Egyes iskolákban már táblagépet használnak füzet és tankönyvek helyett, az Egyesült Államokban néhány helyen már nem tanítják a nebulókat kézzel írni. Ez még akkor is veszélyes irány, ha egyik napról a másikra nyilván nem alakul át minden felület, amin olvasunk.
Lane Smith amerikai könyvillusztrátor könyve talán nem is a gyermekeinknek, inkább nekünk szól, hogy mi ne felejtsük el, mi a könyv, hogy ne felejtsük el a gyerekeknek megmutatni, elmagyarázni, megtanítani mi az a könyv.
Mert ott van például Gergő barátom másfél éves fia, aki már olyan rutinnal kezeli a mamája érintőképernyős telefonját, - macskát lehet tartani egy applikációval - ahogyan az én biztosan nem tudnám. (Mondjuk ő, Dávidka, biztosan tudja majd mi a könyv, mert olyanok a szülei, nagyszülei.)
Néha azt képzelem, olyan vagyok, mint Nick Hornby Rob nevű főhőse a Pop, csajok, satöbbiből, akinek lemezboltja van, de a CD-k korában már nem nagyon megy. Néha azt képzelem, hogy a munkám miatt, a könyvesbolt miatt vagyok kindle-, e-book- meg táblagépellenes. De nem.
Én tényleg szeretem a könyveket. Lapozni, újraolvasni, beleszagolni, nem találni amit keresek benne, elveszteni, kölcsönadni, kölcsönkérni, cipelni, szúnyogot a lapokkal összenyomni.
Mindenesetre furcsa lesz/lehet a gyerekeknek azt tanítani, hogy ne vedd a szádba mert elázik, ne dobd le mert összetörik - amiből olvasunk - ahelyett, hogy ne gyűrd össze, ne tépd le, ne firkáld össze.
Ne firkáld össze. Hmm.
Egy telefont meg egy táblagépet még csak összefirkálni sem lehet.
Vagy a jövőben színes ceruzák sem lesznek?
cím: Ez egy könyv
szerző: Lane Smith
fordította: Szabó T. Anna
kiadó: Csimota
ára: 2490.- (elérhető az Atlantisz Könyvszigeten)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése