Ezt a cuccot is - mint annyi mást - Gergő barátomnál lestem el, vagyis inkább találtam meg újra. Kísérleteztem már olívakrémmel, de nem lett az igazi, mert nem tudtam, hogy az olajbogyó mellett nagyon fontos összetevője a kapribogyó. Igazából a tapenade-elnevezés is ebből jön, Provence-ban hívják tapeno-nak a kaprit.
Sokféle változata van és egy kis fantáziával variálható. Alaprecept: egy marék olajbogyó, egy evőkanál alaposan leöblített kapribogyó, plusz olívaolaj. És innentől csak a fantázia szabhat határt hozzávalókat illetően. Minden bele a turmixgépbe és már kész is a mennyei kence.
Én kétféle, fekete és zöld olívából csinálom. Aszondják a magos bogyónak jobb az íze, ezért mindig veszek magosat is. Mehet bele só és bors. Ez az alaprecept, de tettem már bele fokhagymát, szardellafilét, szardellapasztát, parmezánt, citromot, petrezselymet, kakukkfüvet. Aztán olvastam szárított fügével, szárított paradicsommal, a lehetőségek száma szinte végtelen.
És hogy miért is tettem jól a tapenádvitelt Zolihoz? Há, mert Zoli lazacot sütött. Gergő barátom mondotta volt, hogy a húga tapenáddal kente meg karácsonykor a harcsaszeleteket és hogy az milyen marha finom volt, de erre az ízorgiára nem számítottam. A teljesen natúr, forró lazac olyat bokszolt a ráolvadó olívakrémmel, hogy szinte kiütötték a fogaimat.
De a tapenád nemcsak a fenséges lazachoz passzol. Magában pirítósra, szendvicsbe, sonkával, sajttal, meg úgy általában mindennel csemege!
