből csak szuveníreket vásárolok majd, nektek!

ui. 1.: már előkerestem a régi meccsrejárós zászlót, ami oly sokszor ázott el - leginkább a könnyeinktől - meg a válogatott mezemet is, amit a barátaimtól kaptam harmincadik szülinapomra...    

ui. 2.: most vettem csak észre, hogy Ricsi mennyi posztban szerepel. Kijárt már neki egy külön címke. Ricsi, voltál már címke valahol?