2013. április 19., péntek

Off to Berlin


Tegnap fél tíz körül érkeztem meg Mikiékhez, lepakoltam és már indultam is a Templehof reptéren álló új skateplazara.

Skatepark a bezárt reptéren

Igaz, hogy háromkor keltem, hogy kiérjek a 6.20-as járathoz, de fáradtságomat a lelkesedés és az izgalom semmissé tette, hiszen Flo Schneiderrel volt randevúm az egykori Templehof reptér helyén található parkban. Flo egy szessönre invitált, fotózás, videózás a nemrég megnyílt skateplazán.
A Templehof repülőteret 2008-ban zárták be. Még Hitler építtette, a légikikötő hatalmas épülete korának legnagyobb irodarendszere volt - kellett is a Führer grandiózus tervéhez, miszerint Berlinből 12 milliós világfővárost (welthaupstadt) akart csinálni Germania néven - majd ezt használták légifolyosóként, amikor a szovjetek 1948/49-ben blokád alá vették Nyugat-Berlint. Ide dobták le a mindennapi élethez nélkülözhetetlen dolgokat, a lakosság számára. A Templehof, hanem is a belvárosban, de mindenképp lakóövezetben van, így a város vezetése nemrég feloldozta a szolgálat alól. Helyén közparkot alakítanak ki, van itt kutyaiskola, kiskertek és számtalan más dolog, köztük egy nem mindennapi gördeszkapálya.


Nevezetes spotok másai a légihíd helyén

Adam Sello fotós gördeszkás (Flo Pushed című dokumentumfilmjének egyik alanya) jókor volt, jó helyen, jó előre gondolkodott és lecsapott az NDK sötétmultú Köztársasági palotájának bontása során, a (Palast der Republik) félretett párszáz tömb gránitra. Évekig tárolta egy Berlinhez közeli városka skateparkjában - a tizenötezer eurós szállítást például a Red Bull állta - és a megfelleő helyszínre várakozás közben nyolc(!) év alatt elintézte a papírokat.
Végül tavaly ősszel nekikezdtek az éíptésnek. Októberben és novemberben tették le az alapokat - a segédmunka zömét a deszkások végezték - majd idén márciusban megnyílt a hely.
A furcsa alakú placc Berlin több kultikus deszkáshelyét hivatott ábrázolni, a fent látható döntöttfal és a padka rajta a Kulturforum mása, az első képen látható egyenes és döntött padkák is mind megtalálhatók a városban. Magávalragandó hely, addig deszkáztam rajta, amíg annyira fáradt nem lettem, hogy úgy éreztem, mintha homokot szórtak volna a szemembe. Ma ismét itt keztdük a napot.
Gyönyörű történet, hogy a hitleri megalománia bizonyítáka, valamint egy hidegháborús nevezetesség helyén egy a diktatúra palotájának maradványaiból épül gördeszkapálya. Talán így, gördeszkakerekekkel tisztára lehet mosni a történelmet, vagyis annak egy-két darabját.
 

2013. április 4., csütörtök

Testemen a jel

Máté Galkó is scarred for life, írja a Consolidated Skateboards holnapja. 

Így bizony, Kosnás Lóri, egy életre belém ütötte a kék és fekete tintát, pici, búgó masinájával.
Régóta akartam már új tetoválást - nem is értem, hogy bírtam ki az utóbbi 13 évet varratás nélkül - és meg is voltak/vannak az ötleteim, hogy mit. Szeretném, ha Sárközi mester egyszer megvarrná a bal vállam, meg agyalok egy Athletic címeren is.
És régóta szerettem volna egy Consolidated kockát. Hát megvan.
Amúgy gördeszkás márka logóját sosem tetováltatnám magamra, ezt is a mögöttes tartalma miatt. Ez a tartalom a Don't Do It mozgalom, amit a Consolidated atyja, Birdo hozott létre, a gördeszkázásba befolyó, de nem gördeszkás cégek térnyerése ellen. (A Don't Do It-ról lesz még szó a blogon a későbbiekben!). 
Birdo nem irigy, nem több pénzt akar, csak annyit, hogy a gördeszkás ipart a multik hagyják meg a gördeszkásoknak. Ezért a kocka a karomon. (Aki nem győzi kivárni, hogy a Don't Do It-ról szónokoljak, annak itt az alapítvány angol oldala: Don't Do It!)
A fenti kép már a  Consolidated oldaláról való, mert alighogy elküldtem nekik, egyből fel is tették honlapjukra!                 
Büszkeség. 
  



2013. április 2., kedd

Aranyrudak

Megtaláltam az aranyrudak igazi receptjét! Ezek a rudacskák függőséget okoznak, ha aranylázat nem is.


A múltkor - ez év elején - szerény összeggel a zsebembe tértem a közértbe, Bilbao meccsnézésre készültem. "Hát sör mindenképp kell - gondoltam - de kellene még valami rágcsa, csak az orális fixáció miatt is."
Előttem a kosárban sajtos rudak, pogácsák, tallérok. 450 alatt nincs egyik sem. "Hogy a picsába kerülhet ennyibe egy ilyen csomag? Mi kerül ezen ennyibe? Meg kell próbálnom ilyet sütni, hogy többet ne kelljen venni..."

Annak rendje és módja szerint beírtam a google keresőbe, hogy sajtós rúd, és kattintottam az első találatra: egyszerű sajtos rúd recept, a mindmegette vagy a nosalty oldalról. Uccu neki. Az eredeti recept szerint: 30 deka liszt, 25 deka margarin, egy tejföl, só, tojás és sajt a tetejére. Megcsináltam. Nem lett rossz, de nagyon uralkodott benne a margarin íze, ezért a következő alkalommal változtattam az összetevőkön. Aztán megint és megint, így kerekedett ki alternatív ropogtatni valóm, azaz az egyszerű sajtos rúd, bonyolítva.
Mégpedig. 30 deka liszt. 5-7 deka vaj, egy deci olíva, két kanál só, tejföl és parmezán, reszelt parmezán a tésztába is. (Julitól és Zsombitól kaptam egy jó kilós tömböt szülinapomra, azóta mindenbe teszek, amibe lehet. A parmezán nem egyszerűen sajt, hanem kiváló fűszer is!) Össze kell csak gyűrni, fél centisre nyújtani, megkenni tojással, megszórni sajttal, majd 20-25 percig sütni, míg arannyá nem lesz.

Ezzel az egyszerű recepttel is lehet szívni, így megosztom hogy kerülhetjük el a szopódást.
Rétes liszt felejtő, lisztízű lesz tőle a cucc. A tésztát kinyújtás után érdemes megkenni tojással és utána felvágni, mert különben mindenhova szétfolyik a tojás. Derelyemetszővel csinálom, így nem ragadnak össze a rudacskák. A tésztát nem szabad állni hagyni, mert a lisztszemecskék megduzzadnak a zsírtól-olajtól és szintén lisztízű lesz, mint a réteslisztes. A legundokabb dolog az egészben, amikor a tojásos-sajtos rudacskákat a sütőpapíros tepsire kell tenni. Ez a leghosszabb folyamat, pláne, ha a tészta kicsit felmelegszik, és képlékennyé válik. Többféle sajttól finomabb lesz. Sajt helyett/mellett mehet rá kömény és só. Nálam egy adag tészta két tepsi.

Szóval nagyjából háromnegyed óra alatt készíthetünk sajtos rudacskákat. Amik tíz perc alatt elfogynak. De még így is olcsóbb és finomabb, mint a bolti. Hát így...      

2013. március 23., szombat

Wolfgang Stark

Wolfgang Stark.


Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark.Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark.
WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark Wolfgang Stark. Wolfgang Stark!

2013. március 21., csütörtök

Berlin, Bélavár, Bilbao

Sűrű tavaszom lesz április közepétől május közepéig.

  
A Budapest-Berlin-Budapest-Bélavár-Budapest-Bilbao tengely mozgok majd április 18-tól, május 13-ig.
Öt napon át Miki357 és kedves családja vendége leszek Berlinben. Rákövetkező pénteken megyünk Gővel és Galambérral a horvát határ közelébe, Bélavárra rablózni. Eztán két héttel meg elmegyek Bilbaóba, hogy még egyszer, utoljára a régi San Mamésban nézzem meg az Athletic Bilbaót. (Jövőre már az új stadionban harcolnak majd az oroszlánok.)
Szóval alig egy hónap alatt rengeteg élményt gyűjtök majd, lesz gördeszkázás, foci, horgászat, nyilván mindhárom út alkalmával nagyokat fogok enni, úgyhogy kaja is. Blogom alcímét igyekszem majd a témába vágó bejegyzésekkel erősíteni.
Nagyon kíváncsi vagyok Berlinre, csupa jót hallottam róla olyanoktól, akiknek adok a szavára. (Legutoljára Lisszabonban voltam ajánlásra és nem bántam meg!) Ahogy néztem elég jó spotok vannak a városban és Flo Schneider és Sztanek Laci személyében lesz két deszkás-kalauzom is. Hertha meccs meg alap az Olimpiai Stadionban. (Direkt úgy megyek, hogy otthon játszanak...)
Bélavárra egy éven belül negyedszerre megyünk, csukák, sügerek és nem utolsó sorban nagy pihenés reményében. Jó kaják, jó borok, jó társaság és a rekeszizomgörcs garantált. Fogás nem feltétlenül, de minden megteszünk!
Bilbao. Na az nem piti lesz. Írtam a bilbaói havernak, Egoitznak, akivel Prágában néztük együtt a Sparta-Athletic meccset, hogy mennék május közepén. Várnak, tudok nála pecózni, szereznek nekem jegyet, és elvisznek mindenhova. A helyiek, az azért nem rossz.
Szóval így. 
Bzzzz...tavaszodik....  
     

2013. március 14., csütörtök

Kíváncsi hallgatók

Történt a minap, hogy egy meghívásnak eleget téve, a Műszaki Egyetemen, kommunikáció mesterszakosoknak tartottam "előadást" szubkulturális gazdaságok órán, természetesen gördeszkázásról.

A kiadvány hiteléül. Boardslide, 2004, Németország


Az egész onnan ered, hogy kábé két éve, bizonyos Kacsuk Zoltán, Kacsa, interjút készített velem készülő szakdolgozatához, amelynek egyik fő oszlopa a gördeszkás kultúra. Úgy gondolta, hogy szubkulturális gazdaságok is órán érdekes lehet a gördeszkázás, így összehozott a "kulturális iparágak specializáció" témavezetőjével, Barna Emíliával. 
Rövid egyeztetés alapján azokról a gördeszkázás dolgokról kellett beszéljek, amikben részt veszek. Az Offline, a Deszkás Piknik, a 7Réteg lett tehát a bő órás diskurzus alapja. Ezekről magyaráztam - sokszor rám jellemző módon csapongva - és ezekről kérdeztek a kíváncsi hallgatók. Beszélgettünk mindenféléről, ami érinti a témát, az önkormányzatok hozzáállásától kezdve, a deszkás-longboardos ellentéten keresztül, egészen a deszkás cipők mibenlétééig.  
Nem igazán tudtam mire számítsak, voltam már hasonló órán más egyetemen is, az annyira nem jött be. Ez annál inkább. A BME-n úgy tűnt, "open-minded" volt hallgatóságom; kérdeztek és válaszoltam, és közben számomra is érdekes összefüggéseket találtam. Arra is rájöttem, hogy a mintegy másfél tucat fő ideális méretű közönség. (Pár ember előtt nagy a pofám, tudok szónokolni, okoskodni, de a Deszkás Piknikes eligazítások alkalmával azért van gombóc a torkomban több száz fő előtt,  a 15-20 fős csoport pont jó.)

Kevesebb embernek szívesebben osztom az észt


Jó lenne, ha ilyen kiscsoportos foglalkozásokon az egész lakosságnak magyarázhatnánk/nék a gördeszkázásról. Talán jobban megértenének, elfogadnának. Remélem a srácoknak hasznos volt az óra, én abból a szempontból mindenképpen pozitívan értékelem a találkozót, hogy tizenegynéhány értelmiségi ezentúl biztosan másképp néz a gördeszkásokra. Ismerősen cseng majd nekik a 7Réteg és a Deszkás Piknik név.
(Hogy a 7Réteg facebook oldalát újabb csinos követő találta meg, már csak hab a tortán...) 

Nagyon bejön a tendencia, hogy az emberek - főként a fiatal értelmiségiek - számottevően érdeklődnek a gördeszkázás iránt. Szakdolgozatok és előadások témái lettünk, miközben aktív gördeszkások vállnak értelmiségivé: újságírók, szociológusok, tanárok és mérnökök lesznek. Így lehet/lesz egyre elfogadottabb - itthon is - ez a gördeszkázás nevezetű "szubkulturális gazdaság".  

fotók: Miki357 és Orosz Bálint

2013. március 13., szerda

Várhidi Péter bajusz nélkül!

Bréking nyúz. Várhidi Péter a magyar futball kikezdhetetlen szakembere levágatta híres bajszát!

No more bajusz!

A kedd esti Barca-Milán mérkőzésbe az első félidő vége előtt kapcsolódtam be, és a szünetben döbbenten láttam, hogy stúdióban ülő feddhetetlen szakember, magyar bajnok edző, korábbi szövetségi kapitány Várhidi Péter elhagyta arca ékességét, azaz a bajszát. (Üvöltve röhögtünk fel öcsémmel.)
A neves tréner fizimiskája így alaposan megváltozott, eddig leginkább egy taxisszakszervezet ellenőrző-bizottsági tagjára emlékeztetett, most mintha Mátyás király csatlósa volna, pláne, hogy hajkoronája a minden eddiginél rendezettebbek tűnt.
Korábban is pellengérre állítottam Sport 1 szakértőt, akkor Hegyi Ivánba martam:  hogy miért ragaszkodnak ezekhez a formákhoz a csatornánál, az rejtély. Várhidi azért érdemel nagyobb marást, mert az amúgy is kevéssé hiteles magyar foci egyik leghiteltelenebb figurája. A hazai labdarúgás állapotait remekül jellemzi, hogy Várhidi szövetségi kapitány lehetett - a Wikipédia vonatkozó szócikke alapján 2007-ben a magyar újságírók az év edzőjévé választották, te jó ég! 
A mester mindeddig egyetlen bajnoki címét olyan élvezhetetlen játékkal szerezte, hogy H.O. barátunk - akinek tiszteletből csak a monogramját írom, nehogy kikezdjék sötét múltja miatt - Újpest szurkolóként csak akkor nem járt a lilák meccseire.

epilógus: 
Gondolkoztam, hogy megérdemel-e Várhidi Péter egy címkét, taget. De nem. Az ilyen alakok nem érdemelnek címkét a blogon. Ezért kapják a hasonszőrű fazonok és történeteik a "magyarfoci" címkét.