Az utolsó punk

Az athletic.club.hu szerkesztőjével és Astarloza szurker-kollégával néztük meg Baszkföld 6-1-es győzelmét Bolívia fölött és olyan jól éreztük magunkat, hogy lekéstük az utolsó buszt ami Budaörsről a városba hoz. Így a Dayka Gábor utcától a Déliig gyalogoltunk és a túra alatti beszélgetésünket, az Athletic Club valaha volt egyik legnagyobb tehetségének, egykori csapatkapitányának, Yestének szenteltük.

                                                                                              Punk.

Yeste a legpunkabb csapat, legpunkabb játékosa volt. Értem a punkon ezalatt, hogy az Athletic Bilbao nem hajlandó feladni igazolási politikáját, továbbra is csak baszkok játszhatnak benne. Vagyis a klub áll, megy, úszik az árral szemben, ráadásul nem is akárhogy (még ha ez az idény nyomába sem ér - eddig - az utóbbiaknak). És hogy Yeste miért punk? Nem, nem az irokéz frizurája miatt, amit a kétezres évek közepén viselt.

                          A híres Athletices alsógatyában a Trabzbonspor elleni UEFA-meccsen.

Francisco Javier Yeste Navarro korszakos zseni, 1991-től 2010-ig az Athleticben kötelékébe tartozott, '99-ben U20-as vb-t nyert a spanyol válogatottal. Olyan csapattársai voltak akkor Nigériában, mint Xavi, Marchena, Casillas, Orbaiz vagy Barkero. És ugyan az Athleticben több mint 353 meccsen 59 gólt lőtt, mégsem nyert a csapattal semmit. Klubszinten egyetlen bajnoki címe van, amit az Olympiakosszal gyűjtött be 2012-ben, ezen kívül egy kupaezüst a Bilbaóval, 2009-ből.

Yeste nem futott be nagy karriert, mert ő az Athleticben akart játszani. Hiába hívta Raul Cúper 2001-ben a Valenciába, bomba éveiben rendszeresen összeboronálták a Barcával és a Reallal, 2009-ben Steve Bruce szerette volna a Sunderlandbe. Amikor 2010-ben, lejárt a szerződése a Getafe és a Depor is vitte volna, de ő inkább elszerződött az Emirátusokba, majd Görögországba, hogy ne kelljen pályára lépne az Athletic ellen.

                          A klubhűség jelképei: Guerrero, Yeste, Etxeberria. Figyelsz Llorrente?


Yeste sosem volt könnyű eset. Az U20-as vébé évében már nyolc meccset játszhatott a Bilbao nagycsapatában, két évre rá már az Athletic vezére, a szezonban játszott 46 mérkőzésen lőtt 7 góljával. Edzeni nem szeretett és sokan gyengének tartották, 183 centije mellett, versenysúlya nem volt több 65 kilónál. Volt, hogy egy évig nem állt szóba a sajtóval és nagy botrányt kavart, hogy 2008-ban az akkor épp kölcsönben a Bilbaóban játszó Del Hornóval és Iban Zubiaurréval tivornyáztak egy meccs előtt. (A klub Yestéhez való ragaszkodását mi sem jelzi jobban, mint hogy Zubiaurre vitte el a balhét, őt elküldték az Elchéhez, és Del Hornóra sem tartottak többé igényt.) Érdekesség, hogy az affér után kapta Yeste és Del Horno a Zipi és Zape becenevet. Zipi és Zape spanyol rajzfilmhősök, akik mindig balhéznak, nevük alapja a zipzape spanyol szó, aminek jelentése kb. Zűrzavar és Káosz.

                                                                                                           Zipi és Zape.

Yesté-t a pályán sem kerülték el a balhék, hangulatingadozásainak sokszor a Bilbao itta meg a levét. Rengeteg sárga lapot kapott és karrierje során - irányító posztja ellenére - viszonylag sokszor állították ki, legtöbbször tettlegességért. Főleg a Real játékosait szerette csépelni.

                                                                                                     Saller Casillasnak. 

De természetesen, mint Athletic rajongónak nem a pofonok és a skandalumok maradnak a emlékezetesek. Hanem Yeste parádés cselei, beadásai, gólpasszai és góljai. Az eksztatikus gólörömök: tarajt mutatva a Betis ellen, ahogyan Toquero fejére varázsolja a lasztit a 2009-es kupadöntőben és ahogy átveri az egész Real-védelmet és Casillas kapujába lő...az utolsó Athletic meccsén.
Yeste az utolsó punk!

                                                                                             Aupa Yeste!