Tavaly a Népszabiban, ma a Nemzeti Sportban jelent meg cikk, amiben a San Mames-könyvről kérdeztek.
I had two interviews in Nepszabadsag and Nemzeti Sport because of the San Mames book.
Nemzeti Sport
Hosszú várakozás után a könyvek, a tiszteletpéldányok is biztonságban vannak, hisz Zoli barátom épp Bilbaóban képzi magát utánpótlás-edzőségből és elment a könyvekért az Athletic főhadiszállására.
Irgalmatlanul várom, hogy Zoli hazaérjen a könyvekkel és a mezemmel.
Amikor ma megvettem a sportot, a határtalan öröm és büszkeség mellett szomorúság is úrrá lett rajtam, hiszen ez az egész pályázatos-könyves-esszés történet minden bizonnyal egyszeri és megismételhetetlen.
The books - my free copies - and my Athletic shirt are in safe, because my friend Zoli went to Athletic's headquarter and picked them up. He is in Bilbao for a week to get impressions how the bizcayan coaches works with the youth teams.
I can't wait Zoli with the books and the shirt.
When I bought a copy of Nemzeti Sport next to the proud and the happiness I turned blue as well. I think this story with the contest, the essay, the book is only and unrepeatable.
Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot, aztán, mint látjátok megírtam.
A hülye nácikról. Dezső András kollégám-barátom a múlt év vége felé leplezte le a kurucinfo óriásplakátját és ezzel felhívta magára a névtelen náci csürhe figyelmét, akik igen bátran számazonosítót kikapcsolva hívogatták is egy darabig.
Az is tiszta - András leírta - hogy az említett portálra kikerültek elérhetőségei, így zaklathatták őt bátor, hősies honfitársaink. Kíváncsi voltam, mit írnak az egykor a pápai református kollégiumban lakó majd a gimnáziumban érettségiző Andrisról - aki ebből is látszik hogy egy sunyi dísz-zsidó - és életemben először beírtam a keresőbe.
Döbbenten vettem észre, hogy a kurucinfo megosztható, kommentálható, lájkolható a facebookon.
Na itt álljunk meg! Hát hogy is van ez?
Facebook meg a nácik? Az hogy jön össze, most komolyan? Ez a bort iszik. vizet prédikál tipikus esete, nem? Hát valaki a zsidók ellen kampányol úgy, hogy közben Mark Zuckerberg pénztárcáját tömi, minden egyes bejelentkezéssel, kattintással, hozzászólással?! Érthetetlen, felfoghatatlan. Aztán rámentem a harcunk.info-ra is és ott is a facebook. További náci, fasiszta és szélsőjobbos oldalakra már nem vagyok kíváncsi, nyilván azok is elérhetők Zuckerberg cégén keresztül.
Nem tudják, hogy a facebook tulajdonosa, alapítója zsidó? Vagy tudják, de ennek ellenére használják?
Bármelyik a kettő közül, ezek nem normálisak.
Szóval a blog alcímének sorrendjében lássuk az elmúlt évet. Gördeszka, kaja, foci, horgász, és a többi..
A tavalyelőtti gördeszkás évet sikerült megfejelni elég alaposan. Már március végén építettünk egy hiánypótló elemet a Rióban, majd egy C-alakú negyedívet, egy kis piramist, illetve belekezdtünk egy végeláthatatlan projektbe, egy pool építésébe. Hogy sokat fejlődtem volna deszkázásilag, az túlzás, de harmincöt évvel a térdeimben, ízületeimben ez nem meglepő. Azért kaptam két trükköt Santi kisfilmjében itt: Hypnotic (én 4:43-tól).
Csucsu hurrikánja az egyik 2013-as elemen, a tacón. Fotó: Zsombi
Ami a Rión kívüli gördeszkázást illeti, felejthetetlen turnén voltunk Debrecenben, a Supra-csapat és a velük megélt Deszkás Piknik is felejthetetlen marad. Mint ahogy berlini kiruccanásom áprilisban, amelynek nagy részét a város gördeszkával való felfedezése tette ki, Flo Schneider barátom kalauzolásával. Aztán volt egy elég jó - majdnem jó - OSG, jó külföldiekkel.
Kajailag. Jó sok minden sütnivalóm volt idén, és volt, hogy egy-egy sütnivalót egymás után többször is megcsináltam egyrészt a fejlesztés, másrészt a rákattanás miatt. Sok garnélát ettünk, ezt váltotta a sajtos rúd őrület. Aztán késő tavasszal és nyáron nem nagyon készült semmi, mert inkább gördeszkáztam, hacsak nem számítjuk a főzés nélküli fagylaltot. Ősszel meg jött a csokis-diós keksz majd december 30-án a gateau au chocolat, amit prolongálok az elkövetkező hónapokra. Ja, és elég jó csirkéket sütöttem.
A legjobbakat Gergő barátomnál - halgombóc, Ajtó barátomnál - perzsa csirke, ettem.
Horgászat és főzés. Csak a zsákmány hiányzott.
Foci, vagyis Athletic Bilbao. Gyötrelmes tavasz után május közepéig kellet várjunk ahhoz, hogy biztosan első osztályban tudhassuk a csapatot. Ekkora azonban már az Athletic alapítványának elektronikus postafiókjában volt az esszém, amit a San Mamés-pályázatra írtam és amit Váczi Mariann fordított spanyolra. Mi több a hónap végére az is kiderült, hogy az írást beválogatták a könyvbe.
Nemsokára jött Valverde és újjávarázsolta és megerősítette a fásult keretet, ezen változások vezettek oda, hogy a csapat jelenleg a negyedik helyen áll.
Év vége felé volt okunk örülni!
Horgászszezonunk maga volt a tragédia. Jó halakat nem fogtunk, viszont rengeteget szoptunk, mind időben, mind anyagilag. Egy-két kivételtől idén csak kolbászok jutottak. Ez főleg a tavalyelőtti példányok után lehangoló. Ez az idény nem kizárt hogy olyan szar legyen, mint a tavalyi!
Somogyudvarhelyen bakra ültettük a szörnyeteget. Tegye fel a kezét aki akadt már el terepjáróval!
És a többi. Lakásvétel, eladás, lakáshitel ügyintézés, deszkák, képek, printek a falra, összesen két Offline, két tetkó, minden rekordot megdöntő könyvheti forgalom, kevés olvasás. A fő kérdés továbbra is, idén is: Hol "A" nő?
Ma egy éve kezdtem írni blogot, ez alkalomból sütöttem egy gateau au chocolat nevű sütit. Egy éves statisztika és sütirecept alább.
Középen lehetne kicsit nyersebb is, de elsőre nem rossz!
A sütit nagyon régóta meg akartam csinálni, de valahogy sosem kértem el a receptjét Gergő barátomtól, illetve gyermekei édesanyjától Diane-tól. Vagy ha el is kértem, elfelejtettük. De végre megvan! Ezt a sütit akkor sütötték a francia lányok, amikor Gergő harmincadik szülinapját ünnepeltük Kékkúton. Természetesen felírjuk a menübe! 20 deka jó minőségű étcsokit és 20 deka vajat együtt felolvasztunk. Hozzákeverünk 20 deka cukrot, négy tojást és 10 deka lisztet. 30 perc 200 fokon. A belseje kicsit nyers marad, de az a cél. Én egy picit tovább hagytam, de túl is sült pedig csak öt percet kapott pluszban.
Ami a blogot illeti. 3371-szer tekintettétek meg a napló összesen 57 bejegyzését, vagyis az átlag heti egy bejegyzést, majdnem tízen néztétek meg naponta. Legtöbbször a Nagyiccei happeningról szóló beszámolóra kattintottatok, valószínűleg mert HC-ék megosztották a facebookon.
A karácsonyi izé után összeszedem magam nemsoká és kiértékelem az elmúlt évet. Csak úgy, hisz így megy ez...
Hosszas tortúra után megjött az a csomag, amelyben ajándékokat küldtek az Athletictől. A San Mamés 100. évfordulójára kiadandó könyvbe kerülő írásomért kaptam. Sajnos a mez - ami a szállítólevélen is szerepel - nem jött "csak", üsse kő, majd küldik. Nagy szavak helyett képek és felsorolás a cuccokról.
I got the long-waited package from Athletic, with full of prizes I won with the essay I wrote to the book of the 100th anniversary of San Mamés. Unfortunately the shirt wasn't in in the pack, but I don't mind, they will send it. Instead of words here are some pics and the list of the things.
Köszönöm szépen! - AUPA ATHLETIC! - Eskerrik asko!
Fenntartható csomagolás. Természetesen piros-fehér-zöld / Eco friendly wrapping. Red-white-green of course
Címeres boríték / Envelope with crest of Athletic
Nyílik a csomag / Opening
Kollekció / Collection
- Egy darab gyep a San Mamésból (ennek örülök a legjobban!) / A piece of the field of the Cathedral
Az óraátállítás és a korai sötétedés az utcáról és a Rióból visszaűz a konyhába. Főzős hetek-hónapok következnek.
Pizzatésztával régóta kísérletezem, de az igazat megvallva sosem lett az igazi. A biztosan a liszt miatt, gondoltam én. Ezért beleültem kicsit a google-ba és addig keresgéltem, amíg nem találtam emberi léptékű - 1kg-os - 00-ás pizzalisztet, elérhető áron. Az elérhető ár jelen esetben 350-ot jelent.
Aztán, hogy ne pazarékoljam a drága alapanyagot, jó sok pizzatészta-receptet is megnéztem hozzá. Főleg Gianniét. Hiszek Gianninak.
Aszondja a derék olasz: 1 kiló liszthez fél liter víz, morzsányi élesztő, só, olívaolaj. Egy kicsi - de nem az összes! - langyos vízbe 1-2 deka élesztő, lisztkupac közepébe kráter, bele az élesztős víz, liszt a széléről belekever. Só. Lassan hozzá a többi víz, majd az olíva. Jól átgyúr. Majd olajjal kikent edénybe - az olaj, hogy a tészta ne ragadjon az edényhez - 15-20 órára. Tetejére nedves konyharuha, hogy ne száradjon ki.
Sütése előtt átgyúr. Ha ismét életre kelt a tészta lehet nyújtani. (Elvileg kézzel kellene, nem sodrófával.) Tetszőleges méret, feltét vagy töltelék. Aztán mehet a sütőbe.
Még azt is mondja az olasz, hogy otthon nehéz akkora hőt csinálni a sütőben, ami a pizzának jó. Jelentem azért egy egyszerű trükkel sikerült. Amikor beindítom sütőt, egyből beleteszek egy tepsit, max fokozat, hőlégkeveréssel, és így olyan hőt lehet kicsikarni, hogy a sütőpapír megfeketedik! Így a calzone is megsül 15-20 perc alatt.
És azért calzone, mert az jobban, könnyebben lehet melóba vinni. Míg a pizzát nehezen lehet csomagolni, addig a calzone könnyen eltehető.
Persze frissen a legjobb!
A hétvégén Baszk Kulturális Napokat rendezett Izkasun Perez és Molnár "Kultúrtapas" Péter Szegeden, illetve Budapesten.
Mint a baszk kultúra iránt érdeklődők, természetesen a maroknyi Athletic-szurkolói csapat egy része meg is nézte a budapesti felvonást. Vagyis a pénteki felvonást, hiszen a szombati táncházzal egy időben az Oroszlánok Caparrós Levantéjével játszottak.
Az Athletic meccsei pedig semmiféle kultúrával, tánccal nem érnek föl.
Egyáltalán semmi sem ér fel az Athletic meccseivel!
Szóval lenéztünk pénteken a Bontxo bárba, ami a főváros legújabb tabernája és nem bántuk meg.
Szimpatikus hely a Bontxo. A minőségről talán az mondja a legtöbbet, hogy a séf a tulajdonos maga. És totálisan baszkos (ez számomra azért érdekes, mert keveredtem már email-vitába a Pata Negra egyik tulajdonosával a lauburu, valamint a spanyol és a baszk elnevezések kapcsán.).
No de ez mindegy is. Kisvártatva nekiestünk a pintben (0,56 liter) mért, csapolt Estrella Dammnak (barcelonai sör), amely bár nem olcsó, de már két korty is elrepített minket az Ibériai-félszigetre. (Pláne Ricsiéket, akik egy hete még Bilbaóban voltak...).
Molnár Péter mintegy másfél órás előadása elején üdvözölte a vendégeket, kiemelve az Athletic Bilbao hazai szurkolói csoportját, majd még kétszer vagy háromszor beleszőtte mondandójába a bilbaói vendégszeretet illetve a baszk sapkából, a txapel szóból eredő txapeldun, azaz bajnok kapcsán. Péter beszélt/mesélt nekünk a baszkság geográfiai elhelyezkedéséről, történelméről, a történelmi és az autonóm Baszkföldről, a nyelvről, kultúráról, zenéről és kajáról. Mindezt képekkel, térképekkel illusztrálva, szagosan, ízletesen.
És ha már az ízeknél tartunk. Voltak pintxó-k is. Én kettőt kóstoltam meg a négy-öt fajtából. A kroketteket annyira nem szeretem, viszont nagyon érdekelt a véreshurkás és persze a sonkás-sajtos, a gazpachoról sajnos lemaradtam. De az előbbi kettő! A véreshurkástól kicsit ódzkodtam, de ahogy az a kis pimiento a hurkácskák között, úgy kirántja a hurkák ízét, olyan harmóniát teremt... hatalmas.
A másik meg a sonkás. Hát kérem ilyen jót San Sebastianban sem ettem. Tökéletes párost alkotott a sonka a sajttal.
Az este utolsó száma némi baszk autentikus baszk népzene volt, két baszk fiatal előadásában. Rá kellett jönnünk, hogy az Athletic-induló is igencsak erre a zenére épül, pattogós és lelkes. Csak azt sajnálom - bár tudom nem népzenék, sőt az Estaca kifejezetten katalán - hogy nem csendült fel a Kortatu Sarri, sarrija vagy az Estaca...
Négypintes hangulatomhoz igencsak illettek volna.
A katalán szabadsághimnusz a L'estaca, a baszk Betagarri feldolgozásában.
