A vajast és a csokis-mogyoróst szeretem, a sajtost, sonkást, vaníliást és egyébbel töltötteket meghagyom másnak. A croissant annyira hozzánőtt a reggeleimhez, mint a tea. Köszönhető ez leginkább annak, hogy a Smatch üzletekben elég jó croissant adtak, így a tízóraim minden nap ez a péksütemény volt. Amikor egy ideig nem szállítottak belőle, képes voltam levelet írni az üzletláncnak, hogy megreklamáljam a hiányt.
A Madách téren egy kávézóban bukkantam újabb kiváló darabokra, tavaly karácsonykor még fagyasztottan is vásároltam, hogy otthon megsütve az ünnepek alatt se maradjak croissant nélkül. Sajnos a kis kávézó és a Smatch is bezárt és mivel a közelemben nem volt más, kénytelen voltam - egy rövid ideig - a CBA-ban tanyázó Fornetti kakaós csigájára vetemedni. (Vlhoöoááá...kiráz a hideg!)
Mígnem december közepén leteszteltem a Pékpont portékáit. Na ez már valami! Sima vajas és a csokis mogyorós is elég jó. Még nem fordult elő olyan, hogy ne lett volna, ár-érték arányban tökéletes.
Az Október 6. utcában van még egy jó francia pékség remek croissanttal, kicsit kiesik nekem, de ha arra járok véletlenül ki, nem hagyom. Most hogy írom ezt a bejegyzést jut eszembe, az Á Table látványpékség. Ahogy az árképzésüket ismerem nem valószínű, hogy mennyiséget fogok ott vásárolni, de egy próbát megér. Holnap le is tesztelem.
(Figyelmeztetés! A bejegyzésben említett croissant-dicséretekre garanciát vállalok. Azonban itthon nem minden croissantnak nevezett pékárú valóban croissant. Óvatosan vásároljunk, mert könnyen lehet, hogy belefutunk nehéz, túlságosan zsíros vagy fűrészpor állagú példányokba, amelyek csalódást okoznak!)
Update! Meg volt az Á Table. 350 forint. Baszki. Több mint egy euró! Ennyiért a Pékpontban kettőt kapok. És ha ilyen az igazi croisant, akkor én nem szeretem az igazit. Nehéz volt, teteje alja kicsit kemény. Nem az én esetem. De hát kinek a pap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése