Inkább lennék albán, mint román

A FIFA egy zárt kapus meccsre büntette a magyar nemzeti válogatottat, mert a tavalyi Izrael elleni barátságos meccsen a szurkolók zsidóztak. Mint egykor rendszeresen válogatott meccsre járó ember, természetesen van véleményem a történetről, eszembe jutnak mindenféle gondolatok.

A közvélemény, újságírók, bloggerek, kommentelők, és nem utolsó sorban a drukkerek, úgy élik meg ezt a büntetést, hogy a FIFA "A" magyar-román meccset nyilvánította zárt kapussá. Nem, nem "A" magyar-románt, hanem a válogatott legközelebbi hazai mérkőzését. Pech, hogy pont a román meccset, így a döntés a  vékonyunkba vág. Ha történetesen Peru, Belgium vagy Kanada lenne az ellenfél, valószínűleg a kutyát sem érdekelné.

                                                               Nem csak ők bűnhődnek pár száz hülye miatt.

Hogy a FIFA miért velünk fitogtatja az erejét? Mert mi, illetve a mi szurkolóink voltak a legbunkóbbak, szövetségünk meg a legtutyimutyibb, példának okáért a Stadionban még csak be sem mondták, hogy ugyan tessék már abbahagyni a zsidózást.
A palesztin zászló nem érv, nem amiatt kaptuk az eltiltást. (Palesztin zászlót máshol is szoktak lobogtatni, történetesen épp a Bilbao játszott ősszel izraeli ellenféllel az Európa Ligában és az Herri Norte - a nagy radikális, szurkolói csoport - a kapu mögötti lelátót szinte beborította palesztin lobogókkal.)
Hanem az izraeli himnusz alatti fütyülésért és a zsidózásért. És igazán nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy "de amikor a románok Bukarestben az írták ki, hogy". Ez olyan, mint amikor az egyes dolgozat után az a magyarázat, hogy a többieké is egyes lett. A saját hülyeségünk nem mentség és felelősség alól. Utólag bocsánatot kérni: eső után köpönyeg.    

                                                                                    Bilbaóban tüntetett a Herri Norte.

Sosem értettem a másik csapat gyalázását. (Oké, mi is skandáltuk a románoknak, hogy "szucseszpulá", énekeltük, hogy: "Inkább lennék albán, mint román..." és az egyik kedvencemet: "Van egy régi mániám, tankkal végigmenni Románián...", de ezek kedvesek, viccesek, senki sem gondolja/gondolta komolyan, jókat röhögtünk rajta az ismeretlen szurkolótársakkal, amikor meghallottuk egymástól ezeket a baromságokat. A "Lesz még Erdély Magyarországé" is baromság. De nem vicces mint az előzők.)
A szurkoló drukkoljon a csapatának, ne a másikkal legyen elfoglalva.  A kilencvenes évek elejétől kezdve a legszimpatikusabb biztatás a "Ki nem ugrál az is magyar!". Sajnos rég hallottam már. Tegnap azt olvastam az NST-n, hogy Fehérváron a jégcsarnokban szokták skandálni, hogy "Aki ugrál, büszke magyar!". Nem rossz, de az előző sokkal jobb, sokkal inkább önfeledt és jókedvű.

A történelmi kérdéseken kívül a románok - a román válogatott - iránti ellenszenvünket csak az táplálhatja, hogy huszonkét éve nem tudtuk legyőzni őket, a néhány döntetlent kénytelenek voltunk sikerként elkönyvelni. Illetve irigyeljük a "szőröstalpúakat", hogy van olyan stadionjuk ami alkalmas az Európa Liga döntő megrendezésére és van olyan "magyar" csapatuk - CFR - amelyik képes az utóbbi években rendre a BL-ben vagy az EL-ben jól szerepelni. Erre kéne inkább koncentrálni, hogy ebben utolérjük őket.

                                                       Sárgulunk az irigységtől. Arena Nationala, Bukarest.

Ha a zárt kapus meccs miatt nem jutunk ki a vb-re, akkor azt kizárólag az ostoba és idióta szurkolóknak köszönhetjük. Vagyis annak a pár száz bajkeverőnek, akiket sem a stadionokból sem az utcákról nem lehet eltüntetni, zsidózhatnak szabadon amennyit akarnak. És igen, jobb ha a vezér nem mondja el a véleményét, mert lehet, hogy ezután koki után jönne egy saller is.

Mit is akarok mondani ezzel az egésszel? Amikor a kisállat bepiszkít a lakásba, - hogy ez ne forduljon elő többet - a gazdája beleveri az orrát a piszokba és elfenekeli, amíg meg nem tanulja. Ez történik most velünk is...