Így ment ez... tavaly

Szóval a blog alcímének sorrendjében lássuk az elmúlt évet. Gördeszka, kaja, foci, horgász, és a többi..

A tavalyelőtti gördeszkás évet sikerült megfejelni elég alaposan. Már március végén építettünk egy hiánypótló elemet a Rióban, majd egy C-alakú negyedívet, egy kis piramist, illetve belekezdtünk egy végeláthatatlan projektbe, egy pool építésébe. Hogy sokat fejlődtem volna deszkázásilag, az túlzás, de harmincöt évvel a térdeimben, ízületeimben ez nem meglepő. Azért kaptam két trükköt Santi kisfilmjében itt: Hypnotic (én 4:43-tól).

Csucsu hurrikánja az egyik 2013-as elemen, a tacón. Fotó: Zsombi

Ami a Rión kívüli gördeszkázást illeti, felejthetetlen turnén voltunk Debrecenben, a Supra-csapat és a velük megélt Deszkás Piknik is felejthetetlen marad. Mint ahogy berlini kiruccanásom áprilisban, amelynek nagy részét a város gördeszkával való felfedezése tette ki, Flo Schneider barátom kalauzolásával. Aztán volt egy elég jó - majdnem jó - OSG, jó külföldiekkel.

Kajailag. Jó sok minden sütnivalóm volt idén, és volt, hogy egy-egy sütnivalót egymás után többször is megcsináltam egyrészt a fejlesztés, másrészt a rákattanás miatt. Sok garnélát ettünk, ezt váltotta a sajtos rúd őrület. Aztán késő tavasszal és nyáron nem nagyon készült semmi, mert inkább gördeszkáztam, hacsak nem számítjuk a főzés nélküli fagylaltot. Ősszel meg jött a csokis-diós keksz majd december 30-án a gateau au chocolat, amit prolongálok az elkövetkező hónapokra. Ja, és elég jó csirkéket sütöttem.
A legjobbakat Gergő barátomnál - halgombóc, Ajtó barátomnál - perzsa csirke, ettem.

Horgászat és főzés. Csak a zsákmány hiányzott.

Foci, vagyis Athletic Bilbao. Gyötrelmes tavasz után május közepéig kellet várjunk ahhoz, hogy biztosan első osztályban tudhassuk a csapatot. Ekkora azonban már az Athletic alapítványának elektronikus postafiókjában volt az esszém, amit a San Mamés-pályázatra írtam és amit Váczi Mariann fordított spanyolra. Mi több a hónap végére az is kiderült, hogy az írást beválogatták a könyvbe.
Nemsokára jött Valverde és újjávarázsolta és megerősítette a fásult keretet, ezen változások vezettek oda, hogy a csapat jelenleg a negyedik helyen áll.

Év vége felé volt okunk örülni!

Horgászszezonunk maga volt a tragédia. Jó halakat nem fogtunk, viszont rengeteget szoptunk, mind időben, mind anyagilag. Egy-két kivételtől idén csak kolbászok jutottak. Ez főleg a tavalyelőtti példányok után lehangoló. Ez az idény nem kizárt hogy olyan szar legyen, mint a tavalyi!

Somogyudvarhelyen bakra ültettük a szörnyeteget. Tegye fel a kezét aki akadt már el terepjáróval!

És a többi. Lakásvétel, eladás, lakáshitel ügyintézés, deszkák, képek, printek a falra, összesen két Offline, két tetkó, minden rekordot megdöntő könyvheti forgalom, kevés olvasás. A fő kérdés továbbra is, idén is: Hol "A" nő?

Egy éves a blog!

Ma egy éve kezdtem írni blogot, ez alkalomból sütöttem egy gateau au chocolat nevű sütit. Egy éves statisztika és sütirecept alább.

Középen lehetne kicsit nyersebb is, de elsőre nem rossz!

A sütit nagyon régóta meg akartam csinálni, de valahogy sosem kértem el a receptjét Gergő barátomtól, illetve gyermekei édesanyjától Diane-tól. Vagy ha el is kértem, elfelejtettük. De végre megvan! Ezt a sütit akkor sütötték a francia lányok, amikor Gergő harmincadik szülinapját ünnepeltük Kékkúton. Természetesen felírjuk a menübe! 20 deka jó minőségű étcsokit és 20 deka vajat együtt felolvasztunk. Hozzákeverünk 20 deka cukrot, négy tojást és 10 deka lisztet. 30 perc 200 fokon. A belseje kicsit nyers marad, de az a cél. Én egy picit tovább hagytam, de túl is sült pedig csak öt percet kapott pluszban.

Ami a blogot illeti. 3371-szer tekintettétek meg a napló összesen 57 bejegyzését, vagyis az átlag heti egy bejegyzést, majdnem tízen néztétek meg naponta. Legtöbbször a Nagyiccei happeningról szóló beszámolóra kattintottatok, valószínűleg mert HC-ék megosztották a facebookon.

A karácsonyi izé után összeszedem magam nemsoká és kiértékelem az elmúlt évet. Csak úgy, hisz így megy ez...  

Csomag Bilbaóból!

Hosszas tortúra után megjött az a csomag, amelyben ajándékokat küldtek az Athletictől. A San Mamés 100. évfordulójára kiadandó könyvbe kerülő írásomért kaptam. Sajnos a mez - ami a szállítólevélen is szerepel -  nem jött "csak", üsse kő, majd küldik. Nagy szavak helyett képek és felsorolás a cuccokról.
I got the long-waited package from Athletic, with full of prizes I won with the essay I wrote to the book of the 100th anniversary of San Mamés. Unfortunately the shirt wasn't in in the pack, but I don't mind, they will send it. Instead of words here are some pics and the list of the things.
Köszönöm szépen! - AUPA ATHLETIC! - Eskerrik asko!

Fenntartható csomagolás. Természetesen piros-fehér-zöld / Eco friendly wrapping. Red-white-green of course 

Címeres boríték / Envelope with crest of Athletic

Nyílik a csomag / Opening

Kollekció / Collection

- Egy darab gyep a San Mamésból (ennek örülök a legjobban!) / A piece of the field of the Cathedral

- San Mamés 100 sál / scarf

- Athletic bögre / an Athletic mug

- Két pakk kitűző / Two packet badges

- Naptár / Calendar

- Két CD / Two CDs

- Két DVD /Two DVDs

- Agur San Mamés! poszter / poster

- San Mamés kulcstartó / key ring

- San Mamés makett / makett

Calzonét!

Az óraátállítás és a korai sötétedés az utcáról és a Rióból visszaűz a konyhába. Főzős hetek-hónapok következnek.

Pizzatésztával régóta kísérletezem, de az igazat megvallva sosem lett az igazi. A biztosan a liszt miatt, gondoltam én. Ezért beleültem kicsit a google-ba és addig keresgéltem, amíg nem találtam emberi léptékű - 1kg-os - 00-ás pizzalisztet, elérhető áron. Az elérhető ár jelen esetben 350-ot jelent.

Aztán, hogy ne pazarékoljam a drága alapanyagot, jó sok pizzatészta-receptet is megnéztem hozzá. Főleg Gianniét. Hiszek Gianninak.

  

Aszondja a derék olasz: 1 kiló liszthez fél liter víz, morzsányi élesztő, só, olívaolaj. Egy kicsi - de nem az összes! - langyos vízbe 1-2 deka élesztő, lisztkupac közepébe kráter, bele az élesztős víz, liszt a széléről belekever. Só. Lassan hozzá a többi víz, majd az olíva. Jól átgyúr. Majd olajjal kikent edénybe - az olaj, hogy a tészta ne ragadjon az edényhez - 15-20 órára. Tetejére nedves konyharuha, hogy ne száradjon ki.

Sütése előtt átgyúr.  Ha ismét életre kelt a tészta lehet nyújtani. (Elvileg kézzel kellene, nem sodrófával.) Tetszőleges méret, feltét vagy töltelék. Aztán mehet a sütőbe.

Még azt is mondja az olasz, hogy otthon nehéz akkora hőt csinálni a sütőben, ami a pizzának jó. Jelentem azért egy egyszerű trükkel sikerült. Amikor beindítom sütőt, egyből beleteszek egy tepsit, max fokozat, hőlégkeveréssel, és így olyan hőt lehet kicsikarni, hogy a sütőpapír megfeketedik! Így a calzone is megsül 15-20 perc alatt.

És azért calzone, mert az jobban, könnyebben lehet melóba vinni. Míg a pizzát nehezen lehet csomagolni, addig a calzone könnyen eltehető.
Persze frissen a legjobb!

Az alábbi linken látható-olvasható Gianni tuti receptje. Listen to Gianni!
http://www.youtube.com/watch?v=ErdqKTVdzRQ

Egy kis baszkulás

A hétvégén Baszk Kulturális Napokat rendezett Izkasun Perez és Molnár "Kultúrtapas" Péter Szegeden, illetve Budapesten.

Mint a baszk kultúra iránt érdeklődők, természetesen a maroknyi Athletic-szurkolói csapat egy része meg is nézte a budapesti felvonást. Vagyis a pénteki felvonást, hiszen a szombati táncházzal egy időben az Oroszlánok Caparrós Levantéjével játszottak.
Az Athletic meccsei pedig semmiféle kultúrával, tánccal nem érnek föl.
Egyáltalán semmi sem ér fel az Athletic meccseivel!
Szóval lenéztünk pénteken a Bontxo bárba, ami a főváros legújabb tabernája és nem bántuk meg.

Szimpatikus hely a Bontxo. A minőségről talán az mondja a legtöbbet, hogy a séf a tulajdonos maga. És totálisan baszkos (ez számomra azért érdekes, mert keveredtem már email-vitába a Pata Negra egyik tulajdonosával a lauburu, valamint a spanyol és a baszk elnevezések kapcsán.).
No de ez mindegy is. Kisvártatva nekiestünk a pintben (0,56 liter) mért, csapolt Estrella Dammnak (barcelonai sör), amely bár nem olcsó, de már két korty is elrepített minket az Ibériai-félszigetre. (Pláne Ricsiéket, akik egy hete még Bilbaóban voltak...).

Molnár Péter mintegy másfél órás előadása elején üdvözölte a vendégeket, kiemelve az Athletic Bilbao hazai szurkolói csoportját, majd még kétszer vagy háromszor beleszőtte mondandójába a bilbaói vendégszeretet illetve a baszk sapkából, a txapel szóból eredő txapeldun, azaz bajnok kapcsán. Péter beszélt/mesélt nekünk a baszkság geográfiai elhelyezkedéséről, történelméről, a történelmi és az autonóm Baszkföldről, a nyelvről, kultúráról, zenéről és kajáról. Mindezt képekkel, térképekkel illusztrálva, szagosan, ízletesen.

És ha már az ízeknél tartunk. Voltak pintxó-k is. Én kettőt kóstoltam meg a négy-öt fajtából. A kroketteket annyira nem szeretem, viszont nagyon érdekelt a véreshurkás és persze a sonkás-sajtos, a gazpachoról sajnos lemaradtam. De az előbbi kettő! A véreshurkástól kicsit ódzkodtam, de ahogy az a kis pimiento a hurkácskák között, úgy kirántja a hurkák ízét, olyan harmóniát teremt... hatalmas.
A másik meg a sonkás. Hát kérem ilyen jót San Sebastianban sem ettem. Tökéletes párost alkotott a sonka a sajttal.

Az este utolsó száma némi baszk autentikus baszk népzene volt, két baszk fiatal előadásában. Rá kellett jönnünk, hogy az Athletic-induló is igencsak erre a zenére épül, pattogós és lelkes. Csak azt sajnálom - bár tudom nem népzenék, sőt az Estaca kifejezetten katalán - hogy nem csendült fel a Kortatu Sarri, sarrija vagy az Estaca...
Négypintes hangulatomhoz igencsak illettek volna.

A katalán szabadsághimnusz a L'estaca, a baszk Betagarri feldolgozásában.

Alternatív szabadságértelmezés

A mátyásföldi skater-punker színtér sajátosan értelmezte a szabadságot és rendhagyó, egyedülálló, "leakalappal" módon búcsúztatta a nyári időszámítást.

Nagyiccén mindenki együtt van!

Régebben is a kedvenc helyeim közé tartozott a Nagyicce spot, sokat járkáltunk oda Hajnal Pappával, mígnem méheket telepítettek mellé s ez a mozzanat elűzött bennünket. (Nagyicce vágó? Hév sínek mellett egykori rakodó vagy raktárépület alapja. Azon építettek pár elemet a helyiek.)
Azóta sokat fejlődött a hely, a helyi deszkás közösséggel együtt, akik nem adták föl az első budapesti d.i.y. pályát csak azért mert a szomszédban megépült a sashalmi pool.

HC-ék egészséges mikrokultúrát gyúrtak maguk köré, illetve egy egészséges kultúrában gyúrnak. Építik a gördeszkákat, társadalmukat, a gördeszkázni való elemeket. Mindezt úgy tűnik megalkuvás nélkül és fenntartható módon.

És október utolsó szombatjára kitaláltak valami olyat amiről én/mi csak álmodoztunk tíz, tizenöt évvel ezelőtt. De persze nem volt annyi vér a pucánkban, hogy meg is csináljuk. (Hmm, mennyire kényelmes is az, amikor megcsinálja a dolgokat helyettünk valaki, n'est ce pas?)
Őszintén szólva ilyet még/már/ma nem vállalnék be. Mert okés, egy gördeszkás háziversenyt szinte meg lehet tartani bárhol, no de punkkoncerttel egybekötöttet, full illegálba? Na takarodó.

De Leviék bevállalták, megcsinálták. Volt jó sok gördeszkázás, órákon keresztül, valamint három és öt óra között három banda koncertje. Az együttesek punkot játszottak, ki jobban, ki rosszabbul. Sajnos vagy nem az énekekből semmit se lehetett hallani, ami egyes zenekaroknál nem hátrány. Hogyan volt ez esetben, az csak onnan fog kiderülni, hogy megnézem a line upot és az alapján belehallgatok a zenékbe. (Istenuccse megteszem!) A harmadik banda az Alice in Chains-gitárossal meg a Raining Blood elejével, meg a NOFX linóleumával kifejezetten bejött.

NOFX, Slayer és Alice in Chains. Mindez Nagyiccén illegálba.

Aztán volt még Tüzes Fing evés - a vegán Levente fenntartható étkezési szokásait is megosztotta velünk - lepényt kaptunk olyan zöldséggel amit a piacon találtak "leesőbe". (Vagyis a kofák által nem eladhatónak vélt, de még hibátlan vagy szinte hibátlan zöldségek. Leventéék ebből (is) szoktak főzni.
A legvégén meg eredményhirdetése is volt a versenynek, amit elhoztak a Riósok azaz, Fehér Atika meg Történelmi Viktorunk.

Történelmi 270

Ismét csak bebizonyosodott, hogy következmények nélküli országban élünk. Jelen esetben az volt a bizonyíték, hogy szombat délután három punkbanda játszott nem akusztikus módon, egy a világtól el nem rejtett, sőt inkább kiemelt placcon. Ránk se hederített senki.

Mit nem mond ez a vonagabi! Itt a jövő elnök úr: gördeszka, punkrock, anarchia!

Szóval ez egy nagyon király dolog volt ától zettig. Köszi mindenkinek akinek keze-lába benne volt!
Levente meg mindenkinek  testvére lett, punknak, deszkásnak, fiúnak, lánynak, kutyának.
Vagy legalábbis én így hiszem mert nekem már a testvérem lesz örökké!

De jó, hogy van ilyen!


utóiratok: az igazi punkok - nem olyan fürdőszoba-punkok, mint én - tovább punkoskodtak a próbateremben adott Rákosin. A képeket a facebookról nyúltam a fenntarthatóság jegyében. Akit vélemények, képek és mozgóképek érdekelnek az keresse fel az esemény facebookját itt: Nagyicce's not dead!
      

Előbb mindig a könyvet!

Epedve vártam, hogy újra megjelenjen az Egy fiúról című Nick Horny regény, ezt még nem olvastam. Amint végeztem vele, megnéztem a könyvből készült filmet is.

A főhősök, Marcus, Fiona és Will.

Eléggé rajta vagyok Hornby könyvein. A Focilázzal kezdődött minden, mióta elolvastam a maradék épp eszemet elvette az Athletic iránti rajongás, annak ellenére, hogy a Fociláz az Arsenal körül forog.
Illetve a szurkolás körül, mert a könyv "A" szurkolóról szól, nem egy Arsenal-szurkolóról.
Mivel a Fociláz nagyon bejött, szépen megszereztem, kölcsönkértem a többi Hornby-t is, Pop, csajok, satöbbi, A Meztelen Juliett, Betoncsók, Hogyan legyünk jók?, Hosszú út lefelé.

Azt hiszem azért is jön be Hornby, mert pont azokat az éveket taposom, amiket főhősei. Ők általában harmincas éveik közepén járó, egyedülálló férfiak és nők. Küzdenek az úgynevezett "midlife crisis"-szel, nem találják helyüket a világban. Isznak, szívnak, néha öngyilkosok akarnak lenni, odavannak a fociért, a zenéért, a gördeszkáért, és ezer más dologért amiért rajongani lehet. És nagyon keresnek valamit, amit úgy általában boldogságnak hívunk.

Szóval még volt vagy ötven oldal az Egy fiúról-ból, de már el is kértem Károly Úr kollégámtól a DVD-t. (Még szerencse, hogy nem láttam moziban előbb!). Nagyon kíváncsi voltam a feldolgozásra, korábban olvastam majd megnéztem a Pop, csajok satöbbit is és egész jónak találtam az adaptációt, annak ellenére, hogy nyilván nem minden stimmelt a könyvhöz képest. Hosszú idő után beüzemeltem a lejátszót és egy nyugis este megnéztem a filmet.

Egész jól kezdődött, Hugh Grant kiválóan alakítja a főhőst, mintha Hornby rá írta volna a szerepet, a kölyök és az anyuka figurája is nagyon betalált.. És úgy az egyharmadáig jó is a mozi, ott azonban elszaródik, mert a cselekmény fő szálát ostobán helyettesítik. Ráadásul így a cím sem klappol.
Ugyanis a regényben ez a szál a Nirvana, Kurt Cobain és Cobain öngyilkossága. A könyv címe angolul About a boy, ami utal a Nirvana About a girl című számára. Ezt lecserélték egy tipikus, nyálas amerikai sztorira, az ezerszer elsütött énekversenyes, vagy "kimittudos" szálra.
És onnantól hiába játszanak remekül a színészek, aki olvasta a könyvet, az mosolyogva legyintget az egyes megoldásokra, fordulatokra. Aki meg nem olvasta... nos annak mindegy.
Kár érte.

Konklúzió, hogy mielőtt könyvből készült filmet néz az ember, érdemes (kötelező!) elolvasni az eredeti művet. Ez már többször bebizonyosodott...