2013. február 23., szombat

Piros-fehér tragédiák

Tegnap este 11 óta, hivatalosan a kiesés elkerülése a cél Bilbaóban.

Ez a kép tavaly május óta rendszeres.

Csúfos vereséget szenvedett az Athletic a baszk rangadón, ráadásul otthon, amire tizenkét éve nem volt példa. Bielsa lassan egy éve nem találja csapatát. Helyzetünk kezd kínosan emlékeztetni olyan csapatokra, amelyek egy kitűnő szezon után, visszaesnek, esetleg kiesnek az első osztályból.  
Tizenhárom meccs van még hátra a bajnokságból és ezekből hatot legalább meg kéne nyerni ahhoz, hogy a több, mint 200 millió euróból épülő új San Mamesben is elsőosztályú mérkőzéseket láthasson a közönség. 

San Mames Barria. Csak nem a Segundára épült!

A tavalyi menetelés után, kicsit másra számítottunk. A csapat nem bírja el, hogy nincs a csataló Javi Martinez, hogy Llorrente nem játszik és ha igen akkor is árnyéka önmagának, hogy Amorebieta is elmegy.
De nemcsak e három sikerkovács hiánya az ok. Bielsa makacssága is bőven nyom a latba. Tegnap például azt szívtuk meg, hogy Iraizozt tette bűnbakká az Espanyol elleni vereségért és egy tanárbácsis, ejnye bejnye-padoztatás után nem rakta vissza a kapuba. Helyette védett az elképesztően bizonytalan Raul. (Ez a lecke tehát rosszul sült el, nem Iraizoz, hanem a csapat szempontjából.)
A csapat mentálisan és fizikailag is árnyéka önmagának, pedig rég kiestünk mindkét kupából. Elől nem megy, ha Aduriz nem lő gólt akkor szinte senki - az utóbbi három fordulóban egy gólra volt képes a csapat - Susaeta, Iraola és Muniain is gyenge, amikor összeálhatott az egészen jónak tűnő Ekiza-Laporte védőpáros, Ekiza megsérült. (A védelemmel egyébként szerintem az a legnagyobb probléma, hogy Biesla szerelmes Gurpeguibe. Nemrég nyilatkozta, hogy szerinte Gurpegui a csapat legjobbja. Belső védőt faragott belőle, több meccs az öregen ment el, és nagyon sokszor sérült. Miközben Gurpegui egykori "párjára" Orbaizra nem számított, aki lám-lám az Atleticót kiverő Rubin Kazany vezére.) Talán Ibai és San José azok, akiket dicsérhetünk.
Van probléma bőven, és Bielsa még mindig nem veszi észre, hogy az a romantikus focit -  amivel az Athletic tavaly lehengerelte Európát - lassan ideje feladni, hogy egy játékgyilkos, taktikus futballal, sovány egy-nullás győzelmekkel, apró pontokkal kiharcoljuk a bennmaradást.      

Meddig van türelem a Katedrálisban?
Valamit nagyon gyorsan ki kell találnia Urrutiának, döntenie kell Bielsát illetően, mert a következő tizenhárom  forduló igazából csak tizenegy van hátra, (hacsak nem csípjük el a Barcát meg a Reált). 
Jövő szombaton az Osasunával játszunk - félve, halkan, remegve mondom - kiesési rangadót és nagyon bízom benne, hogy a fent említett, áhított, minimálisan hat győzelemből, ötöt nem az utolsó öt fordulóban kell majd begyűjteni (elvileg nyerhető meccsek; Celta idegenben, Mallorca otthon, Zaragoza idegenben, Levante otthon, Rayo idegenben). Ahhoz, hogy május végén ne legyen nyakunkon a kés, még húsz pontra van akkor is szükség, ha jelenleg kiesők vergődése miatt negyven pont körül valószínűleg bent lehet maradni a Primera Divisiónban. 
Mert ha a Bilbao Athletic feljutna a másodosztályba és csak azért nem indulhatna ott, mert a nagycsapat kiesett az elsőből, akkor nagyon mérges lennék...  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése